Subscribe:

Labels

2018. május 27., vasárnap

Wicked game 5. fejezet


Megérkezett az új fejezet :)



Attól fogva rendszeresen találkoztak, általában egy héten kétszer-háromszor, amikor Simon el tudott szabadulni. Eleinte tartott attól, hogy a barátai kérdezősködni fognak, de amíg megjelent az edzéseken, és részt vett a rajtaütéseken, addig a szabadidejében azt csinált, amit akart. Korábban ez elképzelhetetlen lett volna, de változtak a dolgok; Jace valamiért személyes sértésnek vette, hogy az alvilágiak az ők közbeavatkozása nélkül oldják meg a dolgaikat, Isabelle pedig egyetértett vele – a lány nem titkoltan gyűlölte Raphaelt és Maiát, így minden alkalmat megragadott, amikor szembeszállhatott velük. Simon régen imádta a megszállottság tüzét látni a lány szemében, és mindig bízott benne, hogy sosem különböznek majd össze emiatt. Továbbra is gyakran töltötték együtt az idejüket, és ilyenkor Isabelle csak rá figyelt, sosem hozta szóba a munkát. Simon csókolózott vele, simogatta, néha szeretkeztek is, de a srác egyre gyakrabban kalandozott el, egyre inkább vágyott egy jéghideg test közelébe a forró helyett.

Simon persze jól tudta, hogy ez nem mehet egy örökké, de arra számított, hogy valaki egyszer csak kérdőre vonja – Magnus néha hosszan vizsgálgatta -, viszont az meg sem fordult a fejében, hogy két és fél hónappal később Raphael a szex helyett beszélgetéssel fogadja majd.

Simon némileg frusztrált volt – az aznapi összecsapás során majdnem elvesztette a lábát, de mind megsérültek, mire sikerült megszabadulniuk a démontól. Azt remélte, a vámpírnál megnyugvásra lelhet, ehelyett Raphael is feszültnek tűnt.

-          Mi a baj? – kérdezte Simon. – Összevesztetek Maiával?
-          A cicával minden a legnagyobb rendben.
-          Remek. – Csend. – Akkor?
-          Gondolkodtam.
-          Igen?
-          Rajtunk.
-          Ühüm. – Raphael felpillantott rá. – És? Jutottál valamire?
-          Azt hiszem, választásra foglak kényszeríteni. – Simon belsője megfagyott. – Ne érts félre, nem akarom ezt tenni. Nem vagyok híve a nyálas romantikának és a kisajátításnak. Viszont… fizikailag rosszul vagyok ettől a helyzettől. Hetek óta nem vettem vért magamhoz… - Simon hirtelen olyan sápadt lett, mint a vámpír, akin valóban látszott, mennyire gyötrődik. Mert akarta Simont, azt viszont nem, hogy az árnyvadász olyat tegyen, amiért később megutálja őt.

Simon szenvedett. Világéletében egy kisember volt, de amikor árnyvadász lett belőle, végre úgy érezte, tehet valamit, és nem kell többé az oldalvonal mellől szemlélnie, ahogy elmegy mellette az élete. Aztán kiderült, hogy egész jól harcol, de hajlamos átlopózni a sötét oldalra. Egyszerűen fel nem foghatta, Jace és Isabelle miért ilyen ellenséges az alvilágiakkal szemben. Magnust nagyon szerették, de rá mindig boszorkánymesterként gondoltak, és élesen elkülönítették Raphaeltől és Maiától; Simon nagyon kedvelte őket, ezért tehát szenvedett.

Isabelle-hez szerelem fűzte… jobban mondva ahhoz az Isabelle-hez, aki régen volt, és aki az ártatlanok védelmének szentelte magát. De élhetne úgy továbbra is a Lightwood családdal, ha összetöri egyetlen lányuk szívét?

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése