A címhez közeledve Seong Hwa kényszerítette magát, hogy a feladatra koncentráljon ahelyett, hogy San kiismerhetetlenségén gondolkodik. Végignézett magán; ismét feketét viselt, de a fekete pulóver alá felvett egy fehér inget, aminek kilátszott a gallérja. A haja hátra volt kötve; most egy mozdulattal kirántotta belőle a gumit, és megrázta a tincseket. Az autó váratlanul fékezett le, így Seong Hwa rátette a tenyerét a műszerfalra, hogy megtartsa magát.
- Megérkeztünk – mondta San, és kiszállt, mielőtt Seong Hwa reagálhatott volna.
Mivel csak két átlagos, jóképű fiatalember voltak az esti éjszakában, a nevük nem szerepelt a VIP listán; ki kellett várniuk a sorukat, míg kifizethették a belépőt, és átléphették a küszöböt. Seong Hwa ismerte a város legtöbb szórakozóhelyét, még ha nem is járt bennük, mint ahogy ebben sem. A hangos zene, a villódzó fények és a lenge öltözetű emberek innen sem hiányoztak, de az egészet belengte egyfajta nyugalom, mintha ezek között a falak között nem történhetne semmi rossz. Sant követve eljutottak a bárpultig, és mintha tudta volna, hogy Seong Hwa nem fog inni, mindkettejüknek alkoholmentes italt rendelt. A férfi csak most vette észre, hogy San magára vett egy bőrkabátot, és a szemüvegét is magán hagyta, amit eddig csak a dolgozószobájában látott rajta. Az összhatás erősen mellbe vágta Seong Hwa-t, aki gyakorlatiasan elhessegette az érzést, és elkezdte átfésülni a terepet a tekintetével. Biztosra vette, hogy a lány valahol odafent lesz a VIP részlegben, ahová névtelen senkikként nemigen tudtak feljutni. Amikor oldalra fordult, észrevette, hogy San őt nézi.
- Szeretnél felmenni? – A hangos zene miatt egy szavát sem értette, de San úgy artikulált, hogy olvashasson a szájáról. Így tehát emiatt kellett San szájára néznie, nem más miatt. Seong Hwa bólintott, mire San megindult a tánctér szélén a felfelé vezető lépcsők irányába, ahol természetesen biztonsági emberek akadályozták a feljutást. Csak nem az övéket; még oda sem értek, a két fickó kicsit jobban kihúzta magát, és oldalra mozdultak, hogy szabaddá váljon a lépcső. San felfelé intett, így Seong Hwa ment elől, próbálva tudomást sem venni hevesen dobogó szívéről. Kezdte megszokni, hogy San körül semmi sem az, aminek látszik.
Az emeleten tompább volt a zaj, habár itt is táncoltak emberek. San hezitálás nélkül indult jobbra, az egyik középső boksz felé, amit kordonnal zártak el, és jelenleg üres volt. Az ott ácsorgó fickó sem kérdezett semmit, leemelte a kordont, hogy a két férfi beléphessen, aztán el is tűnt. Kényelmesen elhelyezkedtek a kanapékon, és máris letették eléjük az italaikat. Amikor kvázi kettesben maradtak, Seong Hwa lenyelte a nyelvére toluló kérdéseket.
- Nem állt szándékomban átverni téged – kezdte San, mintha a gondolataiban olvasott volna. – Ez a te estéd, a te melód. Nem tudhattam, hogy ebbe a klubba akarsz jönni.
- A tiéd?
- Társtulajdonos vagyok. – Csend. – Szóval látod a lányt?
- Igen. Ott van a másik oldalon, szintén a középső bokszban.
- Akkor tehetősek a szülei. – San megszabadult a bőrkabáttól és a szemüvegtől, és Seong Hwa rájött, hogy eddig az volt az álcája.
- Miért nem ismert fel a kidobó?
- Biztosan új fiú. Nem jártam itt másfél éve. – Ivott egy kortyot. Seong Hwa mi a fenéért nézte, ahogy mozog az ádámcsutkája? Nyelt egyet, és keresztbe tette a lábát. – Mi a terved?
- Mivel te is tulaj vagy, nem mehetsz egyszerűen oda hozzá?
- Miért könnyítsem meg a dolgod?
- Eddig nem azt tetted? – San felsóhajtott.
- Az emeletre nem tudtunk volna máshogy feljutni, és ezt te is tudod. – Tudta, hogy a fene vinné el. Seong Hwa a kezét is karba fonta, és újra a szemben lévő bokszra nézett. Ők a lépcső innenső oldalán voltak, a lány és a csoportja pedig a másikon, mégis szinte azonnal találkozott a tekintetük. Seong Hwa látta, hogy a lány, aki miatt idejött, súgott valamit a mellette ülő fülébe, majd mindketten kuncogtak. És ismét rájuk pillantottak, félve, de kíváncsian. Seong Hwa kapott már néhány rajongó tekintetet, de ez nem neki szólt, és nem is Sannak. Ez kettejüknek szólt, együtt.
Valószínűleg nem jött volna rá ilyen hamar, ha nem tudja meg, milyen kapcsolat van Hong Joong és Min-gi között, és ha nem emlékezett volna Yeosang szerepére. Tudta, hogy léteznek ilyen viszonyok, de arra gondolt, amíg neki nem kell részt vennie benne, addig mindenki azt csinál, amit akar. Azonban nem tagadhatta, hogy az első perctől kezdve figyelte Sant, mert minden volt, ami ő nem; kisportolt, izmos, napbarnított, erős. Sosem nézegetett más férfiakat, de most azon kapta magát, hogy nem tudja kiverni a fejéből San testét. Ez az érdeklődés persze valószínűleg nem támadt volna fel, ha San úgy bánt volna vele, ahogy a többiek; megalázkodva. Helyette egyenrangúnak tekintette; elvitte a házába, engedte, hogy a családjával lakjon, velük egyen, és talán még azt is belekalkulálta, hogy Seong Hwa felhasználja majd ellene, s mindezt azért, mert mindenáron meg akart szerezni egy tárgyat. Seong Hwa még egyszer a lányokra lesett, hogy megbizonyosodjon, még figyelik őket, aztán – mivel tudni akarta, San meddig hajlandó elmenni azért a nyavalyás repülőgépért – közelebb helyezkedett a férfihoz, és a füléhez hajolt.
- Még sosem mentem szórakozni senkivel. – San, aki eddig a térdére támaszkodva ült előre dőlve, megrezzent a közelségétől. De nem húzódott el.
- És milyen elképzeléseid voltak?
- Azt gondoltam, mindenki annyira leissza magát, hogy azt sem tudja, mit csinál.
- Bizonyára van ilyen hely, de mi odafigyelünk az ilyesmire. – Távolról ügy tűnhetett, kedvességeket – vagy épp mocskosságokat – sugdosnak egymás fülébe, és Seong Hwa terve épp ez volt. – Szóval, ha azt tervezed, hogy az ölembe ülsz, nem garantálom, hogy nem dobnak ki minket. – Seong Hwa még közelebb hajolt, ajka érintette San fülcimpáját.
- Szeretnéd, mi?
- Ez a terved? – San ki sem zökkent, de mivel Seong Hwa ennyire közel volt hozzá, érzékelte, hogy másként veszi a levegőt. Eltöprengett, hogy vajon San…
- Az a tervem, hogy adok egy kis ízelítőt a lányoknak. Aztán te nagyvonalúan felajánlod, hogy hozol nekem italt, egyedül hagysz, ők pedig ide fognak jönni.
- Honnan tudod?
- Mert tudni akarják majd, melyikünk van felül.
- Nincsenek vele egyedül.
Néhány percig még úgy tettek, mintha évődnének, majd San felkapta Seong Hwa kiürült poharát, és lovagiasan felajánlotta, hogy hoz másikat. Seong Hwa megérintette a másik izmos karját, és kedvesen mosolygott.
San nem tudta, hogy jutott le biztonságban a lépcsőn, aztán át a bárhoz. Nem volt biztos abban sem, az egész megtörtént-e, vagy csak a képzelete szüleménye. Seong Hwa, aki nemrég még olyan fagyosan állt vele szemben, most flörtölt vele? Persze a munka részeként, de akkor is. San fantáziált arról, hogy Seong Hwa esetleg befekszik az ágyába, de ezekben a fantáziákban sosem volt semmi kedvesség, puhaság. Csupa jeges él és penge volt minden, akárcsak maga Seong Hwa, és Sannak ez is megfelelt, ha ez azt jelentette, hogy megkaphatja. Amíg készítették az italaikat, megfordult, és felnézett a bokszra. Seong Hwa jól érezte; a két lány már ott is ült mellette, és úgy viháncoltak, mintha régi barátnők lennének. San elképzelte, ahogy Seong Hwa előadja nekik, melyikük van felül… és ettől nagyon gyorsan az öle felé száguldott az összes vére. Úgy döntött, inkább odakint várja meg a férfit, mert sürgősen szüksége volt némi friss levegőre.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése