- Csak egyszer… egyetlen egyszer tudnátok normálisan viselkedni.
- Ha ezt kéred karácsonyra, már most írd fel!
Jimin sikerként könyvelte el, hogy nem kapott agyvérzést az autóban. Fel nem foghatta, Nam-joon hogy tudta őket kordában tartani, ráadásul egyedül. Mondjuk mikor a leader egyetlen pillantást vetett rá, még Tae is képes volt moderálni magát.
És végül is miért ne érezhetnék jól magukat? Nekik semmi sem múlt ezen az estén, így felszabadultan szurkolhattak a többieknek. A sajtóval és a rajongókkal nem volt probléma, habár sokan bekiabálták Jin nevét. Mosolyogva sorjáztak be az épületbe, majd megkeresték a helyüket.
- Szívesen ülök kívülre – mondta Jung-kook.
- Lefogadtam volna – vihogott Tae. Szerencsétlenségére Nam-joon mellé került, így gyorsan lehervadt a mosoly az arcáról.
- Rendben – hagyta jóvá Jimin is, így Jung-kook jobb oldalán hagytak egy helyet Jin számára. – Figyelj – hajolt oda a továbbra is szomorkodó sráchoz. – Komolyan fel akarod róni neki, hogy eljött egy barátjához?
- Nekem sosem mesélt róla eddig.
- Megvan a maga élete, ahogy neked is. – Jimin somolygott. – Te talán elmondtad neki, hogy a múltkor összefutottál azzal a lánnyal?
- Nem – vallotta be Jung-kook. – De az más.
- Amennyiben?
- Ő lány volt, akitől Jinnek nem kell tartania. – Felsóhajtott. – Jin bármelyik SuperM-es taghoz jött is, azok mind nagypályások.
Jimin nem mondta ki a nyilvánvalót; már rég megfigyelte, hogy Jung-kook szeretett gyerekeskedni, amikor azt gondolta, Jin nem foglalkozik vele eleget. Kételkedett abban, hogy Jin akár csak megfontolná, hogy Tennel kezdjen… viszont Jung-kook makacsul ragaszkodni fog az igazához egészen addig, amíg Jin meg nem jelenik és ki nem engeszteli.
Nam-joon a sor másik végéről vetett rá kérdő pillantást, mire Jimin vállat vont. Ez nem az ő harcuk volt.
Jinnek körülbelül száz évbe telt átszelni a termet oda, ahol a csapata ült, mivel alig tett meg egy –két lépést, valaki megállította. Jobb esetben valaki olyan, akit ismert, és néhány udvarias szó után el is váltak, máskor viszont az illető megpróbált feleleveníteni minden alkalmat, amikor találkoztak, hátha Jin megvilágosodik. Kétségkívül mégis az volt a legkínosabb, mikor összefutott Jennie Kimmel. Sosem kedvelték egymást igazán, és ezt csak tetézte, hogy Jennie korábban már megpróbált közelebb férkőzni Jung-kookhoz és Tae-hez is. Továbbá Jin sosem érezte azt, hogy a lány megadná neki a kellő tiszteletet – tudatában volt annak, hogy Jennie tehetségesebb nála, de a korára való tekintettel legalább rendesen üdvözölhette volna.
- Kim Seok-jin! Lemaradtál a csapatodtól? Ők már rég leültek.
- Egy barátomat látogattam meg a backstage-ben.
- Nahát – mosolygott leereszkedően, aztán Jin alkarjára tette a kezét, és közelebb hajolt hozzá. – Átadnál egy üzenetet Jung-kooknak?
- Természetesen.
- Nagyon élveztem a múltkori randevút. Keresni fogom, hogy mielőbb megismételhessük.
Jin a szokásos udvarias modorában köszönt el, és közben pontosan tudta, Jennie miért vele üzenget.
Jimin szinte érezte Jung-kook megkönnyebbülését, ahogy Jin végre megérkezett. Korábban látták őt és Jennie-t, és Jimin csak úgy tudta visszatartani a másikat, hogy átkarolta a vállát.
- Minden rendben? – hajolt hozzá Jimin.
- Igen.
- Hogy bírja?
- Profihoz méltón viseli. – Mikor Jung-kook összepréselte a száját, Jin folytatta: - Ten olyan nekem, mintha a testvérem lenne. Keményen dolgozik, és megérdemelné az elismerést. Biztos tudunk majd beszélni vele az átadó után.
Szerencsére a díjátadó néhány perc múlva kezdetét vette. Az elsötétülő teremben Jin megkereste Jung-kook kezét, és megszorította.
Jin mindenkit csodált, aki képes volt boldogulni az ő szakmájukban, és voltak olyanok is, akikre felnézett, mert mindig képesek voltak újat mutatni. Teamin volt az egyik leghíresebb művész, Jin pedig nem győzött tanulni tőle. Nagyrészt szólódalaival került be a köztudatba, tehát mindenkit meglepett, hogy emellett beállt a SuperM bandájába.
Akik tényleg szuperek voltak. Két dalt hoztak, természetesen a közönség kedvenc Joppingot, és a legújabb alkotásukat, az One-t. Jin látta, hogy Yoon-gi lába mozog a rap alatt, Ho-seok meg máris jegyzetelte fejben a koreográfiát.
Jint lenyűgözte Ten sokszínűsége, ugyanis amikor később újra színpadra állt, már nem Ten volt a SuperM-ből, hanem Ten a WayV-ből. Nem számított, milyen színű a haja, teljesen szét tudta választani a két személyiséget.
Taps közben Jung-kook a füléhez hajolt.
- Ő Ten? – Bökött a félmeztelen srác felé.
- Igen. – Mikor Jung-kook a szemébe nézett, Jin is rámutatott valakire. – Ő pedig Xiao Dejun – mondta jelentőségteljesen. Aztán jólesően hallgattak.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése