-
Semmi szükségem rá.
-
Ez nem vita tárgya, fiam.
-
Az elmúlt évben egyetlen támadás sem érte a
családunkat. Miért pont most kezdtél el tartani ettől? – Az apja nem válaszolt.
– Belekeveredtél valamibe?
-
Ebben az üzletben nagyon nehéz nem belekeveredni
valamibe.
-
De most mintha valami konkrét dologtól tartanál
– erősködött tovább Tay. Nem szokta meg, hogy az apja titkolózik előtte. Mióta
öt évvel korábban Tay is belépett a családi vállalkozásba, szinte mindent
együtt csináltak. Az apja rendszeresen kikérte a véleményét, mint egy olyan
fiatalabb emberét, aki nem a régi korban élt és született, és mint aki nem félt
kimondani, ha újításra volt szükség. Tay felkapta a fejét, mikor az apja a
vállára tette a kezét. Szerette a fiát, de amióta Tay elkezdte felvállalni magát,
megritkult köztük a fizikai kontaktus.
-
Minden rendben lesz, fiam. Csak engedd, hogy ez
alkalommal én döntsek! – Tay belenézett az apja szemébe, és nem mert tovább
ellenállni.
Így történt, hogy másnap, amint Tay lesétált a hallba, ott
találta az apja testőreit, amint közrefognak egy, a legnagyobb és
legkényelmesebb kanapén ücsörgő alakot. Tay még észrevétlen tudott maradni az
ajtó takarásában, és így szemügyre tudta venni a srácot.
Csapzott barna haj, puhának tűnő, vörös ajkak, erőteljes
állkapocs. Nem lehetett idősebb nála, mégis áradt belőle valami, amit Tay egy
korukbelinél sem látott még. Az egyik lábát lazán átvetette a másikon, karjait
feldobta a kanapé háttámlájára, és úgy nézett ki a kertbe, mintha ő lett volna
a tulajdonos. Vagy minimum annak a fia.
-
Uram! – Tay nem tudott tovább rejtőzködni,
előlépett hát. Áldotta az eszét, amiért a legújabb fekete garbóját, és azt a
nadrágját vette fel, ami a legelőnyösebben állt rajta. Szokásától eltérően most
csak minimális ékszert viselt, a haja pedig úgy volt belőve, mintha fodrásztól
érkezett volna, és nem az ágyból.
Tay arra számított, hogy hűen a pimasz terpeszkedéshez a
srác majd továbbra sem zavartatja magát, de amint tudatosult benne, hogy
megérkezett a ház egyik ura, felpattant, és tökéletes vigyázzba vágta magát.
Tay eddig csak a profilját látta, de nagy bánatára szemből is hasonlóan jóképű
volt.
-
Uram! – Az orgánuma is kellemesnek hatott, de
Tay biztos volt benne, hogy ez a jómodor csak a felszín.
-
A nevem Tay. És a tied?
-
Time vagyok, uram.
-
Hagyjuk az uramozást, nem vagyok idősebb nálad.
-
Talán a haja teszi – bukott ki a srácból.
-
Tessék?
-
A haja miatt idősebbnek tűnik. – Tay megállta,
és nem nyúlt hozzá tökéletesen beállított, szürkésfehér hajához. – Én leszek az
új testőre.
-
Azt majd meglátjuk. – Tay a többi fickóra
nézett. – Megkapta a mappát?
-
Igen, uram.
-
És tudja is?
-
Megtörtént a felkészítése.
-
Azt erősen kétlem – sóhajtott Tay lemondóan,
majd megfordult, és elindult a konyhába. Merte remélni, hogy az új fickó szó
nélkül követi.
-
Jó reggelt, Mr. Tay! – A cserzett arcú szakácsnő
mosolyogva pillantott fel a zöldségek aprításából.
-
Jó reggelt, Irma. Már most isteni illatokat
érzek. Máris elkezdted az ebédet?
-
Azt sosem lehet elég korán kezdeni. És
vendégeket várunk. – Tay keze megtorpant az asztal fölött, ahonnan reggelit
szedett volna magának.
-
Miféle vendégeket? – Irma azonnal integetni
kezdett az arca előtt.
-
Nem mondtam semmit, nem mondtam semmit.
-
Talán a családomra gondol – szólalt meg Time,
aki ezek szerint valóban ott jött a nyomában.
-
A családodra?
-
Az édesapja meghívta őket ebédre, hogy lássák, a
fiuk jó kezekben lesz. – Tay szándékosan nem fordult hátra, mert nem akarta,
hogy Time már az első napon tanúja legyen bosszúságának.
-
Értem. Köszönöm. Irma, akkor nem is zavarlak.
-
Uram sosem zavar. – Tay nyomott egy puszit az
arcára, felmarkolt egy almát, és tovább állt.
-
Igazán kedveli magát.
-
Micsoda?
-
Irma. A szakácsnő kedveli.
-
Igen? – Tay hirtelen szembefordult vele, mire
Time majdnem nekiment. – Egyrészt, nem tanították a testőrképzőben, hogy tartsd
meg az egy lépés távolságot? Másrészt, annyira meg vagy lepve, hogy valaki
kedvel engem?
-
Kicsit meg vagyok lepve, igen – vallotta be
kendőzetlenül. És – állapította meg Tay – eszében sem volt hátrálni. – A
mappában, amit kaptam, és amit be kellett bifláznom, egy olyan papírfigura
szerepelt, akinek mintha nem lenne személyisége.
-
Neked az a dolgod, hogy megvédj, ha szükséges,
nem pedig az, hogy ismerd az ízlésem.
-
És mi van, ha kizárólag személyes indíttatásból
akarom tudni, milyen az ízlésed? – Még közelebb lépett, így lefejelhették volna
egymást, ha akarják. Tay a másik verzióra nem akart gondolni. – Mi van, ha
érdekelsz?
És Tay vakon beleesett a hibába. Alig három hónap kellett
hozzá, és Time máris bejáratos lett a hálószobájába. Time nagylelkű szerető
volt, nem spórolt sem az előjátékkal, sem az élvezet elnyújtásával. Cserébe nem
kért semmit, ami Tay világában nem volt megszokott dolog. Az apja úgy tett,
mintha nem látna semmit, de valójában mindenki tudott róla. Nem mintha nem
történt volna még hasonló – hogy egy testőr a főnöke ágyában köt ki -, de Tay
sosem gondolta volna saját magáról, hogy ilyen könnyen beadja a derekát.
Time szerint nem is adta be könnyen. Három hónapnyi
kedveskedésbe, udvarlásba került, és megannyi lopott csókba, simogatásba, míg
végül Tay egyik este nem küldte el, hanem bezárta maguk mögött a hálószoba
ajtaját.
Nem kellett túl sok idő ahhoz sem, hogy Tay szeméről
felszálljon a rózsaszín köd. Amikor együtt voltak, Time végtelenül udvariasan
és tisztelettudóan viselkedett. Mások előtt sosem tett utalást arra, hogy mi
van köztük, ami rendben is volt. Amikor azonban bulizni mentek, Tay szíve
követelni kezdte Time érintését a sötétben. Szerette volna, ha Time legalább
titokban kimutatja, hogy fontos neki, és hogy a magáénak tekinti. Time ezzel szemben
még egy szórakozóhelyen sem mozdult el a fal mellől, semmi olyat nem tett, ami
kompromittálhatta volna őket. Tay azzal nyugtatta magát, hogy ezt biztosan
miatta teszi; nem akarja kellemetlen helyzetbe hozni sem a család, sem a
külvilág előtt.
Tay sikeresen elkerülte, hogy be kelljen mutatnia új
testőrét a legjobb barátjának, tovább azonban nem odázhatta el az
elkerülhetetlent. Kinn hazatért külföldről, és egyik első útja Tay-hoz
vezetett. Kinn megférfiasodott kicsit; kezdett középső gyerekből az a férfi
lenni, aki hamarosan átveszi apjától a család irányítását. Tay pontosan
emlékezett még, Kinn mennyire kiborult, amikor elmondták neki, miért nem
Tankhun fogja örökölni a családi gyűrűt. Kinn addigi hedonista életvitele
persze nem szűnt meg létezni, kimondatlanul mégis elkezdett felkészülni a
jövőbeli feladatára. Ő és Tay rendszeresen tartották a kapcsolatot,
megosztották egymással tapasztalataikat, habár Tay tudta, hogy az ő családjuk
sosem lesz feleannyira sem befolyásos, mint Kinné. Ez számára rendben is volt;
valószínűleg sosem tudott volna megküzdeni akkora felelősséggel.
Kinn hosszú ölelésben részesítette, aztán leültek a
kanapéra, de mielőtt a srác megszólalhatott volna, csatlakozott hozzájuk Time.
Tay látta, hogy Kinn szeme enyhén elkerekedik.
-
Ő meg ki?
-
Az új testőröm.
-
Mióta van új testőröd? És egyáltalán minek?
-
Apa ragaszkodott hozzá. – Kinn bólintott, ez
számára is ismerős lehetett. – És néha olyan érzés, mintha időtlen idők óta itt
lenne. – A szeme sarkából Time felé pillantott, de a srác nem ült fel a
provokációnak. Sőt, mintha Kinn megjelenése csak visszafogottabbá tette volna.
-
Nem egészen az eseted. – Kinn ezen szavaira Time
enyhén összerezzent – Tay ezt persze pont nem láthatta.
-
Miért, az lett volna a lényeg?
-
Ez egy személyes beszélgetés – mutatott rá Kinn.
– Itt is tartani kell attól, hogy megtámadnak? Meg tudlak védeni, meg te is
magadat. – Tay fölemelte a fejét, és nagyjából Time irányába küldve a szavait,
megszólalt:
-
Elmehetsz. Majd hívlak, ha kellesz.
-
Uram, nem hagyhatom el a helyem.
-
Ez kinek az utasítása? – Csend. – Én vagyok a
főnököd. Azt teszed, amit mondok. – Time mintha hezitált volna, aztán vetett
egy alig észrevehető pillantást Tay felé, majd kiment.
-
Még nem sikerült betörnöd? – vigyorgott Kinn,
mire Tay vetett felé egy lapos pillantást.
-
Alig várom, hogy egyszer te is kapj egy
vadlovat!
-
A tenyeremből fog enni.
- Vagy inkább te az övéből. – De Tay nem akart a testőrökről beszélgetni. – Mesélj, milyen volt Amerika?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése