Bocsáss meg! ?/1

(a címért nem vállalok felelősséget)

Nos, tehát, Suits történet; főszerepben természetesen Harvey és Mike.

Spoiler a harmadik évad első részére (S03E01).

Néhány dolgot azért megváltoztattam.

Lehet, hogy OOC, de remélem, mégsem.

-         Mi nem volt világos abból, hogy hagyj békén?

-         Visszaadtam az irodát.

-         Gratulálok. Bebizonyítottad, hogy hülyébb vagy, mint gondoltam. Nem csak a bizalmamat játszottad el, hanem az irodát is.

Mike futó pillantást vetett az odakint ülő Donna felé, de a nő csak a fejét rázta; nem tudott neki segíteni.

-         Mivel tudnám bebizonyítani, hogy…

-         Azzal, hogy tiszteletben tartod a kérésemet.

-         Pontosan tudod, hogy kitartó vagyok – vigyorgott Mike, de Harvey csak egy hűvös tekintettel jutalmazta. – Vissza kell venned magad mellé. – Az idősebb férfi hátradőlt, s az ölébe ejtette a kezeit.

-         Miért is kellene ezt megtennem?

-         Mert a te alkalmazottad vagyok. – Habozva folytatta: - És… mert szeretnék megint veled dolgozni.

-         Velem? – vonta fel a szemöldökét Harvey.

-         Melletted.

-         Velem?

-         Alattad.

-         Érdekes megfogalmazás, de helytálló – nyugtázta a férfi.

-         Akkor visszaveszel? – reménykedett Mike.

-         Lássuk csak. Nem – s visszatért a papírjaihoz. Mike összepréselte a száját, majd az asztalra támaszkodott. Mikor Harvey érdeklődve felnézett, majdnem állon vágta.

-         Valld be, hogy már rég nem haragszol rám, csak jól esik valaki máson levezetni a feszültséget.

-         Elárultál – sziszegte Harvey.

-         Bocsánatot kértem. Te hányszor hibáztál már? Meg sem tudod számolni, igaz? És hányszor kértél bocsánatot? Hadd tippeljek! Egyszer sem.

-         Most nem az én tetteimről van szó – vágott vissza a másik, s felállt. Mike úgy vette észre, kényelmetlen volt neki ilyen közel lenni hozzá. – Kezdjük azzal, hogy mióta felvettelek, falazok neked. Szerinted ez nekem olyan könnyű volt?

-         Nap mint nap az állásoddal játszol, mikor Jessica háta mögött alkudozol az ügyfelekkel – mutatott rá Mike.

-         Az az én döntésem – mondta Harvey. Zsebre dugott kézzel állt az ablak előtt, s kifelé bámult. Mike önkéntelenül elmosolyodott, ha arra gondolt, hányszor csinálták már ezt korábban. Mintha a város látványa megnyugtatta volna őket. – Most azonban valaki más miatt hazudtam.

-         Akkor mondj el mindent – vont vállat Mike, bár csak félig gondolta komolyan. – Jessicának is megmondtam, hogy nem tudok itt dolgozni, ha haragszol rám.

-         Ezt mondtad neki? – Harvey-t mintha mulattatta volna a dolog. – Miért dolgoznál inkább velem ahelyett, hogy saját irodád legyen? – Mike közelebb lépett hozzá; már-már megsértette a személyes terét, de hát eddig is ezt csinálták.

-         Mert te voltál az, aki a zűrjeim ellenére bizalmat szavazott nekem. Segítettél, amikor Trevor bajba került, pedig azt mondtad, koptassam le. És még a kiskutyás hasonlatot is elmondtad.

-         Elmondtam – bólintott rá Harvey -, ami azt jelenti, hogy nem kell örökké alattam dolgoznod. – Mike már majdnem kibökte, hogy nagyon szívesen volt azon a helyen.

-         Nem vagyok még olyan jó, hogy saját irodám legyen. Szerintem majd csak évek múlva érek el arra a szintre.

Harvey sóhajtott, majd kigombolta az öltönyét, s leült a fotelba. Mike mellette várakozott, egyre türelmetlenebbül.

-         Mondanál valamit? – kérdezte végül.

-         Nem rúghatlak ki, mert Jessica nem engedi – kezdte lassan -, de akkor sem dolgozhatsz már sokáig mellettem.

-         Alattad – pontosított Mike mosolyogva, de Harvey türelmetlenül leintette. – El akarsz menni?

-         Igen. – A srácban bennrekedt a levegő.

-         Miért?

-         Nem tartozom neked magyarázattal. – Mivel Mike csak hallgatott, Harvey végül folytatta: - Megelégeltem, hogy Jessica folyton hátba támad. Igen, lényegében én is ezt teszem, de az ügyfelekkel. Ő viszont kirúgta Donnát, rávett téged, hogy árulj el, belemet a fúzióba, és el akarta velem hitetni, hogy az ő közbenjárására kaptam meg az új ügyfelemet. Ami rohadtul nem igaz, mivel Edward ragaszkodott hozzá.

Csend lett, s ezalatt Mike megpróbálta elképzelni az irodát Harvey nélkül. Nem jutott semmire.

-         Mi a terved? – kérdezte végül.

-         Semmi közöd hozzá – hangzott a válasz.

-         Harvey, nem zárhatsz ki!

-         Miért ne tehetném? – nézett rá a férfi. – Te azon az estén világosan a tudtomra adtad, kit választasz. Több szempontból is. – Azzal Harvey méltóságteljesen kivonult az irodából.

-         Hogy ment? – tudakolta Donna puszta formalitásból.

-         Kebelbarátok lettünk. Nem úgy látszott? – tárta szét a karját Mike. – Van valamilyen ügy számomra?

-         Pro bono? – bukkant fel a semmiből Louis.

-         Jöhet – vette át a mappát a srác.

-         Ilyen egyszerűen? – hunyorgott a férfi.

-         Harvey-val ellentétben én szeretem a pro bono ügyeket.

-         Azért szólj, ha elakadsz – kiáltott még utána Louis.

Ahogy a folyosón elhaladva olvasgatta az aktát, majdnem összeütközött Rachellel. A lány közelsége mindig mély hatást gyakorolt rá, most azonban megszólalt a fejében Harvey hangja: Te azon az estén világosan a tudtomra adtad, hogy kit választasz. Több szempontból is.

A férfi Rachelre célzott volna? Honnan tudott egyáltalán a dologról? Donna.

-         Visszautasítottad az irodát? – kérdezte a lány.

-         Igen. – Majd hozzátette: - Harvey miatt. – Rachel elszontyolodott.

-         Vagy úgy.

-         Addig próbálkozom, amíg meg nem bocsát.

-         És velünk mi lesz? – Mike lehajtotta a fejét. – Megint átvertél, igaz? És én bedőltem.

-         Fontos vagy nekem, Rachel – mondta a srác őszintén. – De Harvey nem ezt érdemli tőlem. – A lány összefonta a karját a melle alatt, s dacosan a szemébe nézett.

-         Ez most végleges, Mike. Adni akartam magunknak egy esélyt a hazugságod ellenére is, de ha most nemet mondasz, engem soha többé ne keress.

Egy újabb ultimátum, gondolta a srác keserűen, de meglepő módon most pontosan tudta, mit válaszoljon.

Öt perc múlva már az irattárban volt, és az ügyét tanulmányozta. Meglepően könnyűnek érezte magát, s rájött, hogy talán el is szállna, ha végre az egész cég tisztában lenne a hátterével. De nem akarta még jobban megbolygatni a dolgokat, és ha Harvey elmegy, ő úgyis vele tart. Ezt valahogy egészen természetesnek vette.

Mike arra áldozta a napját, hogy felkereste a per résztvevőit. Egy középkorú hölgy perelte be a volt munkahelyét diszkrimináció miatt. A nő biztos volt benne, hogy azért bocsátották el, mert 30 évesen túl idősnek bizonyult. A cégvezető persze mindent tagadott, s közben olyan behízelgően mosolygott, hogy Mike-nak azonnal rossz előérzete támadt. Még mélyebben beleásta hát magát ebbe az ügybe. Addig sem kellett Harvey-ra gondolnia.