Subscribe:

Labels

2017. március 15., szerda

Az utolsó nyár 6. fejezet


Rendkívüli módon +18-as fejezet, kéretik vigyázni! :):)




Hatalmas tömeg fogadta őket a bárban, miután átjutottak a kidobókon. Villództak a fények, a basszus a fülükben és a mellkasukban lüktetett, a vigyort mégsem lehetett letörölni az arcukról. Ahogy haladtak előre a pult felé, innen is-onnan is odakiabáltak nekik, hogy gratuláljanak, többen megcsapkodták a hátukat, sőt, akadt olyan is, aki hevesen megölelte őket. Főleg Harry volt az, aki kivívta a kissé kapatos vendégek csodálatát, mert alig egy percen belül Louis már a negyedik srácot szedte le a pasijáról.

-          Tudjuk, hogy mennyire fantasztikus, de foglalt, világos? Na, menj szépen arrébb. – Niall haladt tovább előre rendületlenül, bár már másodjára kellett levennie a szemüvegét, hogy megtörölhesse a lencséket.
-          Jó estét, uraim – köszöntötte őket a pultos. – Hallottuk ám mind a nagy hírt!
-          Mi is! – könyökölt a pultra Louis.
-          Áh, gondolhattam volna, hogy csak az ingyen pia miatt toljátok ide a képeteket!
-          Mostanában máshol vannak érdekeltségeink – mosolyodott el Niall, és kezet fogott a fickóval. – De sosem felejtünk el téged, Hank. – A fickó felnevetett, miközben már vette is elő a poharakat.
-          Tudtok hízelegni, az már egyszer biztos. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen hamar híre megy az ajánlatomnak.
-          Igaz is, Niall, honnan tudtad meg? – fordult oldalra Liam kíváncsian.
-          Gondolom, a neten olvastam.
-          Eddig csak a másik zenekar tagjai tudnak róla, mert ők itt várták ki az eredményhirdetést – közölte Hank, majd az egyik távolabbi boksz felé bökött a fejével. Niall csak azért sem nézett oda, helyette nagyot kortyolt a söréből.

-          Illene gratulálnunk, nem? – töprengett Harry.
-          Tudod, mikor fogok én gratulálni Hemmingsnek – reagálta le azonnal Louis.
-          Pár percen belül, ugyanis ide tart – mondta Liam, aztán elnevette magát barátja zord tekintetét látva. – Nem fogsz belehalni!
-          Nem tudhatod.
-          Nahát, nahát, kedves ellenfeleink – tapsolt kettőt Luke, és széles vigyor terült szét az arcán. – Jöttetek lejmolni?
-          Csak a ti példátokat követtük – emelte meg a poharát Liam. – Gratulálunk!
-          Ugyan, Payne, nem kell a rizsa. Tisztában vagyunk vele, hogy szívesebben vettétek volna, ha elvérzünk az élő show előtt.
-          Talán így van, de ez csak azt bizonyítja, hogy tényleg jók vagytok. – Luke felnevetett.
-          A mindig visszafogott és tárgyilagos Liam Payne.
-          Gond talán, hogy elismerjük a sikereteket? – fordult meg hirtelen Niall, ugyanis már kezdett elege lenni abból, hogy Luke folyton megalázza őket valamilyen módon. Elvégre elérte, hogy Niall leszopja, aztán nem törődött vele, később Harryt is kihasználta, azt terjesztette a városban, hogy Louis egy vadállat, most meg Liam stílusát is kritizálta. – Szerintem ez csak azt mutatja, hogy némileg felnőttebbek vagyunk hozzád képest, aki mindebben csak egy gyerekes versengést lát. – Niall a szeme sarkából látta, hogy Calum is megérkezett a bandához. – Nem tudnád egyszerűen megköszönni a gratulációt?
-          Oh, és még talán viszonzást is várnál?
-          Meg sem fordult a fejemben. Már rég kiderült számomra, hogy fizikailag képtelen vagy bármiféle kedvesség viszonzására. – Fölemelte a poharát. – Egészségedre!

A barátai később nem győztek csodálkozni Niall hirtelen támadt bátorságán, bár azt mind elismerték, hogy az alapos verés után egy alapos beszólás sem ártott már Luke-nak. Nem tűnt úgy, hogy a másik srácot megviselte a dolog, ugyanis egyik italt és egyik lányt fogyasztotta a másik után. Niall észrevette, hogy Ashton és Calum nem asszisztál frontemberük tetteihez, ami tovább pumpálta szívében a remény léggömbjét. A maguk részéről csak visszafogottan ittak, helyette elbeszélgettek egymással vagy a melléjük sodródó vendégekkel. Niall hamarosan odaintette Ashtont is; mindig jóban voltak, habár az utóbbi időben a próbák miatt kevesebbet tudtak cseverészni. Ashton volt a legfiatalabb, neki még volt egy éve az érettségiig, és elszomorodva mesélte, hogy hamarosan szinte az összes haverja elhagyja a várost.

-          Ez legalább okot ad neked arra, hogy új barátokat szerezz – biztatta Niall, aki maga is elég bizonytalan volt ebben a kérdésben. Mert új város, új egyetem, új barátok? A srác remélte, hogy rövid időn belül be tud majd illeszkedni.
-          Mintha az nekem olyan könnyen menne!
-          Naná, hogy könnyen megy! Hozzám is te jöttél oda, nem emlékszel?
-          Ja, az csak Calum miatt volt – legyintett Ashton, aztán kikerekedett a szeme, mikor rájött, hogy elszólta magát. – Basszus, ezt rohadtul felejtsd el!
-          Mégis micsodát?
-          Kösz! – hálálkodott Ashton megkönnyebbülten, aztán ott folytatták a csevegést, ahol abbahagyták a kis intermezzo előtt.

Niallnek persze esze ágában sem volt elfelejteni a dolgot, elvégre egy újabb darab került helyére a kirakósban; Calum tehát már általánosban felfigyelt rá, csak nem mert felé közeledni. No persze Niall akkor még nem tudta magáról biztosan, hogy a férfiakhoz vonzódik, és különben sem tűnt volna fel neki egy olyan srác, mint Calum. Ma már viszont nagyon is feltűnt neki, és abban is biztos volt, hogy ezt a vonzalmat nem Calum iránta tanúsított érdeklődése szülte.

Már éjfél is elmúlt, mikor Niall talált annyi időt két hozzálépő gratuláló között, hogy el tudjon szaladni a mosdóba. A zene hangerejét közben Hank elviselhetőre csökkentette, így már nem kellett ordibálniuk, ha meg akarták érteni egymás szavát. A srác könnyített magán, leöblítette a kezét, majd bosszankodva vette tudomásul, hogy a szemüvegét is összecsepegtette. Újfent levette hát, és kifelé menet ledörzsölte egy papírral. A folyosón némileg sötét volt, így igyekezett, hogy visszatehesse a szemüvegét, ahová való, de úgy tűnik, a szemüveg ezt másként gondolta, mert a padlón kötött ki. 

Niall szitkozódva lehajolt érte, mikor feltűnt előtte két sportcipős láb. A srác feljebb emelte a tekintetét, ami beleütközött előbb egy figyelemreméltó dudorba egy nadrág cipzárja mögött, aztán pedig Calum elhomályosult tekintetébe. Legalábbis Niall merte remélni, hogy a vágytól ködös az a tekintet, és nem az undortól. A szőke srác lassan fölegyenesedett, és visszatette a szemüvegét. Álltak egymással szemben néhány pillanatig, majd amikor Calum megszólalt volna, Niall egy belső késztetéstől vezérelve megnyalta az ajkát, tekintete közben a másik ajkára tévedt.

Ennyi elég is volt. Calum mélyen beszívta a levegőt, aztán se szó, se beszéd megragadta Niall karját, és maga után húzta, keresztül a báron, ki az ajtón, végig a rövid utcán, el egészen egy lesötétített ablakú autóig. Calum továbbra is némán kinyitotta a hátsó ajtót, és betaszította rajta a srácot, nem mintha Niall egy percig is ellenkezett volna. Elterült a hátsó ülésen – miközben az agya regisztrálta, hogy még sosem ült Calum kocsijában, és micsoda szerencse, hogy ilyen körülmények között kerül rá sor -, a következő pillanatban pedig a másik srác is bemászott, és bevágta maga mögött az ajtót. A sötétben csak a lihegésük hallatszott, aztán Calum előre mozdult, Niall szívverése pedig elállt egy másodpercre, de a srác nem a szájára, hanem a nyakára hajolt, és megszívta az érzékeny bőrt. Niall lehunyta a szemét, majd megkísérelt Calum fölé kerülni, hogy kigombolhassa a nadrágját, a srác azonban lefogta a kezét.

-          Ha hozzám érsz, azonnal elmegyek – lihegte Calum a fülébe, majd addig ügyeskedett, míg Niall fel nem ült az ülésen, ő maga pedig betérdelt a lábai közé. És elkezdte azt a műveletet, amit a szőke akart végrehajtani rajta.
-          Mit csinálsz? – kérdezte halkan és rekedten.
-          Minek tűnik? – Óvatosan lehúzta a cipzárt, majd lassan a nadrágját is lejjebb csúsztatta a srác csípőjén, Niall pedig még most sem tiltakozott. Habár nem értett semmit. Fel volt izgulva, de úgy rendesen, mert már az élőváladék is megjelent az alsója elején, amihez Calum minden további nélkül hajolt oda, és tapasztotta rá a száját.
-          Basszus! – Niall tessék-lássék megpróbált elhúzódni.
-          Hová mész? – érdeklődött Calum, mielőtt újra megszívta volna a farkát az anyagon keresztül. A szőke srác belevájta a körmét az ülésbe.
-          Miért csinálod ezt? – A srác most már abbahagyta, amit épp csinált, és ránézett, Niall pedig megdöbbent a tiszta vágyon, a kedvességen és törődésen, amit a mélybarna szempárban látott.
-          Hogy miért térdelek itt a lábad között? Mert kívánlak. – És ezzel el is dőlt a dolog.

Calumon látszott, hogy nem először csinál ilyesmit; előbb az alsó anyagán keresztül kényeztette Niall egyre merevebbé váló tagját, majd mikor ez már egyiküknek sem volt elég, lehúzta a nadrágokat egészen a srác lábáig, hogy szabad hozzáférése legyen mindenféle testrészhez. Végigsimított rajta teljes hosszában, majd kidugta a nyelvét, és megnyalta az érzékeny bőrt. Niall szeme előtt csillagok táncoltak az autó sötét plafonján; még soha életében nem érzett ehhez hasonlót. Ingert érzett, hogy beletúrjon Calum selymesnek tűnő hajába, de helyette inkább még erősebben kezdte szorítani az ülést. A srác közben lassan bevette a szájába a makkot, körözött rajta a nyelvével, és a kis vágatba is bekíváncsiskodott, ami Niallből kiváltott pár elégedett nyöszörgést. Calum elmosolyodni látszott, aztán hirtelen elkezdett lejjebb ereszkedni a másik keménységén… egészen le, mígnem Niall merevedése eltűnt a srác forró és nedves szájában. Niall fontolóra vette, hogy mi lenne, ha így maradnának egész hátralévő életükben, de a következő pillanatban az élet megint közbeszólt egy fülsiketítő kopogás kíséretében. Niall úgy összerezzent, hogy Calum foga végigkarcolta kicsit a szerszámát, de hihetetlen módon ez csak még keményebbé tette.

-          Hé, Nialler, minden oké? – csendült fel Louis hangja a lehető legrosszabb pillanatban. – Úgy eltűntél a Hood gyerekkel, hogy már aggódtunk, hogy elrabolt!
-          Tűnés innen! – préselte ki magából Niall sziszegve, mert közben Calum – maga az ördög – újra elkezdte mozgatni a fejét fel és le, fel és le… nyalintás… fel és le…
-          Jól van, csak azt…
-          Húzzál már el innen, a francba is! – És Louis el is tűnt, Calum pedig mosolyogva kiengedte a szájából a keménységet. Úgy cuppantott utána, mintha valami finomat evett volna éppen.
-          Hevesek vagyunk kicsit?
-          Rohadtul nem volt alkalmas az időpont.
-          Imádom, amikor káromkodsz. És… mondták már neked, milyen szexi vagy ebben a szemüvegben? – Calum megnyalta azokat a tökéletes ajkakat, amikkel nemrég még őt kényeztette. – Amikor ma este megláttam rajtad, tudtam, hogy addig nem tágítok, amíg be nem rángatlak a kocsimba. – Megtámaszkodott két izmos karján Niall két oldalán, és előrébb hajolt, hogy egy vonalba kerüljenek. – És te miért hagytad magad?
-          Azt hiszem, ez elég egyértelmű – utalt Niall a kettejük közé szorult farkára, amit Calum nevetve átfogott érdes tenyerével. A szőke srác közben elszakította az ujjait az üléstől, és rátette a kezét a másik sliccére. Semmi mást nem csinált, de látta, hogy Calum ennyitől is nagyot nyelt. – Tetszik?
-          Igen.
-          Akkor miért nem engeded, hogy…
-          Mert… - A srác megrázta a fejét, majd további magyarázat nélkül újra lehajolt.

Niallt még sosem ápolták le. Mindig önmagának verte ki a szobája magányában, nagy ritkán a zuhany alatt, és az a pár srác, akikkel összejött, sosem vették a szájukba. És Niall szerint különben sem értek volna Calum nyomába, aki nem csak egyszerűen leszopta, hanem teljesen és totálisan kielégítette. Volt, ahol gyorsított, aztán mikor Niall lélegzete akadozni kezdett, visszavett a tempóból, aztán mikor még többre kezdtek vágyakozni, Calum kissé távolabb húzódott. Egyik kezével továbbra is fogva tartotta Niall merevedését, finoman húzogatva rajta az érzékeny és nyáltól síkos bőrt, a másik kezét pedig a szájához emelte, és becsúsztatta két ujját. Niall elkerekedett szemmel pislogott rá a szemüveg mögül, légzése felgyorsult. Kíváncsi volt és izgatott, hogy vajon a másik srác mit tartogat még számára, és enyhén összerezzent, mikor kiderült. Calum ugyanis lejjebb húzta őt az ülésen, majd két benyálazott ujjával megkereste Niall hátsóját, és körözni kezdett a bejáratánál.

-          Várj, ezt ne!
-          Nyugi, nem foglak bántani. Bár persze fájni fog egy kicsit…
-          De én még sosem… nekem még soha… - Niall elvörösödött, ezzel egyidejűleg a farka is vesztett érdeklődéséből. Megvillant a tekintete, mikor Calum odahajolt a füléhez, és csókolgatni kezdte a tövénél, majd áttért a nyaka vonalára, tovább a vállán, aztán át az arcán. Eddig sosem kerültek ennél közelebb a csókolózáshoz, ami titkon nagyon is bántotta a szőke srácot.
-          Fantasztikus vagy, Niall. – Még soha senki nem mondta ki a nevét ilyen érzékien és vágyakozva. Niall merevedése érdeklődve emelgette a fejét, Calum pedig ismét odanyúlt, két síkos ujja pedig tovább körözött a vágatnál. – Imádtalak a számban érezni, de még több gyönyört akarok adni neked. Engedd, hogy megmutassam! Engedj be! – Ezzel keményebben bökte meg azt a bizonyos pontot, Niall pedig érezte, hogy a teste enged a nyomásnak. Calum becsúsztatta egy ujjpercét, és tágítani kezdte. Lassan és óvatosan csinálta, a szőke szemébe mégis könnyek gyűltek. – Ne figyelj a fájdalomra. Rám figyelj! Érzed a kezem? – Niall bólintott, arca súrolta Calum selymes haját. Annyira szerette volna megcsókolni! És mintha a srác a gondolataiban olvasott volna, kicsit megbiccentette a fejét, és felkínálta neki az ajkait, a szőke pedig rájuk vetette magát.


Olyan régen volt már, hogy bárki is a szája közelébe került, hogy úgy érezte magát, mint egy fuldokló, aki végre felszínre bukkant. Kétségbeesetten mozgatta száját a másikén, de mikor tudatosította magában, hogy Calum nem fog elhúzódni, lassított. Élvezettel kóstolgatta a srácot, aki viszonozta és lemásolta a mozdulatait, majd megnyitotta neki a száját, Niall nyelve pedig kötelességtudóan kilőtt. Összerándult a gyomra az élvezettől, amit a Calum kezében mocorgó merevedése bizonyított a legjobban, na meg az, hogy az ujja akadály nélkül csúszott kicsit beljebb a fenekében. És Niall feljebb biccentette a csípőjét, hogy Calum könnyebben hozzáférjen, amit a srác meg is tett. Három fronton vette el az eszét; szenvedélyesen csókolta, kényeztette a merevedését, és ollózott most már két ujjával hátul, ami Niallt tényleg kezdte megőrjíteni. Az érzések hamarosan annyira felfokozottak lettek a testében, hogy kénytelen volt elhúzódni Calum szájától, és hátravetni a fejét az ülésre, mert már érezte, hogy rettentően közel van. A másik srác gyorsított a tempón, ami Niall megelégedésére szolgált… amitől viszont végül átbukott a határon, az Calum tekintete volt, tele vággyal és figyelemmel. A srác minden rezdülését észrevette, és a hatalmas orgazmus mellett ez volt az, ami megremegtette Niall világát.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése