Moly Toposz Vadászok ’24 - II. történet (Étel)

 

Felhasznált kulcsszó: Étel

Fandom: Oneus

Főszereplő: Lee Do + mindenki más

615 szó

Kiegészítés: első Oneus ficem, jej! 

A történetet egy shorts (is) inspirálta, amit belinkelek a sztori végére.

Lee Do feljebb tolta a szemüvegét, és megdörzsölte a szemét, aznap már nem először, pedig még csak reggel hét felé járt az idő. Még mindig töprengett, bölcs dolog volt-e elvállalnia a sofőr szerepét, de őszintén, nyugodtabb volt, ha ő ült a volánnál, és így a többiek szabadon bohóckodhattak. Igyekezett fesztelenül viselni a mini kamerák jelenlétét; a közönség talán azt hitte, mostanra hozzászoktak ahhoz, hogy minden lépésüket rögzítik, pedig ezen ugyanúgy rengeteget dolgoztak, mint minden máson.

Mivel Lee Do vezetett, úgy tűnt, nem volt kérdés, hogy Xion veszi birtokba az anyósülést. Be is huppant cuki lila pulóverében, amit az utóbbi időben mindenhová magával hordott. Mintha sosem tudna felmelegedni igazán. Lee Do erre a gondolatra gyorsan odébb kapta a tekintetét, de talán ezt sem kellett volna… mert Xion kezében egy chipses-zacskót szorongatott. Lee Do kifújta a levegőt; hosszúnak ígérkezett az út.

Az első fél óra nyugalmasan telt. Lee Do a reggeli forgalomban próbált navigálni, mert azért nem kaptak végtelen időt arra, hogy a forgatás helyszínére érjenek. A beszélgetés és a poénkodás aztán szép lassan beindult, elvégre anyagot kellett szolgáltatniuk a különböző internetes műsoraiknak. Persze a tagok enélkül is szívesen beszélgettek egymással, de akadt néhány téma, amit a kamerák előtt nemigen érinthettek.

Xion még nem bontotta meg a zacskót, amit magával hozott, de nem is volt rá szüksége, Keon-hee ugyanis röviddel indulásuk után szétosztotta közöttük a reggelijeiket. Lee Do a vezetésre hivatkozva visszautasította a sajátját. Érezte magán Xion tekintetét, de a fiatalabb srác nem szólt semmit.

Lee Do nagyon igyekezett, hogy a csapatból senkinek se tűnjön fel az ételhez való kissé diszfunkcionális viszonya. Mivel rengeteget edzett, elvárható és megengedhető lett volna, hogy ne tartson az ételtől, mégis ez történt. Amikor a fárasztó edzések után az izmaira nézett, büszke volt az elért eredményeire; nem akarta ezt néhány kósza, felesleges kalóriával tönkretenni. Minden tag szigorú diéta szerint élt, de Lee Do a kötelező köröket még megspékelte a saját maga számára felállított szabályokkal.

Ezen az úton azonban úgy tűnt, nincsenek szabályok. Mindenki hozott magával valami nassolni-valót, amit az órák elteltével szépen körbe is kínáltak. Lee Do csak vizet ivott, azt is úgy, hogy Xion odanyújtotta neki az üveget, benne egy szívószállal.

Aztán eljött a pillanat; Lee Do oda sem figyelt, és a zacskó már nyitva is volt, az illat pedig szétterjedt a kocsiban. Összevont szemöldökkel pillantott oldalra, hogy jobban megnézhesse a csomagolást.

-        Ízlésficamod lett egyetlen éjszaka alatt? – szívta Hwan Woong a legfiatalabb srác vérét. – Ezt te nem is szereted!

-        Nem is magamnak hoztam – felelte Xion nyugodtan, mire persze a másik három srác felhuhogott.

-        Kapunk belőle azért mi is? – érdeklődött Seo Ho a nyakát nyújtogatva.

-        Meglátjuk. Majd Geon-Hak eldönti.

-        Én nem…

-        Ha azt mered mondani, hogy nem vagy éhes, fejbe váglak – közölte Hwan Woong a szokásos keresetlen stílusában. – Mióta úton vagyunk, egy falatot sem ettél.

-        Reggeliztem otthon. – Erre a nyilvánvaló hazugságra egyikük sem reagált.

-        Figyelj, tiszteletben tartjuk a diétádat – mondta Keon-hee. – De egyikünk sem gondolja azt, hogy ezzel mindent romba döntesz, amit eddig elértél. Minden egyes nap nagyon keményen küzdesz, de meg kell tanulnod egyezségre jutni az étellel. Mert az táplál téged, az ad energiát ahhoz, hogy színpadra állj.

-        És az ad energiát ahhoz is, hogy Xiont emelgesd! – dobta be Hwan Woong. Xion nagyon szégyenlős volt, amikor szóba került a kapcsolatuk, most azonban fogott egy chipset, azt a fajtát, amit ő maga utált, de Lee Do nagyon szeretett, és a srác felé nyújtotta.

-        Ha neked nem kell, bekapom én – hajolt előre Hwan Woong, mire Lee Do gyorsan lecsapott Xion karcsú ujjaira. Elismerő mormogás hallatszott a hátsó ülések felől. Lee Do apránként eszegette egyik kedvenc nasiját, és közben egyáltalán nem érzett bűntudatot. Hogyan is érezhetett volna, mikor az etette, akit mindennél jobban szeretett?