Subscribe:

Labels

2017. március 29., szerda

Az utolsó nyár extra - Harry&Louis


Kedveseim, fogadjátok sok szeretettel ezt a kis kiegészítő novellát Az utolsó nyár című történethez!
Figyelem: +18-as tartalom! ;):)

Főszerepben ezúttal Harry és Louis




Louis egészen a közeli hídig követte Harryt, ahol a srác végül megállt, és rátámaszkodott a korlátra. Louis – szerinte – feltűnésmentesen sorolt be mellé, majd elővette a cigijét. Egyet sem sikerült azonban slukkolnia belőle, mikor Harry kikapta a szálat az ajkai közül, és ő maga kezdte el szívni, miközben a szemébe nézett.
-          Dobd el – kérte Louis.
-          Miért, csak neked szabad?
-          Nem akarom, hogy…
-          Mit? – kérdezte Harry, és a másik arcába fújta a füstöt. – Hogy cigi szagú legyek? – Aztán felsóhajtott. - Ettől nem menő leszek, hanem rákos.
-          Így vezetem le a feszültséget – magyarázkodott Louis.
-          Hát, ismerve a hírnevedet, ezt nem veszem be. – Louis a szeme sarkából Harryre sandított, és ismét a szívébe hasított a fájdalom, hogy a srác talán sosem lesz az övé. Úgy döntött, tesz még egy utolsó, elkeseredett lépést.
-          A fele sem igaz annak, amit hallottál – vallotta be, mialatt az öngyújtójával játszadozott.
-          Ha a negyede igaz, az pont elég.
-          Nem mintha te annyira magányos lettél volna az utóbbi időben – morogta a srác, és ismét ütésre készen szorult ökölbe a keze. Megrebbent a szeme, mikor Harry beborította a kezével az övét.
-          Semmit nem jelentett nekem. De mégsem várhattam ötven éves koromig, hogy végre lépj, nem igaz?

Louis nagyon lassan fölemelte a tekintetét.
-          Mi van? – Harry elvigyorodott, mire a másik egy pillanatra nem kapott levegőt.
-          Azt hittem, ennél azért kicsivel merészebb leszel… de talán félreértettem valamit.

Mér félig elfordult, mire Louis végre fel tudta fogni a hallottakat, a teste pedig életre kelt. Elkapta Harry karját, nekinyomta őt a nyikorgó korlátnak, aztán habozás nélkül megcsókolta.

Harry készségesen simult hozzá, Louis pedig szenvedélyesen beletúrt a gyönyörű, göndör hajba, aztán megtalálva a srác tarkóját még közelebb préselte magukat egymáshoz.

Louis úgy érezte magát, mintha egy megvalósult álomba csöppent volna, elvégre Harry végre az övé, ott van a karjaiban, ahonnan többé el sem engedi, ha egy mód van rá. Pár perc múlva azonban ijedten rebbentek szét, mikor nyikorgásra lettek figyelmesek.

-          A korlát – motyogta Harry, aztán összenéztek, és elnevették magukat. – Majdnem lezuhantam.
-          Nem hagytam volna. – Louis ismét megcsókolta, majd megnyalta a kívánatos ajkakat. – Elmehetünk valahová?
-          Hozzánk? – ajánlotta Harry nyomban. – A szüleim dolgoznak.

Mivel Louis még nem járt a másik szobájában, áldozott néhány percet a bámészkodásra, majd viszont kíméletlenül nekiesett a srácnak. Harry átkarolta őt, és minden mozdulatot ugyanolyan szenvedélyesen viszonzott.
-          Várjunk – állította le magát Louis, bár belül majdnem belehalt. – Én nem akarlak…
-          Nem? – biccentette oldalra a fejét Harry.
-          Hát persze, hogy igen! De nekem nem csak ez kell.
-          Hanem? – Louis felsóhajtott, és összetámasztotta a homlokukat.
-          Minden kell, ami te vagy Hazz. A tested, a szíved, a lelked.
-          Ez kicsit nyálas volt…
-          Ki nem szarja le?
-          … de imádom – tette hozzá a srác, majd hátrébb lépett, és elkezdte kigombolni az ingét. Louis azonnal szerette volna végigcsókolni a kívánatos bőrt, de annyira meglepte az egyik tetoválás, hogy néhány pillanatig csak hápogni tudott.
-          Mi… ez?
-          Ez egy lepke.
-          De… ez…
-          A tied párja – mosolygott Harry, majd az egyik székre dobta az ingét. – Tetszik? – Louis válasz helyett térdre ereszkedett, aztán a másik elfúló lélegzetétől kísérve áhítatos csókokat lehelt a varratra. Mikor megérezte Harry puha ujjait a hajában, kicsordult a könnye.

-          Miért voltunk ilyen hülyék? – kérdezte Louis, mialatt Harry hasához dörgölte az arcát.
-          Nem tudom – kuncogott a srác. – De most már nem mindegy?
-          Nagyon sok mindent kell bepótolnunk – mondta Louis, és bontogatni kezdte a másik nadrágját.
-          Nem akarsz felállni?
-          Inkább téged állítanálak fel. – Harry nevetése a torkán akadt, ahogy Louis az alsón keresztül szájába vette egyre keményedő vesszejét.
-          Boo…
-          Rég nem szólítottál így. – Louis addig ügyeskedett, míg teljesen meg nem szabadította Harryt a szoros nadrágtól, aztán végighúzta tenyerét az izmos lábon, egészen a srác kóstolni való hátsójáig. Találkozott a tekintetük, és Harry beharapott ajakkal bámulta kedvesét, amint felfedte izgalmát, majd nyomban simogatni kezdte. Louis előbb az ajkát nyalta meg, aztán már valami egészen mást, ami fojtott nyögést váltott ki a másikból.

-          Várj – lihegte Harry pár perccel később, ahogy elhúzódott.
-          Nem jó? – dőlt Louis a sarkára.
-          Több mint jó, de nem akarok még elmenni. – A göndör hajú srác felrántotta magához kedvesét, keményen megcsókolta, majd hirtelen az ágyra döntötte. Louis elkerekedett szemmel figyelte Harryt, amint macskamozgással fölé telepedett. Annyira gyönyörű volt, hogy Louis szívesen bámulta volna örökké, de Harrynek más tervei voltak. – Magamnak akarlak – suttogta a fülébe, Louis pedig olyan készségesen fordult meg, amit korábban nem is feltételezett volna magáról. Mikor Harry teljes súlyával a hátára nehezedett, a srác nyelt egyet. – Annyira dögös vagy így.
-          Mert máshogy nem? – nevetett Louis rekedten, aztán Harry gyúrni kezdte a farpofáit, és már nem is érdekelte más. – Ugye… ugye vigyázni fogsz rám?
-          Mindig vigyázok rád – ígérte Harry, Louis pedig hitt neki.

-          Bassza meg…
-          Épp azt teszem, nem? – nevetett Harry, majd olyan erősen lökte előre a csípőjét, hogy Louis fogai összekoccantak. Mivel imádta az érzést, még hátrébb tolta magát. – Pontosan… olyan finom vagy, mint… ahogy elképzeltem – sziszegte a srác, mialatt lassított egy kicsit. – Örökké így tudnék maradni. – Louis belenevetett a párnába.
-          Hát, még rá is bólintanék…
-          De…?
-          … de nagyon remélem, hogy egyszer helyet cserélhetünk.

Mikor Harry hirtelen megdermedt, Louis szívébe félelem kúszott.

-          Hazz…
-          Fogd be!

Az ezután kezdődő lökéssorozat olyan szenvedélyes és kíméletlen volt, hogy Louis kénytelen volt megkapaszkodni az ágytámlában. Az orgazmus közeledtével már majdnem odanyúlt saját feszülő farkához, de Harry ismét előre dőlt, teljeseb beburkolta meleg testével, a fülébe lihegett, és fantasztikus kezével gyorsan és hatékonyan vezette el a beteljesülésig.

-          Jézusom – hanyatlott oldalra Harry körülbelül ezer év múlva.
-          Valami olyasmi – nyögte Louis, és kihámozta fejét a párnából.
-          Jól vagy? Nem okoztam fájdalmat? – A srác elkezdte végigtapogatni a testét, de Louis elkapta a kezét, és csókot lehelt a tenyerébe.
-          Fantasztikus volt. És te is fantasztikus vagy. – Arcuk csak pár centire volt egymástól. – Mitől indultál be úgy a végén?
-          Csupán elképzeltem a fordított felállást – túrt bele Harry összegubancolódott göndör hajába. – Teljesen elszálltam tőle.
-          Ezt értsem úgy, hogy nincs ellene kifogásod?
-          Naná, hogy nincs. – Louis közelebb húzódott hozzá.
-          Soha nem akarlak elengedni, Hazz. – Harry mosolyogva átkarolta, majd csókot nyomott a homlokára.
-          Soha nem is kell elengedned.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése