Wataru és Minato még az iskolában barátkoztak össze, hála közös hobbijuknak, a fotózásnak. Minato egy zárkózottabb ember, úgy ismerték, mint akihez nehéz közel kerülni, de Watarut teljesen lenyűgözték a fényképei, és miután felolvasta a nevét, Minato "elveszett". Mármint, ott és akkor talán még nem lett szerelmes, de szerintem Wataru volt az első és egyetlen ember, akit maga mellett akart tudni.
Később összeköltöztek, az egyetemi évek alatt is együtt éltek.
Aztán, ahogy az már lenni szokott, a valóság elválasztotta őket egymástól. Minato elköltözött a munkája miatt, Wataru pedig ott maradt, és hivatásos fotós lett. Teltek az évek, mígnem Minato visszaköltözött egy előléptetésnek hála. Nagyon tetszett, hogy szerintem valóságosan jelenítették meg a srácok felnövését, tényleg fiatalnak tűntek az iskolában, de Minato kész férfi lett, mikor megjelent öltönyben.
Mivel Wataru szemszögében vagyunk, így az ő érzéseit ismerhetjük meg jobban. Amikor évekkel ezelőtt elváltak, még "örült" is neki, mert így talán nem mélyülnek tovább az érzései Minato iránt. Ugyan, kérem!
Ez az oka annak, hogy amikor Minato ismét össze akar költözni, Wataru kategorikusan nemet mond.
Minato persze nem érti, miért áll ellen, hiszen nem jól kijöttek, mikor együtt laktak? Aztán Wataru egyszer csak nem bírja tovább, és kiböki, hogy "azért nem, mert kedvellek!".
És amilyen egyenes ember Minato, ő is rögtön bevallja, hogy kedveli a srácot, és bizony romantikus értelemben! Innentől kezdődik a huzavona, mert Minato szeretne továbblépni, Wataru viszont nem akarja feláldozni a barátságukat egy olyan kapcsolatért, aminek a végén talán örökre szakítaniuk kell.
Eljárkálnak még persze különböző helyekre, próbálják fenntartani a barátság látszatát, de Minato azért nem adja fel. Még egy csók is elcsattan, de Wataru már odáig jut, hogy könnyezve kéri a másikat, hogy legyenek csak barátok.
Minatóban nagy harc dúlhat, hiszen szereti a másikat... s talán éppen ezért hátrál meg végül. Azt teszi, amit Wataru kért, de olyan mélyen szerelmes, hogy a srác látványa csak ront a helyzeten. Szóval néhány kínos jelenet után Minato azt kéri, maradjanak távol egymástól.
Wataru félelmei természetesen érthetőek, minden olyan kapcsolatnál így lenne, ahol barátság alakul át szerelemmé. Ott volt neked ez az ember, akivel mindent megosztottál, talán az egyetlen igaz barátod, és ezt fontosabbnak tartod holmi romantikus képzelgésnél. Minato pedig jobban szereti a másikat annál, hogy a saját érzéseit kergesse, így végül feladja. Egy darabig legalábbis.
Minatót a nagyszülei nevelték fel, és a srác szerintem az ő kapcsolatukat tekintette olyasminek, amit majd egyszer ő is szeretne. A nagypapa minden nap lefotózta a nagymamát, és albumba rendezte a képeket. Minato tőle tanulta a fotózás szeretetét, és később, amikor elmélyültek az érzései Wataru iránt, a srác az lett neki, akit ő is minden nap szeretne lefotózni. Minden pillanatban mellette akar lenni, megörökíteni, ami vele/velük történik.
Wataru viszont, hiába nem találkoztak már hetek óta, még mindig nem tud dönteni. Persze hiányzik neki Minato... s végül egy amolyan véletlennek köszönhető, hogy észbe kap. Közös barátjuktól, illetve a szüleitől tudja meg, hogy Minato papája kórházba került. És hát itt beüt a tudat nála, hogy nem engedheti, hogy ne tudjon Minato életéről. Szóval az utolsó előtti rész végén küld neki egy üzenetet, hogy "Látni akarlak", és mit ad Isten, Minato épp ugyanakkor írja ugyanezt. Véletlen? Nem hiszem!
Minato vallomása, egész lénye gyönyörű a következő tengerparti jelenetben. És szerencsére Wataru is vallomást tesz, illetve azért felvetett olyan dolgokat, amik logikusnak tűntek. Attól félt, ha romantikus kapcsolat alakul ki köztük, akkor a barátságuk csak "hazugság" lesz, illetve félt, hogy úgymond két ember szerepét kell majd eljátszania. Ezekről szó sincs. Ők továbbra is legjobb barátok, és egyben szerelmesek. Az átmenet szinte észrevétlen volt, de elkerülhetetlen, és nagyon szép.
A teljes sorozatra is ezt tudnám mondani. Végig mosolyogtam a srácokon, már amikor nem sírtam. Együtt reménykedtem Minatóval, és aztán együtt örültem velük a végén. Édes, nem túlgondolós sztori, amit mindenképp megéri megnézni.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése