Sziasztok! Megdöbbentő módon ismét az egyik kedvenc párosommal érkeztem. Jó ideje érdekelt már az a történet, mire odáig jutottam, hogy megírjam.
Mert mi történne, ha... Zerónak lenne egy ikertestvére?
Kellemes olvasást! :)
Biztos mindenkivel megesett már, hogy azt érezte, valami már
időtlen idők óta tart.
Jude Kinkade pont ebben az állapotban élt nap-mint nap,
pedig még csak három éve ismerte meg Zerót. Három év telt el azóta, hogy
belépett az életébe, és teljesen felforgatta. Jude ezt néhanapján igazán bánta
– amikor legyőzte a kétségbeesés, és csak arra tudott gondolni, hogy Zero
hetero, s ezáltal sosem fog felfigyelni rá. Más napokon viszont szerencsésnek
érezte magát, hogy Zero mellett lehet egy igencsak kivételezett helyzetben;
bármikor bejelentés nélkül megjelenhetett a lakásán, amikor hívta, mindig
felvette a telefont, s úgy általában mindent tudott az életéről. És ami a
legfontosabb – nem kellett attól tartania, hogy a hölgyek sorsára jut, és egy
éjszaka után kiadják az útját.
Jude nem akarta ezt a viszonzatlan szerelmet, de csak alig
küzdött ellene. Talán Zero meg sem érdemelte ezt az érzést, de kit érdekelt?
Jude-nak minden nap megvolt az oka arra, hogy fitten kipattanjon az ágyból, és
siessen a munkahelyére. Mások erről csak álmodozhattak.
Hogy Zero tudott-e arról, ami Jude-ban lejátszódott az évek
során? Természetesen. Hogyan is kerülhette volna el a figyelmét a másik férfi
pillantása? Megtanulta felismerni, ha valaki rá akart hajtani, és a nők
esetében ezzel nem is volt különösebb gondja. A viszonzást is elég hamar
eszközölte. Jude volt talán az egyetlen, akire sosem nézett úgy, mintha egy
meghódításra váró hegycsúcs lenne. Jude az egyszerűen Jude volt – a menedzsere,
a támasza, és néha már a barátja is. Mindig mellette volt, és Zerót már a
gondolattól is kirázta a hideg, hogy esetleg elveszítheti. Pedig tudta, ha
megadná neki, amire vágyik – ha előtte is megnyitná az ágyát egyetlen éjszakára
-, utána el kellene válniuk egymástól. Zero nem hitt a kapcsolatokban, és sajnos
ez még Jude kedvéért sem fog megváltozni.
Történetünk kezdetén legalábbis így volt.
Aztán felbukkant Gideon.
J & Z
Jude először azt hitte, káprázik a szeme. Szinte teljesen
biztos volt benne, hogy az imént hagyta ott Zerót a pályán a piros mezében és
izzadtan, hogy ő maga kijöhessen telefonálni, erre most ott állt tőle néhány
lépésre, frissen zuhanyozva, farmerben, fekete ingben és zakóban. Jude
összezavarodva fordult vissza a telefonjához és az ügyfeléhez, akivel gyorsan
megbeszélt egy SOS találkozót holnapra, majd letette. Újra a fickóra nézett, és
azon túl, hogy még mindig ott volt, most már mosolygott is, mégpedig Zero
mosolyával. Jude felvonta a szemöldökét.
-
Jó reggelt! – Jesszus, még a hangja is olyan volt,
habár hiányzott belőle az a csípős él, ami Zerót jellemezte. – Te biztosan Jude
vagy. – A kezét nyújtotta. – Gideon vagyok, Zero bátyja. – És Jude majdnem
fejbe kólintotta magát.
-
Persze, örvendek! – Arra számított, ha kezet fognak,
áramütés fog majd végigszaladni a karján, de semmi sem történt. – Mi szél
hozott erre?
-
Van némi elintéznivalóm a városban, és gondoltam,
megejtem az éves látogatást az öcsém felé. – Félrebiccentette a fejét. – Sokat
mesélt rólad, de azt elfelejtette hozzátenni, milyen jóképű vagy. – Jude
érezte, hogy a nyaka elvörösödik.
-
Eh, hát, Zero talán magán kívül észre sem vesz más
helyes férfit.
-
Az már igaz! – nevetett fel Gideon, és a hang jólesően
rezonált Jude mellkasában. – Jól sejtem, hogy edzésen van?
-
Igen. A szezon jövőhéten kezdődik.
-
Ki fog nyírni, amiért nem tartottam észben, és most
bukkantam fel.
-
Szerintem meg örülni fog neked – mosolygott Jude, és
maga után intette a férfit. – Szüksége van a kikapcsolódásra az egész napos
edzés után, de a csapattársaival ritkán jár össze.
-
Miért? – ráncolta a homlokát Gideon. – Nincs jóban
velük?
-
Nem arról van szó – mondta Jude óvatosan. – Csak,
tudod…
-
Jobbnak tartja magát náluk – egészítette ki a másik, és
ahogy egy pillanatra egymás szemébe néztek, világossá vált köztük a kapocs;
mindketten szerették Zerót.
Ha Zero történetesen nem éppen az ajtó irányába nézett
volna, elmulasztja ezt a meghittnek tűnő pillanatot. Földbe gyökerezett a lába
a pályán, és nézte, ahogy Jude és Gideon egymással szemben áll, igencsak közel.
Jude keze még a kilincsen volt, amivel kinyitotta az ajtót, válla csaknem
súrolta a másik férfi vállát. Nem beszélgettek, szavakkal legalábbis nem, de
Zero biztos volt benne, hogy azzal a pillantással éppen valami nagyon fontosat
osztottak meg a másikkal. És ettől a tudattól valamiért rosszul érezte magát.
Jude továbbra is mosolyogva vezette Gideont a kispadhoz,
hogy ott várják meg az edzés végét. Mióta beléptek, egyszer sem tudták elkapni
Zero tekintetét, de a menedzser nem aggódott. A férfinak most mindennél
fontosabb a felkészülés, este lesz még elég ideje a bátyjával foglalkozni.
Helyet foglalt Gideon mellett, és mesélni kezdett neki a csapatról. Egy idő
után azt vette észre, hogy a férfi kicsit közelebb hajolt hozzá, hogy a zajban
jobban hallja a szavait. Jude hirtelen visszahőkölt, aztán rótta magát. Ez itt
csak Gideon, nem Zero. Merthogy Zero sosem hallgatná az ő szavait ilyen
figyelmesen, az egyszer biztos. Ahogy felpillantott, észrevette, hogy a pálya
másik feléről Zero tekintete az övébe fúródik.
-
Mit keresel itt? – hangzott Zero nyitókérdése, amint az
edzés lefújása után odasétált hozzájuk. Levette a mezét, és éppen egy
törölközővel itatta fel magáról a vizet. Jude nagyot nyelve a padlót kezdte
fixírozni.
-
Téged is nagyon jó látni, öcsém – felelte Gideon, és
Jude meglepetten fedezett fel a hangjában némi élt. Elmosolyodott a gondolatra,
hogy talán mégiscsak hasonlít a személyiségük is valamennyire. – Köszönöm
kérdésed, remek volt az út, a szálloda pedig kényelmes. Óó, te is jól nézel ki,
mint mindig, de talán nem ártana felkapnod magadra valamit… mielőtt megfázol.
-
Majd fontolóra veszem – rántotta meg a vállát Zero.
Néhány másodpercig farkasszemet néztek, aztán szinte egyszerre nevették el
magukat. Ahogy összefonódtak egy ölelésre, Jude arrébb lépett. Kapóra jött
számára az edző, akit megállíthatott néhány kérdésre, így nem kellett a
testvérek mellett lábatlankodnia.
-
Jude? – A férfi automatikusan Zeróra nézett, aztán –
teljes zavarban – Gideonra, aki szólt hozzá. A fenébe, miért jelent számára
gondot, hogy megkülönböztesse őket? Mondjuk Gideont alig fél órája ismerte, így
ez talán túlzott elvárás volt maga felé.
-
Igen?
-
Elviszem ezt a hatalmas sztárt inni valamit. Velünk
tartasz?
-
Sajnos már elígérkeztem – hazudta kapásból, de Zero
testtartása alapján jól döntött, hogy kihúzta magát. – Talán majd legközelebb.
Meddig maradsz pontosan?
-
Egy hétre gondoltam, de hajlandó vagyok felülírni a
terveimet. – És a végén mosolyogva rákacsintott. Jude szíve, amelyik azt hitte,
ez Zero figyelmessége volt, hevesen megdobbant. Ismét figyelmeztetnie kellett
magát, hogy ez nem az a férfi, akit ő már három éve szeret még akkor sem, ha a
külsejük döbbenetesen hasonlít. Vajon el tudja ezt fogadni valaha?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése