- Azt mondod, rosszfiú vagyok? – Jeong tekintete hirtelen elsötétült. Tett egy lépést Jin felé, aki hátrálás közben lehanyatlott a kanapéra. Jeong tovább követte, két kezét a támlára téve közrefogta az idősebb srácot.
- Nem rossz vagy, hanem…
- Hanem? – Jin összeszorította a szemét, és nyelt egyet.
- Veszélyesen vonzó. – Jeong nem akart hinni a fülének.
- Mit mondtál? – Jin elfordult, mire Jeong megragadta a vállainál fogva, és megrázta. – Hyung, mit mondtál? Ismételd meg!
- Nem tehetem!
- Miért?
- Mert te… már kedvelsz valakit. – Jeong majdnem felnevetett kínjában.
- Igen, kedvelek valamit, cirka nyolc éve. De valószínűleg nem ugyanarról a személyről beszélünk. – Jeong – mindkettejüket kínozva ezzel – még közelebb hajolt a másikhoz, szája csaknem a száját érintette, jobb keze pedig elindult lefelé Jin mellkasán. Az alatta fekvő srác szaporán lihegni kezdett, a szeme elkerekedett. – Van is egy tippem, kire gondolsz. – Jin ajka elnyílt Jeong-é alatt, de még mindig nem értek egymáshoz. És akkor visszajött az áram.
- Mindenki hozott valamit, ugye?
- Mi ez, batyusbál? – kérdezett vissza Yoon-gi. – Magamnak kellett volna hoznom a saját kajám?
- Természetesen nem – sietett eléjük Jin. Visszajött ugyan az áram, a lakásban mégis csak a karácsonyi égők, meg néhány gyertya szolgáltatta a hangulatvilágítást. – Semmit sem kellett hoznotok.
- Akkor ezt vigyem vissza? – emelt föl Ho-seok egy megtömött táskát, amiből kikandikált néhány ital címkéje. – Mert szívesen meglepem vele magam karácsonyra.
- Ha már elhoztad ideáig, nem vidd vissza – nyúlt érte Jeong, majd otthonosan mozogva italt töltött mindenkinek. Nam-joon elnyomott egy vigyort.
- Foglaljatok helyet! A vacsorával kicsit megcsúsztunk…
- Nahát, mi történt? – tátotta el a száját Tae. – Te, a pontosság mintaképe?
- Jeong így lefoglalt? – mosolygott Jimin, de Jin valamiért nem vette a poént.
- Szóltam nekik a kimaradásról – mondta gyorsan Nam-joon. – És nem vagyunk éhesek. – Yoon-gi erre csúnyán nézett rá, így pontosított: - Annyira.
- Nos, ha enni akartok, segíthettek is! – szólt Jeong. – Jin-hyung egész nap készült, így talán nem fog leszakadni a kezetek, ha ti is hozzátesztek valamit.
- Én már segítek is – emelte meg Ho-seok a poharát, de Jimin azonnal a konyhában termett, mégpedig Jeong mellett, pontosan a fiatalabb srác tervei szerint. Jeong tüsténkedni kezdett körülötte; rákötött egy kötényt, nehogy összekoszolja fehér öltözékét, és részletekbe menően megmutatta, hogyan vágja fel az alapanyagokat.
Jin ezalatt a nappaliban maradt vendégekkel foglalkozott, és igyekezett nem törődni azzal, mi történik a háta mögött. Kezdett valóra válni a legrosszabb rémálma, de csak magának köszönhette. Nem kellett volna elszólnia magát, mert Jeong most nyilván undorodik tőle, és azzal, hogy nyíltan Jimin felé húz, élesen felrajzolja a köztük lévő határokat.
A vacsorát a komplikációk ellenére is csaknem időben sikerült feltálalni, Jin pedig örömmel nézte társai elégedett arcát evés közben. Szeretett gondoskodni róluk, és ez lesz az egyik dolog, ami hiányozni fog majd neki a bevonulása után.
- Ezért megérte kiéheztetnem magam – sóhajtott mélyet Yoon-gi, majd összetette a kezét, és meghajolt Jin felé. – Köszönöm, hyung ezt a fantasztikus vacsorát! – Jin csaknem elérzékenyült.
- Köszönöm, hogy eljöttetek. De még hátravan a desszert! – Erre a hírre Tae hátrahanyatlott a párnákra.
- Isteni! – nyögött fel. – Nincs mindenkinek feneketlen gyomra! – Újra felnyögött, ezúttal fájdalmában, mikor Yoon-gi megbökte az oldalát. – Ki mondta, hogy rád céloztam?
- Szívesen megeszem a részed.
- Arról ne is álmodj! – Rövid huzakodás kezdődött, de Jin most kifejezetten élvezte a gyerekes vitáikat. Felállt, és az első tányérért nyúlt, de Jeong elkapta a kezét. Egy pillanatra egymás szemébe néztek.
- Hagyd csak, majd Jimin meg én leszedjük. – Erről ennyit.
- Már ilyen közel állunk, hogy helyettem nyilatkozol? – kérdezte Jimin szórakozottan, de azért elkezdte tenni a dolgát.
- Máskor is adtam már dolgokat a szádba, mi a különbség? – Jeong nyeglén odavetett szavaira Ho-seok és Yoon-gi felhorkant, Nam-joon viszont felvonta a szemöldökét. Nem kerülte el a figyelmét, hogy Jin asztalon nyugvó keze ökölbe szorult. Már akkor érezte, hogy valami megváltozott, mikor belépett a lakásba. Mikor telefonon beszéltek, úgy tűnt, Jin és Jeong jól kijön, most viszont mintha Jeong szándékosan meg akarta volna bántani az idősebb srácot. Vajon tényleg nem tud semmiről?
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése