Néhány nappal később lefelé sétált az emeletről, hogy csatlakozzon az ebédhez, amikor észrevette, hogy tárva-nyitva a bejárati ajtó. Az izgatott hangokat követve kimerészkedett az épület elé, ahová éppen egy kamion tolatott be.
- Seong Hwa! – szólította meg rögtön Woo Young. – Meghozták a verdát! – Seong Hwa karba fonta a kezét, de inkább a megszokás, mint a tényleges bezárkózás miatt.
- A chargert?
- Bizony!
- Azt gondoltam, az is csak a játék része volt – vallotta be, a másik férfi pedig ránevetett. Seong Hwa úgy érezte, ezekkel a srácokkal, és ezeken a falakon belül ritkán lehet szomorkodni.
- San ilyesmivel nem szórakozik. – Woo Young oldalba bökte. – Ezek szerint még nem mutatta meg a gyűjteményét?
- Dolgozni jöttem ide, nem gyűjteményeket nézegetni. – Abban a pillanatban a teherautó hátulja leereszkedett, és láthatóvá vált a zöld színű autó eleje. Seong Hwa Sant kereste a tekintetével, aki nem messze állt tőlük, zsebre dugott kézzel. Seong Hwa látta az arcán az ámulatot, a férfi mégsem ment közelebb, hagyta, hogy a szakemberek tegyék le az autót a járdára. Közben Hong Joong és Min-gi is kijött az épületből, és megálltak Seong Hwa bal oldalán. Így nézték tovább együtt, ahogy a kamion távozott, és ott maradt előttük a gyönyörű, különleges jármú. Néhány másodperc néma csenddel tisztelegtek előtte, de Yunho és Woo Young nem bírta ennél tovább.
- Azta! – Yunho minden oldalról megcsodálta, de nem ért hozzá. – Ez aztán a méregzöld! Illik hozzád! – kacsintott Sanra.
- Úgy érted, én is egyedi és különleges vagyok?
- Persze, pont így értettem – morgott Yunho. San kinyitotta az ajtót, aztán becsusszant a szinte sosem használt ülésre. Behunyta a szemét, miközben végigsimított a kormányon, és mély lélegzetet vett. Mikor újra rájuk nézett a szélvédőn keresztül, elmosolyodott.
- Ki jön velem egy körre? – Még be sem fejezte a mondatot, Yunho és Woo Young már be is ült hátra, Hong Joong pedig az anyósülést választotta. Seong Hwa felnézett, mikor Min-gi megérintette a vállát.
- Gyere. Jó kis csapatépítő tréning lesz.
- Nem lenne biztonságos.
- Csak pár kört megyünk. A környék ebben az órában teljesen kihalt. – Közelebb hajolt hozzá. – Ráadásul San sosem hagyná, hogy bajunk essen.
Így tehát Seong Hwa ott találta magát a hátsó ülésen Min-gi és Yunho között. Egyikük sem volt túl kövér, így nem nyomorogtak, de érezhető volt, hogy nem négy személyre tervezték a teret. San indulás előtt még hátrébb is tolta az ülését, neki Woo Young térdeinek, amiből persze kisebb perpatvar kerekedett. Seong Hwa mélyen lenézte az olyan embereket, akik minden ok nélkül kezdtek el hangoskodni, most mégis csak mosolygott halványan, és melegség öntötte el a mellkasát. Valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva örült, hogy ott ülhet közöttük. Néhány lassú kör után mindenki kiszállt és visszatért a dolgához, Seong Hwa pedig figyelte, ahogy San továbbgurult a garázs felé, hogy helyére állítsa új szerzeményét. Min-gi korábbi szavai jártak a fejében:
- Most megtudtál Sanról valamit. Habár a felszínen úgy tűnik, önző érdekek vezérlik, valójában mindig másokra gondol először.
Seong Hwa megszokta, hogy oda mehet és akkor, ahová, és amikor akar, és végül is most sem akadályozta bezárt ajtó; csak épp amikor úgy tűnt, haladást ért el, valamilyen belső késztetés arra sarkallta, hogy jelenjen meg San irodájában. San ismét a garbói egyikét viselte – Seong Hwa korábban el sem tudta volna képzelni, hogy ez bárkinek is jól állhat, de tévedett -, ezúttal sötétkéket egy világosabb színű nadrággal. Maga Seong Hwa nem hozott magával túl sok ruhadarabot; páncélnak a fekete tökéletesen megfelelt. San egy telefonos beszélgetés közepén járt, de azonnal kimentette magát, hogy a másik férfira koncentrálhasson. Ahogy az asztalánál ülve felnézett rá a szemüvege fölött, Seong Hwa újfajta sajgást érzett a mellkasában.
- Találtam egy nyomot, amin el tudunk indulni. – San várt. – A jelenlegi tulaj Mr. Moore. A fia egyik barátnője gyakran fordul meg az egyik népszerűbb szórakozóhelyen. Este odamegyek.
- Rendben. A kocsi elő lesz készítve számodra. – Seong Hwa kisvártatva távozott, és nem értette, miért öntötte el csalódottság attól, hogy San fel sem ajánlotta, vele tart.
San nem ajánlgatott semmit, egyszerűen már az autó volánja mögött ült, mikor a sötétség beálltával Seong Hwa kilépett az épületből. A férfi sóhajtott, majd becsusszant az anyósülésre.
- Sejthettem volna, hogy nem szereted, ha bármiből kimaradsz.
- Nem foglak akadályozni a munkádban – ígérte. – Üsd be a címet! – Seong Hwa megtette, San pedig indított.
A csend, ami rájuk ereszkedett, nem volt kellemetlen. Seong Hwa általában egyedül dolgozott, ugyanakkor mindig vele tartott egy-két keményebb fickó, ha komolyabbra fordultak volna a dolgok. San tökéletesen beillett volna verőembernek; Seong Hwa a szeme sarkából figyelte, ahogy vezet; nem kapkodva, de nem is elterpeszkedve. Férfiasan erős keze biztosan fogta a kormányt, és Seong Hwa tekintete lejjebb kalandozott, izmos mellkasára és a combjaira.
- Mióta csinálod ezt? – hallotta meg a saját hangját.
- Mióta vagyok maffiózó?
- Az vagy?
- Nem szeretem a címkéket. – A kocsi megállt a pirosnál, így San rá tudott nézni a mellette ülőre. – Szeretnéd tudni, mivel foglalkozom valójában? – Seong Hwa bólintott – önmagát is meglepve ezzel. Mégis mi a fene történt vele? Mikor San félmosolyra húzta a száját, megint érezte a mellkasában azt a kis zavaró szúrást. – Csak kérned kell, és bármikor megmutatom. A ma este viszont rólad szól. Hogy találtad meg a fickót ilyen gyorsan? – Seong Hwa hallgatott egy keveset.
- Minden vevőmet megjelölöm, hogy szükség esetén visszajussak hozzájuk. – San elismerően mormogott.
- Nyilván nem olyan egyszerű, mint ahogy lefested. – Seong Hwa nem tiltakozott. – Hogy tervezed az estét?
- Megkeresem a lányt, és ráveszem, hogy mutasson be a barátjának.
- Ha a vevő ismer téged, miért nem keresed meg egyszerűen őt?
- Mert a gépet a fia nevére íratta át. – San felvonta a szemöldökét.
- És ezt miért csinálta?
- Nem tudsz rá egyetlen okot sem? – kérdezett vissza Seong Hwa. – Te talán nem játszol piszkosan?
- Nem szokásom. – Seong Hwa felnevetett, mire San karján libabőr kúszott végig.
- Elhitetted velünk, hogy te vagy a főnök.
- Sosem mondtam, hogy én vagyok.
- De hagytad, hogy a többi férfi annak szólítson.
- Pontosan azért nem vagyok főnök, mert nem mondom meg, mit csináljanak. Valamiért szeretnek főnöknek hívni – vont vállat lazán.
- És Min-gi?
- Mi van vele? – Seong Hwa élesen nézett rá.
- Nem sofőr, hanem Hong Joong kedvese. – Olyan lágyan – és igazul - hangzott a szájából, hogy San önkéntelenül elmosolyodott.
- Mikor állítottam az ellenkezőjét? – Seong Hwa néma pufogása tovább növelte San jókedvét. – Igen, adtam egy kis körítést a dologhoz, hogy úgy tűnjön, egy csapatban játszom a főnököddel.
- Jelenleg te vagy a főnököm – emlékeztette a férfi. Hirtelen visszatért közéjük a korábbi hűvösség, amit San mindenáron el akart tüntetni.
- A többiek már nyilván elmondták, hogy nálunk mindenki egyenrangú. Mindenkinek megvan a maga feladata, és ha úgy alakul, Min-gi lesz a sofőr, de ha arra van szükség, én viszem el a kocsit szervizbe. Semmilyen munka nem alantas egyikünknek sem, mert tudjuk, hogy a legapróbb dolgon is múlhat a siker. Csapatként dolgozunk együtt, nem alárendeltekként, és szeretném, ha ehhez te is csatlakoznál. – Aztán hozzátette: - Amíg itt vagy.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése