-
Szóval… mennyi ideig is fog tartani?
-
Körülbelül két hét, és itthon is leszek.
-
Ki mondta, hogy azért kérdeztem? – csattant fel
Type, ahogy durcásan karba fonta a kezét, és elfordult a bőröndjét pakoló
Tharntól.
-
Tudom, hogy remekül megleszel nélkülem. Csak a
miheztartás végett mondtam. – Tharn elfojtott egy vigyort, ahogy kedvese
alakjára lesett a szeme sarkából. – Bármikor felhívhatsz, ha hiányzom.
-
Arra várhatsz. – Tharn nem bírta megállni, erre
már felnevetett. Type persze rögvest összepréselt szájjal és vitára kész
tekintettel pördült meg, de Tharnnak nem volt sem ideje, sem ereje egy újabb
vitához. Két keze közé fogta hát a másik arcát, és megkísérelte letörölni Type
arcáról a komor kifejezést. Ez a lépés mindig hatott.
Fél órával később, ha nem
is egy teljesen elégedett, de némileg nyugodtabb Type kísérte le őt a
parkolóba.
-
Aztán tanulj valami újat – szúrta oda. – Minden
egyes este ugyanazt a dalt nyomatod. A rajongóid hamarosan sztrájkolni fognak.
-
Szóval feltűnt, hogy minden este ugyanazt
játszom? – incselkedett Tharn. – Szerinted miért?
-
Mert kifogytál az ötletekből? – tippelt Type.
-
Az volt az első dal, amit neked írtam. – Tharn
rátette nagy kezét Type puha arcára, gyűrűvel díszített hüvelykujja súrolta a
srác ajkát. – És azért játszottam annyit az utóbbi időben, mert azt akartam,
hogy a szívedbe égjen, és akkor is halld, ha nem vagyok melletted. – Type nem
hagyta magát elérzékenyülni; lökött egyet lakótársán, mire Tharn nevetve
beszállt a kocsijába. Letekerte az ablakot, és kihajolt. – Egy búcsúpuszi?
-
Anyád!
-
Menj, és látogasd meg magad! – kacsintott Tharn,
majd már ott sem volt.
Nehéznek ígérkezett az
elkövetkező két hét. Mióta hivatalosan is egy párt alkottak, nem töltöttek
külön huzamosabb időt – Type mostanában a családját is hanyagolta az új
kapcsolat miatt. És tessék, most itt maradt egyedül egy üres lakásban, amit
áthat Tharn jelenléte. Egy gitár itt, egy kotta ott, egy kedveskedő üzenet
amott…
-
Az a barom! – sóhajtotta Type, és meg sem
próbálta letagadni, hogy odáig van érte.
Alig másfél nap múlva
világossá vált, hogy Type nem bír otthon ülni egymagában, de
szerencsétlenségére egyik barátja sem ért rá szórakozni esténként. Még az
örökké éhes Techno is talált valami elfoglaltságot, ami kíváncsivá is tette
volna Type-ot, ha nem merült volna el annyira az önsajnálatban.
Két nappal később úgy
döntött, hazamegy. Nem érdekelték az órái, a vizsgák meg még odébb voltak, és
egyszerűen ki kellett szabadulnia arról a helyről. Kinyitotta a szekrényeket,
és azon töprengett, vajon hová tette a bőröndjét. Áttúrt minden sarkot, míg a kezébe
nem akadt egy ládikó. Fekete volt, középen kulcslyuk, és Type egész biztos volt
benne, hogy sosem látta még korábban. Méregette a kezében – nem volt annyira
nehéz -, aztán megrázta – jó néhány dolog lehetett benne. Megpróbálta
felfeszíteni, de aztán arra jutott, hogy Tharn biztos nem díjazná, ha egyszer
csak törötten találna rá a cuccára. Szétnézett a szobában, és azonnal tudta is,
merre lehet a kulcs. Természetesen a gitártokban.
Ördögi vigyorral az arcán
ült fel az ágyra, ölében a ládikó, és ha érzett is egy szemernyi
lelkifurdalást, az nyomban elmúlt, amint meglátta a doboz tartalmát.
Levelek, cetlik és
különféle füzetekből kitépett lapok hevertek egymásra szórva. Type először arra
gondolt, receptek, vagy számlakivonatok, de azokat Tharn nyilván nem tartaná
hét lakat alatt. Beletúrt a halomba, és kivett egy sárga post it-et – hasonlót
használt ő maga is. A következő állt rajta Tharn jól ismert, határozott
kézírásával:
NE NYÚLJ A CUCCAIMHOZ!
Type mellkasában azonnal
megmozdult valami. Hevesebben dobogó szívvel turkált tovább, míg a kezébe nem
akadt a cetli párja, rajta a saját szavaival:
KÖSZ A KAJÁT. HAGYTAM
NEKED IS.
-
Hihetetlen… ez a hülye… - Megtartotta. Megtartotta a cetliket, gondolta Type, és a szívébe
hirtelen belenyilallt Tharn hiánya.
Type a következő estéit a doboz társaságában töltötte. Korábban talán egyszerre behabzsolta volna, most viszont addig akarta nyújtani a múltidézést, míg Tharn haza nem ér. Bízott benne, hogy a másik nem lesz mérges, amiért feltörte a titkát… vagy inkább a szívét? De az már úgyis az övé volt, nem igaz?
A kezdeti harcias
levelezgetést hamarosan felváltották a kedveskedő üzenetek. Tharn nem csak a
sajátjait tartotta meg, hanem Type néhány kurta válaszát is. Így, egymás
mellett látva őket Type mérges volt önmagára; miért nem tudott kicsivel
kedvesebb lenni? Tharn annyi mindent tett érte, ő meg egy nyamvadt levélkét sem
tudott összehozni neki.
Mikor aztán mindenen
végig rágta magát –az utolsónál majdnem kicsordult a könnye -, egy hirtelen
ötlettől vezérelve fogta a laptopját, és létrehozott egy új levelező fiókot.
From: TharnThara@thaibl.com
Te
barom!
El akarok mondani
neked néhány dolgot, és így könnyebb, hogy távol vagy, és nem kell látnom
közben az idegesítő arcodat. Azt az idegesítő arcot, ami annyira fontos lett
nekem.
Megtaláltam a
ládát, és ki is nyitottam. Tedd túl magad rajta.
Megtartottad a
cetliket. Az összeset. Nem mintha olyan sok lenne, és ez részben az én hibám.
Sokkal többet kellett volna tennem érted. Sokkal többször ki kellett volna
mutatnom, mit érzek irántad. Te a szívedet nyújtottad nekem, én pedig
összezúzva adom vissza minden alkalommal. Tényleg hülye vagy.
Ezzel csak azt
akarom mondani, hogy… fontos vagy nekem. Nagyon. Igyekezni fogok, hogy jobb…
pasid legyek. De nekem ez az egész nagyon új. Sosem törődött még velem senki
úgy, mint te. Ez nagyon rémisztő érzés, de közben jó is, mert rólad van szó.
Senki másnak nem tudtám ezt megengedni.
Úgyhogy jobb
lesz, ha hazatolod a segged, és gondoskodsz rólam. Mert mostantól ez a te szent
feladatod.
Tharn nem tudta vigyorgás nélkül megállni, mikor először olvasta a levelet. Másodszor és harmadszor sem. Most sóhajtva kinézett a repülő ablakán, érezte és élvezte, hogy a szíve hevesebben ver. Alig várta, hogy belépjen az ajtón, és megmutassa, mit is jelent igazából a gondoskodás az ő szótárában.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése