- Ha még húsz percet maradunk, ezek biztos nekiálltak volna táncolni a terem közepén – kuncogott Yoon-gi.
- Nem is lenne rossz egy közös koreográfia – kapott a szón Jimin, a szeme csillogott. – Mindenki együtt nyomná, oltári jól nézne ki.
- Igen, de szerintem nincs olyan menedzsment, ami jóváhagyná ezt – vélte Nam-joon.
- Gondolod?
- Rengeteg szervezésbe kerülne.
- De történelmet írnánk – sóhajtott Jimin, aztán az érkező autó felé fordult. – Indulás haza!
- Velünk is jöhet valaki – ajánlotta Jin a kulcsát forgatva. Nem láthatta, de Jung-kook olyan hevesen rázta a fejét, hogy az majdnem leesett.
- Köszi, de ez az ülés már elő van melegítve – hárított Ho-seok.
- Ráadásul már felvette a fenekem formáját – toldotta meg Tae, ahogy behuppant, majd Jinre kacsintott. – De ha te is jönnél, az ölemben elférsz! – Jung-kook pontosan tudta, hogy a srác ezzel az ő vérét szívja.
- Akkor nem volt ekkora szád, mikor Teaminnel kellett volna beszélgetned – mondta neki Jimin.
- Mert ő olyan király! Hihetetlen, hogy tudta a nevem!
Nam-joon szállt be utolsónak, de még intett a kint maradóknak.
- Óvatosan hazafelé. Holnap találkozunk!
Jung-kook csak akkor szólalt meg, mikor Jin kifordult az esti forgalomba.
- Sajnálom.
- Micsodát?
- Hogy azt feltételeztem, te és Ten…
- Semmi baj. Most már tudod az igazat.
- Te tudtad, hogy együtt vannak?
- Nem.
- De te… beszéltél neki rólunk – mutatott rá. – Nem tűnt meglepettnek.
- Megbízom benne – mosolygott Jin. – Aztán meg ha én nem avatom be előbb, most nem mert volna nyitni felém. – Megfogta Jung-kook kezét, és a szívéhez húzta. – Ha tehetném, világgá kürtölném, és ezzel biztos Ten is így van. Most már itt vagyunk, hogy kiálljunk egymásért, ha bármi történne.
Xiao nem reagált ennyire felnőttesen. Ő még ott tartott, hogy mások is helyesnek tartják Tent, ami rendben is volt, de újra be kellett biztosítania magát a srác szívében, az ágyáról nem is beszélve. Hamar elköszöntek hát a többiektől, majd elrángatta Tent oda, ahol végre kettesben lehettek.
Ten imádta Xiao kettősségét. A színpadon előadta a visszafogott, kedves srácot, valójában viszont birtokló volt, önző és szenvedélyes. Úgy rántotta le Ten ingét, mintha az anyag megsértette volna, aztán a srác ölébe mászott, és csókolni kezdte a mellkasát. Ten hátravetette a fejét.
- Szoktál gondolni rá? – hallotta Xiao suttogását.
- Mi? Kire?
- Jinre. – Ten homályos tekintettel bámult fel rá, aztán hirtelen maga alá gyűrte, és keményen megcsókolta.
- Te kis hülye!
- Nem vagyok hülye! Hasonlítok rá, ne tagadd.
- Egyszer nyilván te is leszel olyan tehetséges – somolygott Ten, és becsúsztatta kezét a másik inge alá. Xiao felsóhajtott. – De nem indulok be rá. Helyes férfinak tartom, viszont az én ízlésemnek túl visszafogott. Én a kis vadmacskámat szeretem. – Ezúttal Xiao volt az, aki leteperte a másikat.
- Igazán? Ez azt jelenti, hogy megdughatlak?
- Ha már ilyen szépen kéred… - Xiao szeme elkerekedett, egy másik testrésze viszont nagyon is készen állt a feladatra.
Próbált gyengéd lenni, amennyire tudott, de olyan régóta vágyott már Tenre, hogy lehetetlennek bizonyult visszafognia magát.
Mikor kedvese hátára omolva elélvezett, szégyen vagy sem, elsírta magát. A szívét boldogság repesztette szét, a feszültséget pedig csak a könnyeivel tudta levezetni.
Be akart somfordálni a fürdőbe, de Ten magához húzta és átkarolta, izzadt arcát Xiao ugyancsak izzadt nyakába temette.
- Szeretlek, ugye tudod? – suttogta Ten, mintha tudta volna, hogy Xiaónak erre még a fantasztikusan perzselő szexnél is nagyobb szüksége van. Bekucorodott hát szerelmese ölelésébe, és elaludt.
- Olyan furcsa érzésem van – közölte Jung-kook. Épp az esti rutinjukat végezték a fürdőszobában, így Jin az arcára feltett maszk alól nézett rá kérdőn. – Régen egy ilyen este után tuti egymásnak estünk volna, nem? Van egy olyan gyanúm, hogy Ten és Xiao pont ezt csinálja… - Jin vigyorát látva elpirult. – Nem mintha érdekelne, mit művelnek…
- Nos – mondta Jin -, ahogy mondtad, régebben mi is azt tettük volna. De akkor még nem osztottuk meg egymással az életünket. Csak lopott pillanataink voltak, amit ki akartunk használni.
Tíz perccel később már a hálóban voltak.
- De ami azt illeti – folytatta Jin -, van számodra egy meglepetésem. – Felhúzta a pizsama felsőjét, az alsót pedig letolta, hogy feltáruljon az öle. Jung-kook hálás volt, hogy a farka nem bukkant elő, mert nemigen tudott volna uralkodni magán. – Ülj le az ágyra. – A srác megtette, Jin pedig a lábai közé állt. – Itt. Látod?
És Jung-kook látta. Apró volt és rejtett, de ott virított a saját neve Jin testén. Elérzékenyülve nyomta arcát a másik hasába, Jin pedig a tarkóját cirógatta.
- Én ma már így nyilvánítom ki, mennyire szeretlek.
Jung-kook ekkor nem bírta tovább; ledöntötte Jint az ágyra, s ezzel egy időben lekapta róla a felsőjét is.
- Nincs ellenedre, ugye?
- A tied vagyok – csillogott Jin vággyal telt szeme.
- Nem volt ez mindig így – suttogta Jung-kook, és hagyta, hogy lesimogassák róla a ruhát.
- Én már nem is emlékszem az azelőtti időre.
- Én még igen. Halványan. – Beharapta az ajkát. – Jól fog jönni egy kis ismétlés.
Az együttlétük lassú volt, forró és szenvedélyes. Jung-kook addig nyújtotta az élvezetüket, ameddig képes volt, de egyszer minden határt át kell lépni.
- Szeretlek, ugye tudod?
És Jin tudta. Minden egyes nap már évek óta. Akkor is tudta, amikor éppen egyikük sem mondta ki, de néha a tettek többet mondanak ezer szónál.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése