Pete úgy osont be, mint egy tolvaj, a család legidősebb fiának üdvözlését azonban így sem kerülhette el.
- Pete! – Tankhun lelkesen meglengette a kezeit, mögötte Arm és Pol állt félig lemondó, félig szórakozott ábrázattal. – Már gyertyát akartam gyújtani a lelkedért!
- Nagyon köszönöm, Tankhun úr! – A férfi átkarolta a vállát, és magával invitálta a tévészobába.
- Na és, mivel bízott meg ismét drága öcsém? – Pete nem reagált. – Nem vagyok teljesen hülye, természetesen tudom, mi folyik itt. – Közel hajolt a srác arcához, és a szemeit bámulta. Majd, mikor elfogadta, hogy Pete nem árul el neki semmit, csalódottan felszusszant. – Hát jó! Te is elrontod a szórakozást! Menj innen! Ti is! – intett a két testőre felé. – Meg ne lássalak titeket, amíg nem szedtek magatokra némi jó kedvet!
- Köszi – sóhajtott fel Arm.
- Igazán ránk fér egy kis pihenés – tette hozzá Pol. – Kinn úrhoz mész?
- Igen.
- Kint van a medencénél.
- Kösz.
- Jó kedvében van, kérlek, ne rontsd el!
Kinn valóban jó kedvében volt – legalábbis ha ez azt jelenti, hogy éppen senkire sem fogott fegyvert. Keresztbe tett lábbal üldögélt a medence mellett, és két barátja szavait hallgatta. Nem adta jelét, hogy feltűnt volna neki Pete érkezése, Tay és Time ellenben mosolyogva köszöntötte.
- Ezer éve nem láttalak, Pete! – mondta Time. – Hogy megizmosodtál!
- Meg is szeretnéd tapogatni? – kérdezte Tay.
- Miért, szabad? – vigyorgott Time, majd elhajolt Tay lendülő keze elől. – Csak messziről csodálom, ennyi az egész!
- Jót tett neked a vakáció, az egyszer biztos – vélte Tay, tekintete mindent értőn nyugodott Pete alakján. – Akkor mi nem is zavarunk tovább. Kinn, este találkozunk?
- Persze.
- Porsche is ott lesz?
- Ezt tőle kell megkérdezned.
- Miért, máris azt csinál, amit akar? – nevetett Time.
- Ő mindig azt csinált, amit akart – felelte Kinn büszkeséggel a hangjában. Time meglapogatta a vállát, miközben Tay-re pillantott.
- Üdv a klubban, barátom.
- Szedd a lábad! – rivallt rá Tay, de Pete tudta, hogy ezek ketten sosem tudnának komolyan összeveszni.
Távozásuk után Kinn mélyet sóhajtott, majd kezével megdörzsölte az állát.
- El kellett raboltassalak, hogy beszélni tudjak veled – kezdte, gyors oldalpillantást vetve a testőri pózban álló Pete-re. – Ennyire jól érezted ott magad? Elfelejtetted, kihez vagy hűséges?
- Nem felejtettem el, uram. Teljesítettem, amit kért; megbízható információt szolgáltattam arról, hogy Vegas és Porsche nem találkozott egymással az elmúlt fél évben.
- Eddig rendben is van. De miért nem tértél vissza a fő családhoz?
- Nem tudtam volna magyarázatot adni arra, ha hirtelen eltűnök.
- A feltűnésed is elég hirtelen történt – mutatott rá Kinn, és most már a térdén könyökölve bámulta Pete-et. – Eltüntettük azt a fickót, hogy bejuthass a belső körbe, de bebetonozásról nem volt szó. – Pete hallgatott. – Miért nem mondod el, miről van szó valójában? Talán megfenyegettek? Sakkban tartanak valamivel? – Hirtelen felegyenesedett. – A nagymamád…
- Semmi ilyesmi.
- Akkor? Ma még templomba is elengedtek, nem értem, miért nem tudtál egyszerűen felszívódni, és visszatérni ide, ahogy megbeszéltük.
- Biztosan nem érted? – sétált hozzájuk Porsche zsebre vágott kézzel. Huncut mosollyal az arcán nézett Pete-re. – Szerintem elég egyértelmű.
Mielőtt bármelyikük reagálhatott volna, Tankhun szaladt ki az ajtón kiáltozva, nyomában Arm és Pol, fegyverrel a kezükben.
- Megtámadtak minket! – közölte Tankhun.
- Hadd találjam ki, ki az! – kérte Porsche, aki egyáltalán nem tűnt idegesnek. Közben Kinn felállt, és előhúzta a fegyverét. Úgy tűnt azonban, szükségtelen a teljes készültség, ugyanis egyetlen ember sietett ki az udvarra.
Vegas végigjártatta tekintetét az egybegyűlteken.
- Ő ott az enyém – mutatott Pete-re a fegyverével, mire a srác szíve természetesen elfacsarodott.
- Vegas, milyen kedves, hogy benéztél – mosolygott Porsche, továbbra is lazán, zsebre tett kézzel. Vegas ránézett, és Pete elégedetten tapasztalta, hogy pillantásában már nincs semmi a korábbi vágyakozásból. – Miben segíthetünk?
- Hagyjuk a jó pofizást…
- Mivel mind tudjuk, hogy az az alárendelt családnak nem megy – tette hozzá Tankhun. Vegas nem méltatta figyelemre, helyette még egy lépést tett a medence előtt vigyázzban álló Pete felé.
- Érte jöttem, ennyi az egész.
- Ez aztán nagyon jól sült el, nem gondolod, Kinn? – mondta Porsche, mire Kinn összeszorította az állkapcsát. – Beépítetted szegény kölyköt, hogy megtudd, Vegas meg én tartjuk-e a kapcsolatot, erre nemhogy jó pozícióba kerültél volna, helyette elvesztettél egy testőrt. – Kinn magában szitkozódva félrenézett – nyilván nem szerette volna, ha Porsche tudomást szerez a tervéről -, Vegas ellenben meg sem rezzent, ami felkeltette Porsche figyelmét. – Elmondtad neki! – állapította meg boldogan, majd megragadta Pete és Vegas vállát, és férfias ölelésbe vonta őket. – Milyen szép is a szerelem! Áldásom rátok!
- Egy pillanat! – szólt volna közbe Kinn, de Porsche – és Tankhun – erőteljesen leoltotta.
- Amit főztél, edd is meg, kistesó! – örvendezett Tankhun. – Ti meg eredjetek innen, a nyálas pillantásaitoktól menten rosszul leszek.
Pete tiszteletteljesen meghajolt, majd Arm és Pol feltartott hüvelykujjától kísérve távozott.
Odahaza persze megkapta a büntetését az eltűnéséért.
- Attól féltem, te is elhagytál – mormolta Vegas a fülébe.
- Magamon viselem a nyomát a szerelmünknek. Hogyan is hagyhatnálak el?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése