Az utolsó nyár 8. fejezet

Elérkezett az élő műsor napja! Kellemes olvasást mindenkinek! :)

-          Nem úgy beszéltük meg, hogy egyformában leszünk? – érdeklődött Liam.

-          Bocs, de a fekete egyszerűen túl drámai és szomorú volt! – magyarázta Harry nagy beleéléssel, és megigazította a halvány rózsaszín inget, amit a fekete zakó alá vett fel. – Elvégre nem temetésen vagyunk.

-          Nyugodtan megmondhattad volna, hogy nem szeretnél feketét – mutatott rá Louis.

-          De pont jó a fekete, mert kellően komollyá tesz minket, de arról nem volt szó, hogy nem dobhatjuk fel valamivel! – A másik három srác csak egy néma pillantást váltott, és annyiban is hagyták. Már rég megtanulták, hogy divat tekintetében nem érdekes vitába szállni Harryvel.

Toporogtak még egy keveset a nekik kijelölt öltözőben. Már csak perceik voltak hátra, hogy végre színpadra szólítsák őket – másodikként, mert Zayn már túl volt a saját dalán -, így még volt idejük arra, hogy megálljanak egy körben, és összeérintsék az öklüket.

-          Csináljuk meg! – rikkantotta Louis, aztán nevetgélve összepacsiztak.

Odakint is megpróbálták az arcukon tartani a mosolyt, de Niall lába majdnem felmondta a szolgálatot, mikor meglátta, mennyien ülnek a nézőtéren. Mindannyiuk családja és rokonsága az első sorokban tömörült – könnyű volt felismerni őket, mert ők tapsoltak és kiabáltak a legfeltűnőbben -, de Niall szerint a város nagy része is tiszteletét tette. A szőke srác a zsűrit is azonnal kiszúrta; egy központi emelvényen foglaltak helyet a nézők háta mögött, előttük üvegfal húzódott, Niall azonban így is felismerni vélte egyiküket, de nem mert odafordulni társaihoz, hogy megtudakolja, jól látta-e a dolgot.

Idegesen és némileg remegő kézzel álltak be a mikrofonjaik mögé, még egyszer utoljára biztató pillantást és mosolyt váltottak, majd Louis aprót intett – ez volt a jel arra, hogy az illetékes elindíthatja a lemezt, amit korábban odaadtak neki.

Niall érzékelte, hogy szinte mindenki meglepetten forgatja a fejét, vagy ráncolja a homlokát, és meg is értette őket. Négyükön kívül senki más nem tudott arról, hogy nem azt a dalt adják elő élőben, mint amivel neveztek, és mind egyetértettek abban, hogy még ha nem is nyernek, legalább elmondhatják magukról, hogy két saját dalukat is tucatnyian hallották.

A sort természetesen Harry nyitotta, és már azelőtt többen tapsolni kezdtek, hogy egyáltalán kiejtett volna a száján egyetlen betűt is.

You gotta help me, I'm losing my mind
Keep getting the feeling you wanna leave this all behind
Thought we were going strong
I thought we were holding on
Aren't we?

No they don't teach you this in school
Now my heart's breaking and I don't know what to do
Thought we were going strong
Thought we were holding on
Aren't we?

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history

So don't let it go, we can make some more, we can live forever

All of the rumours, all of the fights
But we always find a way to make it out alive
Thought we were going strong
Thought we were holding on
Aren't we?

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

Minibars, expensive cars, hotel rooms, and new tattoos, good champagne, and private planes
But they don't mean anything
Cause' the truth is out, I realised that without you here life is just a lie
This is not the end
This is not the end
We can make it you know it, you know

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

You and me got a whole lot of history
We could be the greatest team that the world has ever seen
You and me got a whole lot of history
So don't let it go, we can make some more, we can live forever

So don't let me go
So don't let me go
We can live forever
Baby don't you know
Baby don't you know
We can live forever

Niall nem tudta megállni, a végén muszáj volt elvigyorodnia, pláne, mivel a közönség felállva tapsolt nekik. Hirtelen ötlettől vezérelve Louis kinyújtotta feléjük a kezét, így rögtönöztek egy spontán ölelést a színpadon; amiről talán senki sem tudta, mennyire sokat is jelent nekik. Harry és Liam még egy-egy lopott könnycseppet is kitörölt a szeme sarkából. Aztán mosolyogva integettek és hajlongtak, míg odasétáltak a kanapéhoz, amire nagyot sóhajtva letelepedtek.

Rövid kérdezz-felelek kezdődött; a műsorvezető kíváncsian tolmácsolta a saját és a közönség kérdéseit is: honnan jöttek a dalok ötletei; ki vetette fel először, hogy jelentkezzenek a műsorba – Liam ennél a pontnál érthető módon sziporkázott, a barátai pedig egyáltalán nem sajnálták tőle sem a dicséretet, sem a rivaldafényt. Érkeztek kérdések arról is, hogyan viszonyulnak az ellenfeleikhez, amire valamiért egyiküknek sem akaródzott válaszolnia. Végül Niall rátámaszkodott a térdére, és előredőlt.

-          Szívesen mondanánk, hogy érett emberekhez és zenészekhez méltóan nagyon sok sikert kívánunk nekik, ami természetesen így is van. Nem tagadjuk, hogy jól csinálják, amit csinálnak, de véleményünk szerint van még hová fejlődniük. – A tömeg zúgolódni kezdett. – Természetesen mi sem állhatnánk meg itt, ha úgy döntünk, a zenével akarunk foglalkozni. Ebben az iparágban egyszerűen nem tehetjük meg, hogy hátradőlünk, és azt mondjuk, készen vagyunk, innen már nincs feljebb. Mert mindig van még olyan dal, amit nem írtunk meg, még mindig van olyan dallam, amit nem játszottunk el gitáron… de bárhová megyünk és bármit csinálunk is, mindig alázatosnak kell maradnunk. A 5 Second of summer egy remek zenekar lesz majd egyszer… amikor a frontember veszi a fáradtságot, és odafigyel arra, amit a kollégái és a barátai mondanak… és nem feltétlenül az lesz, amit ő maga akar. Mert ezért nyomjuk csapatként, és nem szólóban; hogy ne egyedül a mi vállunkat nyomja a felelősség… de közben az öröm sem egyedül egy embert ér, amikor bekövetkezik.

Niall kicsit szédülve hagyta el a terepet – el sem hitte, hogy nyíltan, a város és idegenek szeme és füle hallatára állt le kritizálni Luke-ot, de hát a vád már kint volt. És valahogy biztosra vette, hogy a másik srác ezt nem fogja annyiban hagyni. És hát nem is hagyta.