Az utolsó nyár 2. fejezet

Nagyon kellemes olvasást a második fejezethez! :)
Enyhe +18-as tartalom felfedezhető benne, csak óvatosan! ;)

-          Elfelejtetted, igaz?

-          Dehogyis.

-          Szerintem márpedig igen, máskülönben már felöltöztél volna. – Niall vállat vont, és csettegni kezdett a távirányítóval a csatornák között. Kora este volt, és ő már pizsamában – vagy még pizsamában? – gubbasztott a kanapén. – Mivel a te tiszteletedre is rendezik, az a legkevesebb, hogy benézel. – A srác nem reagált. – Kisfiam, parancsba is adhatom, tudod.

-          Megpróbálhatod – villantott felé Niall egy angyali mosolyt, majd, mikor látta az anyja ellentmondást nem tűrő tekintetét, felsóhajtott. – Semmi kedvem olyanokkal bulizni, akiket négy éven keresztül is alig tudtam elviselni.

-          És mi van a barátaiddal? – kérdezte az anyja, mialatt kisimított egy hajtincset Niall homlokából.

-          Kibírnak egy estét nélkülem.

-          Szerintem pedig nem, hiszen már egyre kevesebb olyan buli lesz, amin együtt vehettek részt. – Anyja szavai tőrként hatoltak a srác szívébe. Mindennél jobban szeretett volna végre elszabadulni a városból, de a barátait azért hiányolni fogja. Még mindig töprengett, egészen addig, amíg az anyja, aki úgy ismerte a fiát, mint a tenyerét, meg nem jegyezte: - És azt mondtad, a másik sulival közösen rendezik a bulit, így talán találkozhatsz valakivel, aki felkelti az érdeklődésed. – A nő kacagva figyelte, ahogy Niall eldobta a távirányítót, majd felrohant a szobájába készülődni.

A szőke srácnak tényleg eszébe sem jutott, hogy a vetélytárs gimi érettségizett diákjai is ott lesznek a bulin, ami azt jelentette, hogy összefuthat egy bizonyos személlyel. Bár persze egyáltalán nem azért tollászkodott majd’ másfél órán keresztül, és egyáltalán nem azért tépelődött, hogy vajon melyik ing emelné ki legjobban a szemeit meg a haját, mert a srácra gondolt volna… csak éppen jól akart kinézni az utolsó bulin, amiben részt vesz a társaival.

Mikor fél tíz után letrappolt a lépcsőn, az anyja összecsapta a tenyerét örömében.

-          Látod, tudsz te, ha akarsz!

-          Köszi, anyu!

-          Ne gúnyolódj velem, fiatalember!

-          Eszembe sem jutott. – Beleugrott a cipőjébe. – Ne várj ébren.

-          Rendben – felelte a nő, bár mindketten tudták, hogy hazudik.

Niall mélyeket lélegezve lépett be a tornacsarnok ajtaján. Felmutatta a meghívóját, amit sebtében tömött a zsebébe még otthon, aztán csatlakozott a tömeghez odabent. A zene még az ő ízléséhez képest is túl hangosan szólt, de azért gyorsan elmart egy italt magának, és le is gurította. A következőért nyúlva lopva szétnézett, hogy felmérje a terepet. Kiszúrt pár ismerős arcot a csoportjából, akik mosolygós üdvözlését kelletlenül viszonozta, aztán, mikor pillantásra arra az alakra esett, akit nem tudott kiverni a fejéből, és aki éppen egy bögyös vörössel smárolt, úgy döntött, megadja a módját a búcsúnak, és kiüti magát. Habár természetesen egyáltalán nem volt féltékeny.

Poharak, üvegek, fények, hangok, kacagások, karok, amik magukkal ragadták, ajkak, amik követelőzően az övére simultak, ajakfény, amitől legszívesebben undorodva elhúzódott volna, mégis átkarolta a lány csípőjét, és közelebb húzta magához, miközben a zenére ringatóztak. Niall feje kavargott, nem tudott visszaemlékezni hirtelen, mennyit is piált, mióta megérkezett… de nem is számított, mert végre jól érezte magát. Mikor az ismeretlen lány a nyakát kezdte csókolgatni, még a farka is érdeklődően emelgette a fejét, ezért kezét lejjebb csúsztatta a lány hátsójára. Csilingelő kacagást hallott a füle mellett, aztán hirtelen megszűntek a hangok, eltűnt a puha kéz a mellkasáról, a száj és a nyelv a nyakáról, ő pedig egy sötét folyosón találta magát.

-          Basszus, de szexi vagy így – hangzott fel egy jól ismert hang valahol előtte, mire Niall mindenáron megpróbált koncentrálni. Mikor felemelte a fejét, azonnal szédülni kezdett, így gyorsan visszadöntötte a falnak. – Úgy, legyél jó kisfiú, és bízd rám magad.

-          Luke…

-          Mm, add a kezed, szöszi. – Niall tette, amire kérték, aztán hirtelen elmerült egy kigombolt nadrágban, tenyere forró bőrt érintett, és ő tényleg kezdte elveszíteni az eszét. Mozgásra ösztönözte a kezét, és úgy tűnt, jó munkát végzett, mert a srác felsóhajtott, forró lehelete perzselte a bőrét. Erősebben látott hozzá a feladathoz, közben fókuszálni kezdett, de továbbra is csak elmosódott árnyat látott maga előtt. De tudta, hogy ez a valóság, hogy végre itt vannak, és Luke őt akarja. – Uh, nem bírom már sokáig, szöszi. Mi lenne, ha testrészt cserélnél, és valami mással kezdenél el kényeztetni?

Niall pedig… dobogó szívvel húzta el a kezét, és szó nélkül térdre ereszkedett.

-          Ezek szerint jó volt a mulatság. – Niall még ahhoz is túl másnapos volt, hogy megforgassa a szemét az anyja felé. Feje a párnán nyugodott, mégis úgy érezte, forog vele az egész szoba. Nem tudta megmondani, hánykor vánszorgott haza, de az biztos, hogy meglehetős időt töltött azóta a fürdőszobában, a vécé fölé hajolva. A srác felnyögött, mikor besüppedt mellette a matrac, aztán az anyja hűsítő kezét érezte meg a homlokán. – Nem szeretem, mikor így kiütöd magad, de a te dolgod, elvégre tegnap hivatalosan is férfi lettél.

-          Mi van? – préselte ki magából Niall idegesen, miközben kiverte a jeges veríték. Az anyja talán arra céloz, hogy őt…

-          Letetted az érettségit, most már semmilyen elszámolással nem tartozol drága jó anyádnak.

-          Ne mondj ilyet, ez nem igaz. – A nő kuncogott.

-          Rendben, ha ez így van, megígéred, hogy nem részegedsz le többé ennyire?

-          Majd hülye leszek megígérni.

-          Sejtettem. Szólj, ha szükséged van valamire.

-          Kösz, anya.

Körülbelül ötezer évvel később – ami normál időszámítás szerint három óra volt – Niall lassan feltolta magát ülő helyzetbe az ágyon. Kivárt egy keveset, de a gyomra és annak tartalma a helyén maradt, így a srác tovább feszegette a határait, és elővette a telefonját. Megannyi képen jelölték be instagramon, Facebook-ra is felraktak párat, bár Niallt egyáltalán nem ezek érdekelték. Homályosan rémlett neki valami erotikus dolog, de sehogy sem tudott visszaemlékezni arra, hogy vajon ki volt rajta kívül a másik résztvevő. 

Amnéziája sokkal tovább tartott, mint várta; pár nappal később, amikor ismét összegyűltek Harryék nappalijában, hogy folytassák a dalszerzést, Liam váratlanul a szemére vetette, hogy még csak oda sem köszönt nekik a bulin. Niall erre a haja tövéig elpirult.

-          Tényleg? Pedig úgy rémlett, bemutattam neked, mielőtt elkezdtem volna leinni magam.

-          Mégis miért ittad le magad? – érdeklődött Harry a gyűrűit forgatva. Niall már feljegyezte magában, hogy ezt akkor csinálja, amikor Louis nagyon közel ül hozzá.

-          Utolsó buli volt, meg minden – legyintett a szőke, majd felkapott egy tollat. – Na, szóval hol is tartottunk? Elvileg megvan az első két versszak, valamint Louis-nak hála, a refrén egy része. Mellettem voltál, mikor senki más nem állt mögöttem – olvasta fel a füzetből, aztán várakozón a többiekre tekintett.

-          Azt javaslom – dőlt előre Louis -, hogy ne csicsázzuk túl. Elvégre ez csak a demó, az élő fellépésre úgyis írunk valami újat.

-          Ah, na ne mondd, tényleg írunk valami újat? – gúnyolódott Harry, ami egyáltalán nem állt jól neki, így abba is hagyta. – Szerintem meg ebbe is ugyanannyi energiát kellene fektetnünk, mint…

-          Mint bárki… bocsánat, bármi másba – dőlt hátra Louis, majd megtámaszkodott két izmos karján. – A fektetésben jó vagyok.

-          Azt pontosan tudjuk – sziszegte Harry.

-          Srácok – kért szót Liam. – A dal, rémlik? – A másik kettő bólintott, aztán újra összedugták a fejüket, hogy végre befejezhessék a szöveget, és kezdődhessen a dalszerzés.

Niall úgy gondolta, nem lesz majd túl nehéz dolga, ha már előtte van a kész szöveg, amiből dolgozhat, este mégsem tudott egyről a kettőre jutni, ahogy gitárjával a kezében az ágyán üldögélt. Csak pengetett céltalanul, a gondolatai egészen máshol – jobban mondva másvalakinél jártak. Még mindig bizsergett a bőre, ahogy a buli éjszakájára gondolt, az agya pedig az üres helyeket Luke képével kísérelte meg kitölteni. Mivel a srác nagyon is beleillett volna a képbe, így Niall izgatottan gondolt arra, hogy a másik végre felfigyelt rá. Úgy döntött, elnéz arrafelé, ahol Luke és a bandája szokott tanyázni, habár ahhoz nemigen fűlött a foga, hogy a többiek – például Calum – előtt beszélje meg Luke-kal a korábban történteket. Mégis felugrott az ágyról, mindent otthagyva szanaszét, majd kivágtatott az ajtón. Fogalma sem volt róla, hogy ha otthon marad, a szíve nem törik össze darabokra.

Alig negyven perc múlva Niall már hazafelé sétált, bár igazából azt sem tudta, hol van. Már az is meghaladta a képességeit, hogy a könnyeit a helyükön tartsa, így csak ment és ment előre, míg meg nem pillantotta az ismerős sziluettet. Valószínűleg kicsit erőteljesebben tehette be maga mögött az ajtót, mert az anyja a kezét törölgetve nézett ki a konyhából.

-          Niall, ha még egyszer… mi történt?

-          Semmi.

-          Szóval szerelmi ügy, értem. Akarsz róla beszélni? – A srác megrázta a fejét, majd feltette lábát a lépcsőre. – Majd elmúlik. Tudom, hogy ezt most nehéz elhinni, de így lesz. – Mivel a nő olyan reménykedőn nézett rá, Niall kipréselt magából egy mosolyt, majd visszavonult a kuckójába.

Este természetesen nem jött álom a szemére. Folyamatosan az a kép játszódott le előtte a sötét mennyezeten, amikor Harry és Luke… de nem, még rágondolnia is túl fájdalmas volt. Ha őszinte akart lenni magához, már sokkal korábban észre kellett volna vennie, hogy Luke nem közömbös Harry iránt, elvégre a múltkor is hogy megbámulta… de Niall bolond szíve el akarta hitetni vele, hogy az a részeg éjszaka tényleg jelentett valamit Luke-nak is… de be kellett látnia végre, hogy nála többé már semmi esélye. El kell őt felejtenie egyszer és mindenkorra.

Mondani persze könnyebb volt, mint megtenni. Mikor hétfő délután összegyűltek a garázsnál, hogy próbáljanak, Harry már ott volt. De még hogy. Odabent ült Luke ölében, és épp nagy beleéléssel smároltak. Niall lélegzete egy pillanatra elakadt. Bele sem gondolt abba, hogy ha ezek ketten együtt vannak, akkor valószínűleg napi szinten látni fogja őket együtt… ami nem sokat segít abban, hogy újra összerakja megtépázott idegeit, nem is beszélve a szívéről. Habár annyi megkönnyebbülés legalább járt neki, hogy nem ő volt az egyetlen, akit felhúzott az elé táruló műsor. Liam csak felvont szemöldökkel és összefont karokkal várta, hogy a csapat összepakoljon, Louis viszont közel állt ahhoz, hogy szó szerint felrobbanjon. Cigivel a kezében járkált a hangszerek és a pakolászó srácok között, nemegyszer direkt nekimenve a felszerelésüknek. Javukra legyen mondva, Calum és Ashton némán tűrte a dolgot, valószínűleg nekik is teljesen új lehetett Luke és Harry kapcsolata.

-          Szia – somfordált Niall mellé Calum halvány mosollyal az ajkán. A szőke megpróbálta viszonozni, de valószínűleg csak egy grimasz lett belőle. A másik srác azonnal levágta a helyzetet, mert az enyelgő párocska felé biccentett. – Nektek se szóltak erről? – kérdezte suttogva.

-          Hát nem – vágta rá Niall, aztán megköszörülte a torkát, hogy ne egy sértett taknyosnak, hanem egy felnőtt férfinak hangozzon: - Nektek sem mondott semmit arról, hogy bejönne neki Harry?

-          Oh, mondott ő sok mindent, de nem vettük komolyan – vont vállat Calum. – Úgy értem, sosem volt még normális kapcsolata, nem hiszem, hogy pont most fogja elkezdeni.

Ami azt illeti, Calum tévedett, Niall legnagyobb bánatára. A hét további részében Harry és Luke mindig együtt mutatkozott. Harry már ott volt, mire a barátai megérkeztek a próbára, Luke pedig várt rá, amikor kora este végeztek. A demó elkészült a hét végére, habár Louis-n látszott, hogy roppant nagy erőfeszítésébe került a munkára koncentrálni, mégis remekül megoldotta a dolgot, a dal mindannyiuknak tetszett, így másnap délelőtt közösen elsétáltak a rádió épületéhez, és leadták az anyagot a portán.

-          El sem hiszem, hogy tényleg belevágtunk! – Niall vigyorogva túrt bele a hajába.

-          Hát akkor ideje lenne elfogadnod, Nialler! – karolta át Liam. – Jövő héttől el kell kezdenünk próbálni az új dalt, hogy kész legyünk az élő műsorra.

-          Ha beválogatnak – slukkolt egyet Louis.

-          Amikor beválogatnak – javította gyorsan Liam, majd megtorpant, mikor észrevette, hogy Harry nincs velük. Hátrafordulva azt látták, hogy a göndör hajú srác eszeveszetten nyomkodja a mobilját, ügyet sem vetve rájuk.

-          Ez már több a soknál – morogta Louis, majd visszatrappolt a sráchoz, és nemes egyszerűséggel kikapta a telefont a kezéből.

-          Hé! – csattant fel Harry azonnal. – Mi bajod?

-          Nekem mi bajom? Te ignorálsz minket egész kicseszett héten!

-          Nahát, milyen értelmes szavakat használsz, nem tört bele a nyelved? – gúnyolódott Harry, és megpróbálta visszaszerezni a mobilját. Sikertelenül, ugyanis Louis feltartotta a feje fölé. Harry ugyan némileg magasabb volt, mégsem kezdett el nyújtózkodni. Mind tudták, annak miféle következményei lennének. – Add vissza.

-          Hajlandó vagy a barátaiddal és a csapattársaiddal foglalkozni? – érdeklődött Louis.

-          Igen.

-          Kikapcsolod ezt a szart a nap hátralévő részére?

-          Igen – sziszegte a srác, aztán mindent be is tartott.

A napjuk első fele pazarul telt; a demó leadását megünnepelendő beültek előbb egy pizzázóba, ahol, mivel a tulaj ismerte őket, kaptak egy ingyen pizzát – persze csak miután eldicsekedtek vele, hogy jelentkeztek a versenyre -, aztán áttették főhadiszállásukat a kedvenc kocsmájukba. Igencsak sikerült felönteniük a garatra, így természetesen még jobb hangulatba kerültek. Niall már azt sem tudta igazán, miért volt rosszkedvű egész héten, elvégre még munkát is sikerült kapnia – persze szinte éhbérért viheti meg hozhatja az italokat, de az is valami -, és már-már Harrynek is megbocsátott volna, de éppen abban a pillanatban besorjázott az ajtón a 5 seconds of summer fantázianevet viselő fiúzenekar. Niall és Louis szinte szinkronban sóhajtott fel, majd összepillantottak.

-          Niall, nem kérsz egy italt?

-          De még mennyire, hogy kérek. – Felálltak, otthagyva az akadozva telefonáló Liamet és az összeboruló Harry/Luke párost.

-          Sziasztok! – ragyogott rájuk Calum. – Már mentek is?

-          Csak piáért megyünk, jövünk azonnal – felelte Niall, majd megveregette a srác vállát. Szinte oda sem figyelt az ujjaiban aztán a kézfejében érzett vibrálásra, ahogy odaállt a pulthoz Louis mellé.

-          Szóval – kezdte az idősebb, miután húzott egyet a söréből. – Luke?

-          Mi van vele?

-          Bejön neked? – Niall lopva a nevezett felé pillantott.

-          Csak bejött, de hiába.

-          Figyelj, Niall, ez így nem mehet tovább. – Louis már szinte köpte a szavakat. – Ha még sokáig el kell viselnem az enyelgésüket, főbe lövöm magam.

-          De miért nem mondod meg Harrynek, hogy…

-          Mert körberöhögne, azért! – A srác lecsapta az üveget a pultra, mire a csapos mogorván ránézett. – Mi a faszt bámulsz?

-          Na jó, menjünk egy kicsit arrébb – húzta el Niall a mosdók irányába, ahol nekitámaszkodtak a falnak. – És akkor mit akarsz tenni? Harrynek pedig tudnia kéne, hogy…

-          Talán – vont vállat Louis. – Bár én arra gondoltam, neked kéne bepróbálkoznod ennél a Luke-nál.

-          Szerinted nem tettem már meg? – morrant fel Niall.

-          Pontosan mit tettél?

-          Hát, körülötte voltam, flörtöltem… valószínűleg… hm, nyújtottam egy kis szolgáltatást is…

-          Mi van? – vált el a faltól Louis, Niall pedig meglepetten fedezte fel a szemében táncoló lángokat. – Ugye nem dugott meg téged akaratod ellenére? Mert akkor most azonnal kinyírom!

-          Dehogyis, semmi ilyesmi nem történt!

-          Akkor mi történt? – Niall fülig elvörösödött. – Óó, értem. Kis szájmunka?

-          Ja. – A szőke srác elmélyülten tanulmányozta a sörét.

-          Most mondanám, hogy nem csinálhattad valami ügyesen, ha…

-          Kapd be!

-          Nem vagy az esetem, szöszi – mosolygott rá kedvesen Louis. – Olyan vagy nekem, mintha az öcsém lennél. – Kedveskedve összeborzolta a haját, pedig tudta, hogy a másik ezt mennyire utálja. – Hát, ha nem hajtasz rá…

-          Nem hajtok rá.

-          … akkor meg kell várnunk, hogy Luke valamivel elszúrja – fejezte be Louis, majd sóhajtott. – Igyunk még egyet. – Ahogy újra a pult felé indultak, egyikük sem vette észre a homályból kiváló alakot, aki csillogó tekintettel követte Niall minden lépését.