A harmadik fejezet, melyben hőseink új felfedezéseket tesznek.
- Kár, hogy mi nem léptünk fel – mondta Yoon-gi, kezében egy pohár valamivel.
- Lett volna kedved? – kérdezte Nam-joon.
- Még szép. Ezeknek a többsége semmit se tud az igazi rapről – nézett körül, majd, mikor kiszúrta a Blackpink tagjait, folytatta: - Vagy egy igazán ütős koreográfiáról. Attól, hogy egyszer a múltban összehoztál valami jót, nem kéne folyamatosan ugyanazt másolni. – Jin belemosolygott a poharába.
- Csak óvatosan Jeon kedves barátnőjének leszólásával – cöcögött Ho-seok, mire az érintett vállat vont.
- Még véletlenül sem a barátnőm.
- Ráadásul nem is valami kedves – tette hozzá Tae.
- Ezúttal te voltál a célpont? – nézett Yoon-gi Jinre.
- Ugyan, rám sem hederített volna, ha nem akarta volna mindenáron az orrom alá dörgölni, milyen kellemes találkája volt a minap. – Jin a kissé hökkent Jung-kook szemébe nézve itta ki a poharát. – Akarsz visszaüzenni neki valamit? – Mivel Jin inkább kíváncsinak tűnt, mint mérgesnek, Jung-kook elmondta az igazat.
- Összefutottunk, de nem volt semmiféle randi.
- Ha továbbra is így hazudik, még leesik a kis fitos orra – mormolta Ho-seok. – Különben meg nem úgy volt, hogy azzal a taggal jár az EXO-ból?
- Miért nem kérdezed meg tőle? – vigyorgott Nam-joon a terem eleje felé mutatva. – Most érkeztek meg.
- Nem olyan sürgős… - visszakozott a srác, de addigra Jin már elkezdett integetni, hátha elkapja Ten tekintetét.
- Rengeteg dolguk lesz még ma este – vélte Jimin.
- Be akarom mutatni nektek.
- Mi tudunk várni – mondta Nam-joon. – Vegyüljünk el, aztán majd találkozunk később.
Jó időbe telt, mire a nyertesek letudták a kötelező köröket, és végre ők is elkezdhettek ünnepelni. Lucas egyszer csak megkocogtatta Ten vállát.
- Kösz, haver! Xiao, gyere, be akarlak mutatni.
- Jint már ismerem.
- Jin-hyungot – javította ki Ten. – És az, hogy faképnél hagytad, még nem jelenti, hogy ismered.
- Miért olyan fontos ő neked? – tudakolta Xiao. Duzzogva karba tette a kezét, és nem mozdult. Ten visszafordult hozzá. Legszívesebben össze-vissza csókolta volna a hajával harmonizáló színű ajkát. Vajon megteheti ezt majd valaha nyilvánosan?
- Jin egy olyan barát, aki nem azért maradt mellettem, mert híres lettem. Vannak közös élményeink, és ha már nagyon elegünk van a saját bandánkból, csak megcsörgetjük egymást. – Elmosolyodott. – És van még bennünk némi közös, de ebbe majd ő beavat.
Xiao továbbra sem tűnt lelkesnek, de követte Tent a tömegen át egy magas asztalig, ami mellett Jin és Ho-seok álldogált.
- Nem gond, ha csatlakozunk?
- Dehogy! Éppen a zseniális produkciókat elemeztük, habár volt olyan vélemény is, hogy a fellépők java része nem tud sem rapelni, sem táncolni, ugye, Yoon-gi? – kapta el Jin a srácot, mielőtt elosonhatott volna mögöttük.
- Nyilvánvalóan nem rájuk céloztam – mondta Yoon-gi némileg elvörösödve.
- Főleg Tenre nem – folytatta Ho-seok. – Neked aztán nincsenek gondjaid a rugalmassággal.
- Jógázom – közölte Ten pókerarccal. – No meg van még egy-két jó nyújtógyakorlat, amit rendszeresen végzek. – Erre Xiao pirult el. – Már a srácok agyára megyek a koreográfiáimmal.
- Keress meg, ha eltáncolásra váró ötleted van – mondta Ho-seok, Ten szeme pedig elkerekedett.
- Ez komoly?
- Jól gondold meg – szült közbe Xiao. – Ha egyszer megszerezte a számodat, többet nem tudod levakarni magadról. – Figyelmeztetésére oda sem figyelve a két srác kontaktot cserélt.
Időközben megállt mellettük Jung-kook, Yoon-gi és Ho-seok pedig dobbantott; mindig felismerték a végszavukat.
- Jeon Jung-kook, ő itt Ten és Xiao Dejun.
- A teljes nevemet nem akarod tudni – vigyorgott Ten egy meghajlás kíséretében.
- Fantasztikusan voltatok odafönt – mosolygott Jeon. Ahogy ott állt előtte, nagyon nehéz volt bosszúsnak lennie a srácra.
- Köszönjük – biccentett Xiao.
- Egyszer Jin-hyungnak is volt rózsaszín haja.
- A Blood sweet and tears klipben, emlékszem – mondta Xiao. – Az egyik legérzékenyebb videótok.
- Nekem csak az maradt meg belőle, hogy smárolnom kellett egy szoborral!
- És kire gondoltál közben? – provokálta Ten.
- Hát nem rád, annyi szent.
- Miért, mi a baj vele? – vett fel támadóállást Xiao. Ten somolyogva simított végig a hátán; imádta az ő vadmacskáját.
- Jin nyilván nem gondol úgy rám, ahogy én sem őrá.
- De ha már így kérdezed, általában a mellettem álló maknae foglalja le a gondolataim 90 százalékát – vallotta be Jin a lehető legtermészetesebben.
Mikor Jung-kook és Xiao ezután egymásra nézett, már nem az ellenséget, sokkal inkább a sorstársat és esetleges barátot látták a másikban.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése