Fekete tőr testvériség; Blay&Qhuinn; enyhe angst
A cím pedig innen: Hunger Games
A tanácskozás szerencsére
véget ért, mielőtt Qhuinn unatkozni kezdett volna. Az elsők között hagyta el a
király irodáját, de nem jutott messzire. A folyosón Saxtont pillantotta meg.
-
Mi történt? –
kérdezte Vishous, és Qhuinn hálás volt neki, mert ő jelenleg egy szót sem tudott
volna kinyögni.
Unokatestvére csupa vér volt,
és legalább az egyik lába eltört, ennek ellenére közelebb vonszolta magát
hozzájuk.
-
El… elkapták
Blaylockot. – Qhuinn nekiszédült a falnak. – Engem… kértek meg, hogy adjak át
egy üzenetet. – Köhögött. – "Vagy ráveszitek a királyt, hogy találkozzon velünk,
vagy a fiú meghal."
-
Hol és mikor? –
kérdezte Wrath.
-
Ezt előbb meg
kell beszélnünk – mondta Rhage.
-
Nem. Egyik
testvérünk bajban van, én pedig segíteni fogok rajta.
Qhuinn nem tarthatott a
csapattal, a király szerint túlságosan befolyásolnák az érzelmei. A srác
törni-zúzni szeretett volna, ehelyett imákat mormolt, aztán ledőlt az ágyra, és
bár nem tervezte, mégis elaludt.
Ami legelőször feltűnt neki,
az a sötétség volt. Hiába erőltette a szemét, semmit nem látott, aztán egyszer
csak vakító fehérség támadt éppen előtte.
-
Mi a franc…?
-
Szia. – Qhuinn
szíve kihagyott egy ütemet.
-
Blay?
-
Igen. – A srác
most is olyan jóképű volt, mint mindig.
-
Hol vagyunk?
-
A fejedben.
-
Akkor azért van
ilyen sötét. – Blay felnevetett, majd egész közel lépett barátjához.
-
Qhuinn…
-
Ne! Nem akarom
hallani.
-
De muszáj. – Blay
a tenyerébe fogta az arcát. – Szeretlek. Kérlek, de engedd, hogy sötét árnyékok
vegyék át az irányítást az életed fölött. Rendben? – Qhuinn csak bólintott,
majd hagyta, hogy Blay ráhajoljon a szájára.
Mikor John felébresztette,
nem kérdezett semmit. Már tudta.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése