Nos, eljött az ideje egy újabb első alkalomnak. Bandás crossoverrel próbálkoztam már, de kpop bandás crossoverrel még nem. De mindent el kell kezdeni egyszer, nem igaz? Remélem élvezni fogjátok, mert én nagyon szerettem írni.
Az esetleges pontatlanságokért előre is elnézést.
BTS / WayV crossover
- Mondja már meg nekem valaki, hogy… - nyögés - … mégis mi szükségünk van erre?
- Mármint a díjátadóra vagy a nyakkendőre?
- Mindkettőre – sziszegte Tae, aki Nam-joon közelében csak az orra alatt mert káromkodni. – Még csak nem is jelöltek minket.
- De tiszteletbeli meghívottak vagyunk – mondta Jimin, ahogy odasietett, és megigazította a srác öltözékét. – Nem jelöltek ugyan, de velünk akarnak példát mutatni a feltörekvő művészeknek.
- Van is mit tanulniuk tőlünk – vélte Ho-seok, és bemutatott egy tökéletes forgást.
- Kezdve az alázattal – mutatott rá Nam-joon, aki még azokban az indulás előtti utolsó percekben is egy könyvet bújt, de a szeme sarkából mindenki mozgását figyelemmel kísérte.
Látta, hogy Jimin mennyire izgatott, Tae ellenben valószínűleg hazament volna aludni. Ho-seok rögtönzött koreográfiákkal szórakoztatta magát, amihez Yoon-gi egy kis rappel csatlakozott, megadva az alaphangot. Jung-kook a kanapén terpeszkedett és látszólag a telefonját nyomkodta, valójában viszont folyamatosan az ajtót kémlelte. Jin távolmaradása magát Nam-joont is aggasztotta kicsit.
- Bezsúfolódunk egy kocsiba, vagy külön megyünk? – érdeklődött Ho-seok.
- Lent vár a kocsi, amit értünk küldtek – tájékoztatta a leader, és felállt. – Mindenki kész?
- Ja, már ha Jint nem számítjuk – mondta Yoon-gi.
- Ő majd később csatlakozik hozzánk – szólt közbe Jimin. – Ismer valakit a jelöltek között, és támogatni akarja.
- Kit? – kérdezte Jung-kook szinte nyomban.
- Valamelyik SuperM-es tagot – vont vállat Jimin, és úgy tűnt már azt is megbánta, hogy ennyit mondott. – Na, nyomás kifelé!
- Mióta vagy te a főnök? – vonogatta a szemöldökét Tae.
- Amióta kineveztem – közölte Nam-joon, mire Jimin mosolyogva csókot dobott neki.
- Néha olyan undorítóan boldogok vagytok – jelezte Yoon-gi, de a szeme szeretettel csillogott.
Jimin és Nam-joon összepillantott. Valóban, ők még időben léptek egymás felé, de nem mindenki volt ennyire szerencsés.
Jin igazság szerint osztozott Tae véleményében – szívesebben maradt volna otthon, vagy komponált volna egy új dalt a stúdióban, ehelyett kénytelen volt pingvinjelmezbe bújni. Öröm volt az ürömben, hogy találkozhat néhány ismerősével. Ten azóta nyaggatta, mióta kiderült, hogy két bandája is a jelöltek között van, így Jin legalább az ő kedvéért igyekezett izgatott lenni.
Jiminnel megbeszélte korábban, hogy nem csatlakozik hozzájuk, hanem egyenesen a helyszínre megy, hogy cseveghessen Tennel a show kezdete előtt. Mivel ő maga vezetett, nagyon oda kellett figyelnie, nehogy elüssön egy-egy, a kordonra fittyet hányó rajongót. Ahogy kiszállt a kocsiból, nyomban vakuk villantak és a nevét ordították. Mosolyogva integetett, de nem állt meg; Nam-joon a fejükbe verte, hogy egyedül ne menjenek oda a rajongókhoz.
Odabent a vihar előtti csend honolt. Néhányan még székeket pakoltak vagy a színpadon dolgoztak, így Jin észrevétlenül a backstage irányába szivárgott. Az öltözők többsége zárva volt, néhol hangokat hallott az ajtók mögül kiszűrődni. Már nyúlt a telefonjáért, hogy felhívja Tent, mikor a mellette lévő ajtó kivágódott.
- Nem fogok meztelenül fellépni!
- Pedig a legtöbben úgyis arra kíváncsiak…
- Akkor miért nem vetkőzöl le te?
- Mert anyám kinyírna.
- Jobb, ha lemondotok a dologról – szólt közbe egy higgadt hang. – Bárki is meri levetkőztetni, annak Ten a fejét veszi.
Jin időközben továbbhaladt, az ismerős nevet hallva viszont visszafordult, s tekintete a nem messze álló, rózsaszín hajú srácra esett. Egy töredék másodpercre azt hitte, a saját, fiatalkori szemébe néz bele.
Egy magas lehetett vele, arcát mintha az angyalok faragták volna, a rózsaszín haj pedig csak még inkább kiemelte törékenységét.
- Kim Seok-jin! – ugrott ki egy másik srác az ajtón. – Segíthetünk valamiben?
- Áh, Tent keresem.
- Jelenleg a konkurenciával nyomul – fonta karba a kezét egy harmadik, de a szeme büszkén csillogott.
- Szóval tényleg spanok vagytok? – lelkendezett az első. – Azt hittem, csak fel akar vágni.
- Ten együtt zenél olyan tehetségekkel, mint Teamin. Nem hiszem, hogy pont a mi barátságunkra akarna felvágni. – Jin összeérintette a tenyerét, és meghajolt. – Gratulálok nektek a jelöléshez. – A srácok szinkronban viszonozták köszöntését. – Jól sejtem, hogy a Bad alive-et hoztátok?
- Úgy van – bólintott az a srác, akiben Jin végre felismerte a zenekarvezetőt, Kunt.
- Nyilván azért, hogy Ten mutogathassa szépen kidolgozott felsőtestét – vélte Jin, mire felcsattant a nevetés. Egyedül a törékeny srác nem mosolyodott el, sőt, összehúzta a szemét.
- Annyira igaz! – törölgette a szemét WinWin – jött rá Jin.
- Mi ez a nagy vigasság? – A folyosó vége felől Lucas és Ten közeledett. Utóbbi, amint felismerte Jint, elvigyorodott.
- Hé, mister! Komolyan tartottam tőle, hogy felültetsz. – Kezet fogtak, majd férfiasan összeölelkeztek.
- Ki nem hagytam volna. Arra külön kíváncsi vagyok, a hajszínedet is megváltoztatod-e.
- Hogy mindenkit csak a testem érdekel…
- Van más értékelhető is benned? – vigyorgott Lucas, majd Jin háta mögé bújt a várható támadás elől.
- Bekaphatod – reagált Ten. – Xiao, nem védesz meg?
- Azt hittem, arra itt van Jin-hyung – mondta a rózsaszín hajú srác. – Ha megbocsátotok. – Ahogy kecses alakja eltűnt a sarkon, a többiek nagy húúúú-zásban törtek ki.
- Ezt megkaptad!
- Mitől ilyen morcos?
- Honnan tudjam? – vont vállat Ten.
- Szóltál neki, hogy Jin-hyung is itt lesz? – kérdezte Kun.
- Persze.
- Mint a barátod és személyes meghívottad? – Ten a homlokát ráncolta, majd Jinre nézett.
- Bocs, barátom. A pasim néha igencsak ki tud hozni a sodromból. – Jin igyekezett úgy tenni, mintha nem lepte volna meg az információ.
- Nem mész utána?
- Majd az after party után lenyugtatom.
- After-after party! – hujjogott WinWin, mire elkezdtek azon vitatkozni, van-e egyáltalán ilyen kifejezés.
A hangszórókból rövidesen utasítások hangzottak el, ami azt jelentette, hogy Jinnek csatlakoznia kellett a saját csapatához. Mosolyogva búcsúzott a srácoktól, akik nem győztek hálásak lenni, amiért drukkol nekik. Jin távozás közben próbált visszaemlékezni arra az időre, amikor ő volt ilyen fiatal.
- Örülök, hogy ilyen lelkesek tudtak maradni annak ellenére, hogy a SuperM is jelölt. Hogy viseled? – Ten elkísérte a backstage bejáratáig.
- Őszintén? Rohadt boldog és büszke vagyok, de közben parázok, mint állat. – Jin megértően bólintott. – Nagy szerencse, hogy Lucas is átmegy ezen. Támogatjuk egymást, ha épp a kút mélyére néznénk.
- Remélem nem okoztam gondot közted és… Xiao között. Amíg nem voltál ott, talán mondtam valamit, ami azt sugallta, hogy bensőséges a viszonyunk.
- Amiatt ne aggódj – mosolygott Ten, szeme szinte eltűnt az arcában. – Ideges a fellépés miatt, aztán meg felbukkantál itt teljes jóképű valódban… nem tudta kezelni a helyzetet. Pedig amúgy odáig van érted.
- Simítsuk el majd ezt később.
- Rajtam ne múljék – kacsintott a srác.
- Hwaiting, barátom! Megérdemled a sikert!
- Köszönöm! – Ten sokkal mélyebben hajolt meg, mint elvárható volt, majd elindult visszafelé.
Jin arra eszmélt, hogy morcos munkások járkálnak körülötte, így szaporán hajlongva és elnézést kérve kihátrált a nézőtérre. Ahol meg kellett állapítania, hogy rengetegen vannak, neki pedig meg kellene találnia a társait. A zsebébe nyúlva elővette a meghívóját, de azon nyoma sem volt ültetési rendnek. Végül ahhoz a trükkhöz folyamodott, ami más korábban is bevált; Jung-kook alakját kereste a tömegben. A srác egész lénye világított a számára, bárhol volt tehát, ha rá koncentrált, mindig megtalálta a helyes irányt.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése