Xiao Li Cheng szétnézett a folyosón, majd magára zárta a
tárgyaló ajtaját. Az egyik prezentációs táblán még ott voltak a másik csapat
tervei az egyik új projektjükhöz, és Li Cheng csak úgy mellékesen
megállapította, hogy ismét el fogják veszteni a negyedévet TengTengék ellen.
Ahogy felrémlett előtte a másik férfi magas, karcsú alakja,
szívét nyomban elöntötte a melegség. Nem tudott nem mosolyogni, ahogy rá
gondolt, de nem is olyan ember hírében állt, aki elfojtotta az érzelmeit.
Világéletében híres volt a hedonizmusáról, arról, hogy élvezi az életet, és
ezért esze ágában sem volt bocsánatot kérni. Mei Fang valószínűleg ezért
kosarazta ki sorra, de végső soron nem bánta; talán, ha a lány azonnal bedőlt
volna az udvarlásának, Li Cheng sosem jött volna rá, hogy igaz szerelme évek
óta ott aludt a szomszéd szobában.
Mielőtt gondolatai korhatáros vizekre eveztek volna,
megrázta a fejét, és újra szétterítette a terveit az asztalon. Tucatnyi esküvőt
szervezett már, most viszont kezdett kétségbe esni. Egy hét volt hátra az első
hivatalos évfordulójukig, az ő agya ellenben üres volt. TengTeng egyértelműen a
legjobbat érdemelte, és Li Cheng mindent meg is tett érte, de mi van, ha
ezúttal kudarcot vall?
Nem hitte volna, hogy szerelme képes új szinteket elérni,
mégis mindig volt valami újdonság, amire rácsodálkozott. Tudta, TengTeng
mennyire rendszerető, mennyire akkurátusan megvan a helye minden holmijának.
Látta, mennyire vigyáz a bőrére, és mennyire törődik azzal, hogy mindig
kifogástalanul nézzen ki. De mióta beköltöztek új lakásukba, Li Cheng más
dolgokat is észrevett; hogy TengTeng egyre ritkábban vitte haza a munkát; egyre
többet mozdultak ki, és már a cégnél sem hivatkoztak rá Jéghercegként. Li Cheng
sejtette, hogy TengTeng miatta próbál oldottabban viselkedni, és ettől csak még
jobban szerette. De meg akarta mutatni neki, ő úgy szereti, ahogy van, nem kell
megváltoznia.
A férfi annyira belemerült a gondolataiba, hogy alig vette
észre az ajtó nyitódását. Gyorsan felpattant, hogy összeszedje az iratait,
aztán…
-
Hé! – tettetett felháborodást. – A szüleitek
továbbra sem engedik, hogy otthon üzekedjetek? Nem unalmas folyton ide belógni?
Ye Xing Si persze azonnal elpirult, Yong Jie viszont nem
zavartatta magát.
-
Köztünk soha, semmi sem unalmas. Te vagy az, aki
minden alkalmat megragad, hogy felrázza a kapcsolatát. – Li Cheng ugyan már egy
éve ismerte a srácot, a stílusát viszont továbbra sem tudta megszokni.
-
Úgy és akkor ünneplek, ahogy nekem tetszik.
Kértem talán a véleményed?
-
Megkapod ingyen.
-
Srácok, srácok. – A villámhárító, Xing Si
közéjük lépett. – Yong Jie, már beszélgettünk arról, mit szabad mondanod Li
Chengnek, és mit nem, ugye?
-
Kifogásolható volt? – Li Cheng erre csak a
szemét forgatta.
-
Minden elismerésem a tied, barátom, amiért már
ennyi ideje elviseled. – A férfi már majdnem az ajtóhoz ért, mikor Yong Jie
utána szólt.
-
Nem kell segítség?
-
Hagyjál lógva!
-
Akkor ezek szerint megvan a nagy terved az
évfordulóra. – Li Cheng összehúzott szemmel fordult vissza.
-
Nem tudnál kimászni a fejemből?
-
Nem – közölte a srác, majd leült az asztalhoz. –
Muren biztos valami fantasztikusra számít. Nem lenne jó, ha elrontanád.
Ugyebár.
Másnap reggel Li Cheng a kávéját kavargatva várta Mei Fang
felbukkanását. Mióta a lány segített neki meghódítani TengTeng szívét,
igyekeztek legalább kétszer egy héten együtt reggelizni, és kibeszélni
ügyes-bajos dolgaikat – távol az irodától.
Mei Fang épp belekezdett egy kapcsolatba valakivel, de a
férfi még nem esett át a tűzkeresztségen – még nem mutatta be Li Chengnek.
-
De ez most nem fontos – intett a lány. – Mi a
terved az évfordulóra?
-
Nos, még nem állt össze teljesen – vallotta be a
férfi, és végigsimított a tarkóján. – Yong Jie szerint…
-
Te arra a srácra akarsz hallgatni? Ennyire el
vagy keseredve?
-
Nem erről van szó, de abban igaza van, hogy az
unalomig ismételt romantikus vonulat lassan kevés lesz.
-
Sosem szólná le az ajándékodat – állította
komolyan Mei Fang. – Sőt, valószínűleg így egy év után már nem vár semmilyen
nagy meglepetést.
-
Pontosan ezt szeretném elkerülni! – csattant fel
Li Cheng. – Nem akarok egy nap arra ébredni, hogy belefásultunk a kapcsolatba.
Ennél mindketten többet érdemlünk.
Li Cheng még csak mostanában kezdett rájönni, hogy egy
párkapcsolat nem csupa móka és kacagás. Ott voltak a fizetendő számlák, a
bevásárlás, a főzés, milyen műsort nézzenek, ki mennyi időt tölt a fürdőben.
Korábban Xing Si szinte láthatatlanul simította el a nézeteltéréseket, ezt
viszont most maguknak kell megoldaniuk. A problémák ellenére Li Cheng így sem
cserélt volna mással.
TengTeng már javában dolgozott, mikor ők megérkeztek. Mei
Fang bátorítóan mosolygott, feltartotta a hüvelykujját, majd elfoglalta a
helyét. Li Cheng is hozzálátott bokros teendőihez, de nem tudta megállni, néha
vetett egy-egy lopott pillantást a szomszédos asztalnál dolgozó kedvesére.
Li Cheng a délelőtt fennmaradó részében terveket készített,
utasításokat osztogatott, de nagyrészt kedvesen hallgatta az ügyfelét, aki
percenként hívta fel új, rettentően fontos módosításokat javasolva. Az
ebédidőtől remélt egy kis nyugalmat, és épp elindultak volna az irodából, mikor
Wang nővér egy új érkező elé sietett.
-
Jó napot, uram! Miben segíthetek?
-
Bocsánat – emelte fel a kezét a fickó, és mivel
angolul szólalt meg, a nő is átváltott.
-
Van esetleg időpontja?
-
Murenhez jöttem. – Erre már Li Cheng is felkapta
a fejét, de mielőtt alaposabban végigmérhette volna a fickót…
-
Robert! – TengTeng széles mosollyal az arcán
közeledett a férfihoz, majd… megölelte!
Li Cheng döbbenten bámulta, ahogy azok ketten váltottak
néhány szót angolul, majd TengTeng elkezdte a tárgyaló felé vezetni a férfit.
Aztán – mintha csak mellékesen jutott volna eszébe – visszafordult.
-
Menjetek csak, majd rendelünk valamit!
Ahogy becsukódott az ajtó, Li Cheng oldalán ott termett Mei Fang és Xing Si, hogy nem túl feltűnően elrángassák a helyszínről.
1 megjegyzés :
Nagyon, nagyon és még annál is jobban köszönöm, hogy megírtam ezt a történetet. Imádom, imádom! Alig várom a folytatást, ki az a pasi? Teljes extázisban vagyok. Köszönöm!
Megjegyzés küldése