Harry Styles felnézett a tízemeletes, jobb napokat is látott épületre. Áldotta az eszét, amiért hallgatott a menedzserére, és a leghétköznapibb dolgokat vette magára, illetve vitte magával; itt aztán nem volt helye a luxusnak. Harry nem származott szegény családból, a karrierje pedig az utóbbi években magasan ívelt felfelé, így sosem kellett azon gondolkodnia, ki tudja-e majd fizetni a számláit. Most, amikor csupán néhány dollár volt a zsebében, szánakozva gondolt vissza arra a gazdag suhancra, aki azt sem tudta, milyen jó dolga van. Néhány órával azelőttig az a gazdag suhanc ő maga volt.
- Nem hosszú időre – bizonygatta a menedzsere korábban. – Csak amíg elül a vihar. Mindenki tudja a cégnél, hogy sosem bántottad volna azt a nőt. Mindenesetre a nyilatkozata bejárta a világot, és nekünk az a dolgunk, hogy mielőbb tisztára mossuk a neved. Bizonyítékokat kell gyűjtenünk. Te addig vonulj el, pihenj. Írj néhány új dalt! Mindenki imádja azokat a dalokat, ahol a főhős a padlóra kerül, aztán minden alkalommal erősebben áll fel.
Harry felsóhajtott, majd megmarkolta bőröndje pántját, és belépett az épületbe. Amit elsőre megállapított, hogy nem működött a lift. A lépcsők és a fal néhol repedezett, a vakolat fellebbent a levegőbe, mikor Harry felzavarta lépteivel. Halotti csend volt körülötte, ahogy a negyedik emeletre tartott. Nem kötötték az orrára, honnan szerezték ezt a lakást, egyszerűen elmondták a címet, és kezébe nyomták a kulcsot. A negyedik emeleti folyosón négy ajtó sorakozott. Mivel egyiken sem volt szám, Harrynek fogalma sem volt, melyik az övé. Az első zárba nem illett a kulcs, de szerencsére nem is rontott ki rajta senki, hogy pofán verje. A második ajtó még azelőtt felpattant, hogy Harry odaért volna. Egy vele egykorúnak tűnő, alacsony, szőke srác lépett ki rajta nagy sebbel-lobbal, és már csak akkor nézett fel, mikor majdnem nekigyalogolt Harrynek.
- Hé, bocs! – Végigmérte, de nem bántó módon. Szeme játékosan csillogott. – Te nem itt laksz, vagy igen?
- A 15-ösben, de csak ideiglenesen.
- Az ott van a sarokban – bökött egyel arrébb. – Ezek szerint szomszédok leszünk?
- Úgy tűnik – mosolygott Harry. Nem ismerte a srácot, de azt már most tudta, hogy mellette bűn lenne nem mosolyogni. – A nevem Harry.
- Niall. – Kezet fogtak. – Beszélgetnék még, de rohannom kell dolgozni.
- Persze!
- Ha segítségre van szükséged, csak dörömbölj át! – Eliramodott a lépcső felé, hátán egy gitártok himbálózott. – Ja, és Harry! Ne foglalkozz a 16-os lakóval! Egy pöcs! – Azzal integetve távozott.
A szöszinek igaza volt. Este hat körül járt az idő, Harry már elpakolta kevés holmiját a szekrényekbe, és összedobott egy gyors vacsorát a hozzávalókból, amiket út közben vásárolt, de majdnem elejtette a tányért, mikor bevágódott a szomszédos lakás ajtaja. Volt egy halvány sejtése, hogy nem Niall tért haza, hanem a „pöcs”. A zajok folytatódtak, ahogy az illető ide-oda járkált a lakásában, bekapcsolta a tévét – szerencsére lehalkította -, majd Harry a víz zubogását is hallotta. Akkor még nem tudta, milyen hosszú napoknak néz elébe.
Nem gyakran járt el, csak ha be kellett szereznie néhány hozzávalót, vagy elfogyott ez-az a lakásból. Szándékosan nem követte a híreket, a menedzsere annyit hozott a tudomására, hogy egyre közelebb jutnak ahhoz, hogy megtudják, ki az a nő, aki befeketítette.
Az ajtócsapkodást követő három-négy napban Harry érzékelte ugyan a „pöcs” jelenlétét, de semmi zavaró nem történt. Péntek este azonban felkapta a fejét, mikor egymással vitatkozó hangokra lett figyelmes a folyosón.
- Megmondtam, nem?
- Jól van már!
- És mégsem hallgattál rám.
- Ezután se fogok.
- Baszd meg!
- Kösz, inkább nem. – Kulcscsörgés. – Azt meghagyom neked.
- Neked van barátnőd.
- Neked is van. – A karcos hangú felhorkant.
- Ezt inkább ne feszegessük. Van itthon piád? – És becsapódott az ajtó.
Harry szemére nem jött álom. Feküdt az ágyán, a hálóban, aminek a fala közös volt a „pöcs” lakásával, így szinte minden szavukat hallotta. Na, nem mintha hallgatózott volna. A röhögés és a disznó viccek nem érdekelték, a két srác azonban egyszer csak dalszövegekről kezdett beszélni. Megtárgyaltak és elvetettek rímeket, töröltek egész sorokat, hogy mással helyettesítsék, és dúdolgatni kezdtek egy dallamot.
- De jól jönne egy gitáros – sóhajtott a karcos hangú, Harry pedig elmosolyodott.
Másnap lesben állva várta, hogy Niall hazaérjen a munkából. A szőke lelkesen fogadta, mint mindig, de lehervadt a mosoly az arcáról, mikor Harry előadta a javaslatát.
- Nem zenélek velük. Soha.
- De tudják, hogy gitározol?
- Nem gitározom. – Harry felvonta a szemöldökét. – Nem gitározom jól.
- Akkor mi lenne, ha átjönnél, és megmutatnád? Rendelek pizzát, és lesz sör! – Niall tudta, hogy csőbe fogják húzni, mégis bólintott. – Szuper, találkozunk egy óra múlva!
Harry hallotta a szomszédokat távozni kora délelőtt, de biztos volt benne, hogy estére visszajönnek. Nyitva hagyott egy ablakot és a háló ajtaját is, hogy azok ketten minél többet kapjanak Niall előadásából. Harry tudta, hogy jól játszott, mert rákeresett a neten, és meghallgatta néhány feldolgozását. Egyedül nem tudott kiteljesedni, de Harry biztos volt benne, hogy egy csapatban nagyon is megállná a helyét, és fejlődne az önbizalma.
Mikor Niall megérkezett, némileg zárkózottabb volt az arca, mint korábban.
- Te Harry Styles vagy – mondta kertelés nélkül. Előtte betermelt két szelet pizzát.
- Jobb napokon.
- Bocs, hogy nem ismertelek fel.
- Ennél nagyobb hibád sose legyen. – Niall ivott egy kis sört. – Kíváncsi vagy, miért lakom itt?
- Nem az én dolgom. El akarod mondani?
- Valami ismeretlen nő azt állította, molesztáltam. Pedig azelőtt életemben nem láttam.
- Akkor tényleg ilyen a sztárok élete? – morfondírozott Niall. – Azt hittem, ilyen csak a tévében van.
- Én is – sóhajtott Harry.
Annyi előnye volt a vallomásnak, hogy Niall megszánta, és elpengetett neki néhány dalt. Harry félig rá figyelt, félig meg a másik lakás zajaira. És igen, volt egy pillanat, amikor abbahagyták a beszélgetést… aztán percek múlva kopogtattak. Harry kerülte Niall feszült pillantását, amíg ajtót nyitott. Egy fekete hajú, fekete szerelést viselő srác állt a túloldalon.
- Te vagy az új szomszéd?
- Ja. És te meg a pöcs? – Mikor Niall felnyögött mögötte, a srác átkukkantott rá Harry válla felett.
- Gondolhattam volna, hogy te cincogsz, Horan.
- Akkor minek jöttél át miatta? – kérdezte Niall. Harry az ajtónak dőlt, hogy azok ketten láthassák egymást, és ekkor megpillantotta a fekete hajú haverját, aki a szemközti ajtóban állt. Mikor találkozott a tekintetük, Harry szívverése felgyorsult. Igen, erről a pillanatról tudna írni egy dalt. Vagy inkább egy tucatot.
- Ismét felajánlok egy helyet a bandánkban – mondta közben a fekete hajú. – Ismerd be, a szíved mélyén te is ezt akarod!
- Ezt szoktad mondani a barátnődnek is, mielőtt megdugod? – A fekete hajú nevetett, Harry pedig észrevette, hogy Niall elpirult.
- Niall, miért nem teszel velük egy próbát? – kérdezett közbe. – Rosszabbak ennél már úgysem lehetnek.
- A hallgatózás nem szép dolog – mondta a másik ajtóban álló. Az a karcos hang, amire Harry már korábban felfigyelt, most még erőteljesebben hatott rá. Vállat vont.
- Nem tehetek róla, van még hova fejlődnötök.
- Akkor szállj be te is – vetette fel Niall. – Ha én leszek a gitáros, te megmutatod nekik, mit jelent a tiszta éneklés. Mit szólsz?
- Mégis hogy gondolod, hogy Mr. Styles majd lealacsonyodik hozzánk? – kérdezett közbe a karcos hangú. Karba fonta a kezét, és kihívóan nézett Harryre.
- Szeretnéd megmutatni, mennyivel jobb vagy nálam? – érdeklődött Harry azon a sikamlós hangján, amit néhány női rajongónak tartogatott. Látta, hogy a másik srác nagyot nyelt.
- Ne hergeld – javasolta a fekete hajú. – Egy vadállat!
- Nos, talán még nem akadt senki, aki betörné. – Néhány pillanatnyi csendet követően Niall elkínzottan sóhajtott.
- Rendben van, próbáljuk meg! De a lakásodba be nem teszem a lábam, Malik!
- Álmodj csak, szöszi! – nevetett a fekete hajú srác, aztán Harryre nézett. – Zayn vagyok, ő meg Louis.
- Harry. Csak Harry.
- Akkor gyerünk, Csak Harry – karolta át Niall. – Szerintem rendelni kellene még néhány pizzát. – Ahogy Zayn és Louis követték őket, Harry rájött, hogy szomszédokból zenésztársakká váltak. Egy rövid időre legalábbis.
1 megjegyzés :
Nagyon köszönöm ezt a cukiságot. Jó volt újra a fiúkról olvasni. 💓
Megjegyzés küldése