- Nagyon szép passz volt!
- Köszönöm, edző!
- Óó, köszönöm, edző – utánozta affektálva Jackson az öltözőben, persze mindezt már csak akkor, amikor az edző eltűnt. Derek felsóhajtott, de nem fordult a srác felé. – Annyira jó voltál ma a pályán, hogy kezd érdekelni a dolog.
- Mármint milyen dolog?
- Természetesen az, hogy kivel dugsz! – Jackson nevetése betöltötte az öltözőt. – Igencsak jó numera lehet…
- Szerintem most fogd be – szólt rá Scott McCall. Nem sok híja volt, hogy ő legyen a csapatkapitány, és Derek valahol mélyen sajnálta is, hogy egy évfolyamra járnak, mert a srác is nagyon tehetséges volt.
- Na, csak nem tudsz valamit, McCall? Puszipajtások lettek az ellenségekből?
- Egy csapatnak össze kell tartania, és mellőzni a vetélkedést, de nem hiszem, hogy ez számodra túl ismerős lehet… azért sincsenek barátaid.
- Nekem nem barátaim vannak, hanem követőim, McCall – kacsintott Jackson, felvillantva kocka hasát. – De nem hiszem, hogy ez számodra túl ismerős lehet…
Derek néhány perc múlva nemes egyszerűséggel távozott. Szerette az egyetemet, a tanulást, az órákat, és nagyrészt az edzéseket is, de ha rajta múlt volna, Jackson már rég nem lenne a csapat tagja. Sajnos azonban az edző nem a személyiséget, hanem a tudást vette előtérbe a válogatásnál. Már az épület előtt járt, mikor kicsapódott mögötte az ajtó.
- Hé, morgós, várj már meg!
- Mi van? – Scott lefékezett mellette, őt pedig Isaac, majd Boyd, és természetesen Liam követte.
- Stiles veled volt este? – Mivel Derek szerint ez költői kérdés volt, nem fáradt a válasszal. – Meghívtad a pénteki meccsre?
- Mi értelme lenne? Úgyse jönne. Ahogy eddig sem. – Derek elfordult, mielőtt megláthatták volna a szomorúság villanását a szemében. – És jobb is így. Nem akarom elképzelni, Jackson mit művelne, ha a fülébe jutna.
- De te szeretnéd. – Boyd most is kijelentett, és nem kérdezett.
- Pontosan tudjátok, én mit szeretnék, de ha ez neki kényelmetlen, megértem. Ez különben is csak egy rohadt meccs. Nem múlik rajta semmi. – Persze azt is mind tudták, hogy hazudik.
- Egy cseppet sem vagy kíváncsi?
- Ez nem erről szól.
- Egyszer sem akarod látni őt a pályán? Hogy milyen, amikor mez van rajta?
- Hát, ha tippelnem kéne, a hálószobában is gyakran lehet rajta mez – mélázott Lydia, de mivel nem érte el vele a kívánt hatást, hátradőlt a széken. – Nyuszi vagy, Stiles?
- Nem is tudtam, hogy nyuszi is van a horoszkópban…
- Tényleg azt akarod, hogy elcsaklizzák előled?
- Ez nem túl valószínű – szólt közbe Allison, holott neki is az lett volna a feladata, hogy rávegye Stilest, menjen el velük a meccsre. – Már másfél éve együtt vannak, ezalatt bőven…
- Az egy dolog, hogy ők tudják… de senki más nem. Azok a lányok… bocsánat, nők nem, akik körülötte legyeskednek. – Stiles számára a lányok nem jelentettek sok újdonságot, nőkről viszont eddig még nem hallott, így felemelte a tekintetét. Lydia győzedelmesen mosolygott rá. – Na, végre felkeltettem az érdeklődésed?
- Miféle nők? – Stiles igencsak parancsoló tudott lenni, ha éppen akart.
- Hát, tudod… például az új kémiatanár. Nagyon fiatal, és egyesek…
- … mármint Jackson… - szúrta oda Allison.
- … szerint elég dögös. Valamint rá van kattanva a pasidra.
- Honnan veszed? Még véletlenül sem vagy vele egy kémiaórán.
- Nem is, de vannak szemeim és füleim. – Mivel Stiles csak nézett rá, Lydia megkegyelmezett neki. – Nem csak a meccseken van ott, de megpróbált besurranni az edzésekre is. Mondanom sem kell, az edző kipaterolta. De nem fogja feladni, hacsak…
- Hacsak? – nógatta Allison.
- Hacsak nem látja, hogy Derek szerelmes, és boldog kapcsolatban él.
- Nem igazán látom, miért állna le ennyitől… - mondta Stiles, közben a féltékenység a szívébe mart. Pontosan ezért tartotta távol magát mindentől, amihez Dereknek köze volt, vagy ahol meg kellett jelennie. Egyrészt még véletlenül sem akarta megszégyeníteni, hiszen ő csak egy sovány, szemüveges kocka volt… másrészt magának sem akart fájdalmat okozni azzal, hogy látja, mennyien rajongjanak a srácért.
Aznap este már nem találkoztak, csak néhány üzenetet váltottak. Derek fáradt volt az edzés után, keményen készültek a pénteki meccsre, a szavaiból viszont azt vette ki, hogy a hétvége az ünneplésé. Akár nyernek, akár vesztenek, az ő számára Stiles lesz a nyeremény. A srác csak nézte a kijelzőn megjelenő szavakat és kedves matricákat, miközben kattogott az agya. Elég okosnak tartotta magát, az érzelmekkel mégsem mindig tudott mit kezdeni. Vajon Derek mit szólna, ha…? Hiszen az elején még annyira igyekezett elcsábítani a meccseire… Stiles nem volt benne biztos, hogy ennyi visszautasítás után is akarja-e.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése