Érzéketlen

Fekete tőr testvériség; Blay gondolatai

A cím innen: Linkin Park - Numb

Blaylock megunt várni. Megunta, hogy olyan dolgok után sóvárog, amit nem kaphat meg. Elege volt a visszafogott életvitelből, abból, hogy félt rossz fát tenni a tűzre, pedig a lángok ugyanúgy égnének tovább. Saxton ugyan nagyon rendes férfi volt, de nem tudta neki megadni a vadságot, a keménységet, pedig Blay mindennél jobban szeretett volna megsérülni. Mikor beszélgettek, Saxton megértőnek bizonyult. Elmondta, hogy mindketten tisztában voltak azzal, hogy köztük sosem lesz szerelem, de Saxton megkísérelte megmutatni Blaynek, hogy mennyit ér.

Később megölelték egymást, Blay pedig utoljára beszívta a csodás parfümöt és a nyugalmat, ami a férfiból áradt. Aztán tudatosult benne, hogy Qhuinn őket nézi. Itt volt az ideje még egy utolsó alkalomnak – megmutatta barátjának mindazt a szerelmet, szeretetet és gyengédséget, ami az övé lehetett volna, ha igent mond. Mostantól azonban senki számára sem lesz látható.

Néhány héttel később összefutott Lylával. Amióta bizonyossá vált, hogy a kiválasztott Qhuinn gyermekével viselős, Blay feltűnően kerülte őt. Iváshoz már amúgy sem hívhatták volna, és Blay irtózott a gondolattól, hogy hozzáérjen valakihez, akit Qhuinn megdugott.

-         Szia, Blaylock – mosolygott a nő.

-         Szia.

-         Nincs kedved bemenni a barátodhoz? Nagyon egyedül érzi magát. – Micsoda hazugság!

-         Azt hiszem, benned nagyobb örömét leli, több szempontból is.

-         Szeret téged. – Blay elmosolyodott, de olyan fagyosan, hogy Lyla megborzongott.

-         Nem érdekel. – Azzal bevágta az ajtót maga mögött.

A srác egy év alatt elérte az érzéketlenség legmagasabb fokát. Már testvérként tevékenykedett, mikor megszületett Qhuinn fia. Blay házon kívül volt azon az estén, és később sem gratulált. Tudta, hogy a királyt zavarja a viselkedése, de mivel Rhage után ő volt a leghatékonyabb harcos, nem válhatott meg tőle. Blaylock ráeszmélt, hogy már az sem számítana. Már semmi sem számított.