Védd meg! 03

Harmadik rész. Mennyi lesz még? Talán egy, maximum kettő. Most már azért tisztábban fogunk látni, ígérem.

Kellemes olvasást! Ha nem érthető, sikítsatok! :)

Stiles óvatosan kinyitotta az ajtót, és hagyta, hogy Derek bevilágítson. A lámpa fénye rávetült az asztal lábánál fekvő hatalmas állatra. A férfi nagyot nyelt, és életében először félelem szorította össze a szívét. Lenézett, mikor egy bátorító szorítást érzett a karján.

-          Nem fog bántani – mondta Stiles, tegezésre váltva. – Már felismer téged.

-          Ezt hogy érted? – Válasz helyett a srác magával húzta a szobába, aztán lehajolt, és megsimogatta a farkast.

Dereknek elakadt a lélegzete. Pontosan érzékelte, hogy milyen erős kötelék van az állat és Stiles között. Több volt ez puszta szeretetnél, bár maga sem értette, honnan tudta ezt ilyen biztosan.

-          Mi van azon a pendrive-on? – kérdezte inkább, mert ez legalább megfogható dolog volt.

-          Egy kis segítség az elnöktől.

-          De mihez kell neked?

-          Hogy megvédjem a világomat.

-          Belehalnál, ha végre világosan beszélnél? – csattant fel Derek, ami mulattatta Stilest.

-          Bocs, de ennél többet nem mondhatok. Már így is sokkal jobban belekeveredtetek, mint illett volna.

-          Stiles, mi csak segíteni akarunk neked – tárta szét a karját a férfi.

-          Mert a főnököd azt parancsolta?

-          Nem – szaladt ki Derek száján, mire a srác érdeklődve nézett rá. – Illetve, kezdetben talán azért. De… most már kíváncsi vagyok rá. Rád.

-          Ki hitte volna! – kiáltott fel Stiles szélesen mosolyogva.

-          Nem szeretem, amikor az orrom alá dörgölöd, hogy többet tudsz nálam.

-          Bocs – vont vállat. – Megszokás.

-          Ismersz engem? – kérdezte Derek halkan, bár nem volt benne biztos, hogy tudni akarja a választ.

-          Ismertem valakit, aki hasonlított rád – felelte a srác, miközben ütemesen simogatta a farkas puha bundáját. Aztán felsóhajtott. – A ma éjszakát itt töltjük. Ha még holnap reggel is tudni akarod az igazat, akkor elmondom nektek.

Derek megtehette volna, hogy nekiáll vitatkozni. Nagyon sok technikát ismert, amivel kiszedhette volna Stilesból az igazat, de sejtette, hogy jobban jár, ha most nyugton marad. A srác végül is kimenekítette őket a Fehér Házból, tehát érdemelt némi bizalmat.

Miután a férfi bólintott, Stiles szélesen elmosolyodott, Dereket pedig ledöbbentette a teste reakciója. A srác egyetlen mosolyától is hevesebben kezdett dobogni a szíve, és vészesen közel került ahhoz, hogy felizguljon.

Helyette hevesen elfordult, és csatlakozott a csapatához a konyhában. Scottban szerencsére volt annyi jó érzés, hogy neki is készítsen pár szendvicset.

-          Megtudtál valamit? – pillantott fel Isaac.

-          Mivel kapcsolatban?

-          Soroljam? Ki ez a gyerek? Hová tart? Miért olyan fontos? És miért olyan kurva beképzelt? – érdeklődött Boyd vehemensen.

Derek minden porcikája ugrásra készen megfeszült. Képes lett volna elpáholni a beosztottját a szavai miatt egy olyan fiúról, akit egyikük sem ismert. Nem volt logikus. Mégis valahogy ezt érezte természetesnek.

-          Volt egy cimborám – szólalt meg Stiles az ajtóból. – Eleinte nem jöttünk ki valami jól, de aztán megkedvelt. Ő is folyton beszólt nekem.

-          Hol van most? – kérdezte Erica.

-          Meghalt – motyogta a srác szomorún. Aztán próbált vidámabb hangot megütni. – Két szoba van odafönn, választhattok, ki kivel akar partizni.

A társaság csak akkor jött rá, milyen kimerült, mikor lerogytak a Stiles által készített csenevész fekhelyekre. Szerencsére odakint sem volt hideg, így csupán egy-egy pléddel takaróztak. Stiles elővigyázatosságból kiterelte a farkast a házból, és jó ideig kint maradt vele. Derek hallani vélte, hogy beszél az állathoz, de aztán elszunyókált.

Fura álmai voltak farkassá változó emberekről, lángoló házakról, Stiles-ról, ahogy egy erdőben fut…

Ezzel szemben a konyhában remek hangulat fogadta. Scott, Isaac, Erica és Body az asztalnál ült, közben Stiles a tűzhelynél ténykedett felgyűrt ingujjban, és palacsintát sütött. Derek nem csodálkozott, hogy mindenki megkedvelte a srácot; különleges tehetsége volt hozzá, hogy belopja magát a szívükbe.

-          Nos – kezdte Stiles, miután Dereket is kiszolgálta -, hogy telt az éjszaka? Álmodtatok valamit?

A férfi szájából kiesett a falat, és a többiek is tágra nyitották a szemüket.

-          Honnan tudod? – kérdezte Scott.

-          Azon az emlékeitek – felelte a srác. – Ugyan nem tudom, mit láttatok, de azért sejtem. Isaac talán látta, ahogy az apja meghalt. – A srác megrándult. – Bocs, haver. Erica és Boyd talán látták magukat együtt. – Az érintettek igyekeztek másfelé nézni. – Scott, te pedig láthattál egy lányt.

-          Igen!

-          Ő a barátnőd, Allison. És már nagyon szeretne látni. – Mielőtt bármit kérdezhettek volna, Stiles felpattant. – A többit a kocsiban. Ha bírja a gyomrotok. – Rájuk kacsintott, majd a farkassal együtt kiügetett a konyhából, akinek a jelenléte fel sem tűnt nekik.

-          Asszem, én kedvelem – vigyorgott Scott. – Haverok leszünk!

Hihetetlen. Elképzelhetetlen. Lehetetlen. Derek nagyon sok jelzőt fel tudott volna sorolni, de ahhoz sem volt ereje, hogy gondolkodjon. Csak bámult kifelé az ablakon, és próbált valami aprócska szalmaszálba kapaszkodni, ami ehhez a világhoz köti. De ilyen nem volt. Semmire sem emlékezett azelőttről, hogy évekkel ezelőtt dolgozni kezdett az elnöknek. És, mint kiderült, a többiekkel is ez volt a helyzet.

-          Én sem tudtam pontosan, mennyire emlékeztek, vagy egyáltalán melyik világba érkeztetek.

-          Micsoda? – kiáltott fel Isaac, mire a lábuknál pihenő farkas felemelte a fejét. – Bocs.

-          Nagyon sok párhuzamos univerzum van – magyarázta Stiles, ahogy tovább zötykölődtek a porban. – Csináltak egy átjárót a mi világunkban, de akárhányszor kinyílt, máshová vezetett. A fülest elég hamar megkaptam arról, hol vagytok…

-          Kitől? – kotyogott közbe Erica, a srác pedig elmosolyodott.

-          Az elnöktől. – Erre már Derek sem maradt csendben.

-          Kizárt. Nem ismerhetted…

-          A neve Deaton. Olyan mágusféle. Kicsit féltem őt otthagyni, de általában feltalálja magát. – Kiélvezte kicsit az újabb döbbent csendet. – Na, szóval üzent nekünk, de évekbe telt, mire kisakkoztam, hogy jussak át. Ez tegnap sikerült. De már késő volt. – Váratlanul a kormányra csapott. – Bassza meg, pedig tudhattam volna, hogy ő is rájön! Bár talán van egy kis előnyünk vele szemben.

-          Kivel szemben? – tudakolta Scott.

-          Kate – motyogta Derek. – Kate Argent.

-          Igen – bólintott Stiles komoran. Látszólag nem derítette jókedvre, hogy a férfi emlékezett erre a nőre. – Sietnünk kell.

-          És… honnan tudod majd, melyik világba kell menni? – tette föl a kérdést Erica.

-          Nem kell tudnom. A kapu most is nyitva van.