Sziasztok!
Elérkezett hát ez a pillanat is: ismét el kell búcsúznunk a srácoktól. Már az első évadnál kiderült, mennyire imádom a főszereplőket, így izgatottan vártam a második évadot.
A sorozatról készült cikket kettészedtem, az első részben a két mellékpárosról szeretnék szólni néhány szót.
TharnType 2 - 7 Years of love
Vigyázat, spoiler!
Nem is volt kérdéses, hogy ezt a sorozatot bizony a megjelenéstől követni fogom, így kínozva magamat, hiszen egy hetet kellett várnom az új részekre. Az egyik szemem sír, a másik nevet; Tharn és Type továbbra is a szívem csücske, szerintem az ő szálukat ismét remekül felépítették, de erről majd a következő részben nyilatkozom bővebben. Ami miatt kicsit szomorú vagyok, arról azonban most lesz szó.
Ahogy már a poszteren is látszik, Tharn és Type hét éve van együtt, most viszont komoly problémák merülnek fel náluk. Az egyik gond neve pedig nem más, mint Fiat.
Fiat kosarazik, az egyik edzés alkalmával azonban megsérül, így találkozik Type-pal, aki sportsérülésekkel foglalkozik, ő igyekszik segíteni a srác felépülését. Fiat kezdetben egyáltalán nem hajlandó együttműködni az orvosokkal, kiabál velük, úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett gyerek - és ez igaz a sorozat egészére. Aztán egyszer csak ő úgy dönt, hogy tetszik neki Type, aki nyilván a munkája miatt törődik vele, és nem más miatt. De Fiat amit egyszer a fejébe vett, azt onnan nem lehet kiverni.
A csapat rövidesen értesíti egy távol lévő tagjukat arról, hogy Fiat megsérült, Leo így azonnal haza is utazik.
Namost az elején nem volt teljesen világos, milyen kapcsolat is van a két srác között. Az kiderült, hogy Fiat a másik srác óriási házában lakik, sőt, egy ágyban is aludtak! És persze azt is nyomban láthattuk, hogy Leo bizony fülig bele van zúgva ebbe a kis mocsokba.
Sajnálom, Fiat esetében nem használhatok más szavakat. Szinte a legutolsó részig úgy viselkedett, mint egy önző, beképzelt, elkényeztetett ötéves, akitől elvették a játékát. Kitalálta, hogy ő most akkor megszerzi Type-ot, a srác hiába nem mutatott iránta érdeklődést, hiába próbált kitérni előle. Leo is mondta neki, hogy Type kapcsolatban él, hagyja békén, Fiat nem hallgatott a jó szóra. De nem emiatt utálom elsősorban.
Rettentő mód kihasználta Leót. Mintha tisztában lett volna vele, hogy a srác imádja, és bármit megtesz neki, simán visszaélt vele. Vigasztaltatta magát, holott semmi oka nem volt a siránkozásra. Leo fuvarozta a kórházba, ahol aztán nézhette, ahogy Fiat flörtöl szegény Type-pal. Hallgathatta a folyamatos áradozásokat, a vágyakozásokat és terveket, hogyan fogja Fiat megszerezni a másik srácot. És szegény Leo eközben csak nagyokat nyeldekelt. De mindig megbocsátott.
Ismétlem, egy ágyban aludtak, fogalmam sem volt, miért, hiszen Fiat egyértelműen máshol kereste a boldogságot, holott ott volt mellette az, aki őszintén szerette.
A végén aztán kiderült, hogy Fiatot még kiskorában elhagyták, és Leo volt az, aki befogadta, megígérve neki, hogy mindig mellette lesz. Azt viszont soha nem vallotta be neki, hogy szereti, mert félt, hogy elveszíti a barátságát.
Type egyik akciójának köszönhetően arra is fény derült végül, hogy Fiat is végig Leót szerette, csak ő sem merte bevallani. Na, ettől is a falra másztam. Fiat viselkedett néha úgy, mint aki érez valamit Leo iránt, de ne mondja már nekem, hogy ezért volt az idő fennmaradó részében egy pöcs! Én aztán nem bocsátottam volna meg neki akkor sem, ha térden állva könyörög. Fiat szerintem az eddigi sorozatos karrierem legidegesítőbb, leghaszontalanabb, legönzőbb karaktere. Nem tudom és nem is akarom feloldozni a bűnei alól.
A másik páros egy fokkal jobb volt, mivel kedveltem a srácokat, csakhogy...
Khunpol vagyis a Doki és Champ. Ők ketten ismerték már egymást az egyetemen is, ha minden igaz, Type, Techno és Champ elmondása alapján legalábbis ez a helyzet. És ki nem találnátok, a doki már akkor is odavolt Champért. Champ azóta nyitott egy éttermet, ahol Techno ha teheti, ingyen eszik, Champ pedig rendszeresen visz ételt a kórházba előbb Type-nak, majd fokozatosan inkább már a dokinak. Járkálnak különböző éttermekbe, a doki meg az elején mintegy "véletlenül" bukkan fel Champ étterménél.
Aztán a doki már nem bírta tovább - és különben is az utolsó részhez értünk -, bevallotta Champnak, hogy régóta szereti, de mivel ez nem valósulhat meg, többet ne találkozzanak. Hát látni kellett volna Champ arcát, mintha egy világ omlott volna össze benne. Nem tudta, hogy a másik mit érez iránta, és azt sem tudta, milyen a szerelem... de nem akarja elveszíteni a dokit. Szóval merem remélni, hogy ebből még kialakulhat valami, csak a doki sebészi pontosságú keze kell hozzá, hogy vezesse Champot a szerelem útvesztőjében.
A második párosnak úgy-ahogy drukkoltam is, de rettentően nyögvenyelősnek éreztem a szálukat. Komolyan, két felnőtt, értelmes emberről van szó! Mi a fenéért nem lehetett hamarabb megbeszélni a dolgokat?
Leo és Fiat esetében annak szurkoltam, hogy Leo hagyja már faképnél a másikat. Történt is valami ilyesmi, amikor Leo besértődött, nem állt szóba a másikkal, Fiat meg úgy járkált, mint egy megvert kiskutya.
Elnézést kérek a srácoktól, de feleslegesnek éreztem mind a két szálat. Azt hihettük volna, hogy Fiat azért volt a sorozatban, hogy bekavarjon Tharn és Type kapcsolatába, amit meg is tett, de az is hihetetlen módon lett tálalva és elintézve. A fennmaradó részben egyebet sem tett, csak Type-ról áradozott, sajnáltatta magát, szenvedett, és/vagy Leót gyötörte. Leo is lehetett volna értelmesebb, komolyan azért nem vallott színt, mert félt, hogy elveszíti a barátságukat? Miféle barátságukat? Én itt egyoldalú kihasználást láttam, semmi egyebet.
A doki és Champ sem járult hozzá sok mindennel a sorozathoz, tehát őket sem tartom releváns szereplőnek.
Mindkét szálnál azt éreztem, csak az időt és a jeleneteket vesszük el a fő párostól, mert ott pedig lett volna még mit mondani és kifejteni - főleg a végén.
Voltak még itt további szereplők, akiket tessék-lássék módon megkaptunk:
Most még Techno sem sziporkázott, inkább idegesített a folytonos ingyen zabálásával, meg hogy beleszólt a barátai kapcsolatába.
Valamint az első évadból megismert szobatársak is visszatértek, annyira érdektelenek, hogy képet sem kerestem róluk.
Ezért keserű hát a szájízem, de a cikk második részében azért már áradozást is hallhattok majd tőlem.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése