Subscribe:

Labels

2017. március 12., vasárnap

Az utolsó nyár 5. fejezet


Mit is mondhatnék... kezdünk belelendülni a dolgokba! ;)



-          Valami baj van?

Niall elfordította a fejét oda, ahol Calum állt, és pár másodpercig csak gyönyörködött a srác pontosan kiszámított mozdulataiban, amikkel a poharakat pakolászta.
-          Nincs. Miért?
-          Nagyon hallgatag vagy ma este.
-          Az lehet. Talán csak fáradt vagyok.
-          Niall Horan, fáradt? – kérdezett vissza Calum meglepettséget tettetve. – Sose hittem, hogy ez is bekövetkezik egyszer. – Aztán komolyra váltott, és megismételte az előbbi kérdést. – Van valami baj? – Niall sosem tartotta magát gonosz embernek, most mégis úgy döntött, játszik egy kicsit, ha már Calum is rendre ezt tette.
-          Te voltál már szerelmes? – Calum szeme kicsit elkerekedett, de Niall szerint így csak még helyesebb volt. Hihetetlennek tűnt, hogy nem vette észre hamarabb, milyen gyönyörűen ragyog a srác mélybarna szeme. No meg az sem tűnt fel neki, hogy Calum mennyire magas, és hogy ő maga mennyire jól mutatna a karjaiban.
-          Igen, már voltam szerelmes – hatolt el a tudatáig a srác hangja.
-          Tényleg? És milyen érzés?
-          Hát… jó – nevetett zavartan, és elkezdte letörölni a pultot maga előtt. – De miért kérded? Talán…
-          Én még sosem voltam szerelmes korábban, ezért még nem tudom, most az vagyok-e – felelte Niall könnyednek szánt hangon, és italt töltött az egyik vendégnek. – Le tudnád írni, te mit érzel, amikor azzal vagy, akit szeretsz?
-          Úgy gondolod, ez segítene neked? – kérdezte Calum kétkedve.
-          Mindenképpen. – A másik hallgatott egy keveset, Niall szíve pedig minden eltelt másodperccel egyre hevesebben vert. Végül Calum közelebb oldalazott hozzá, és suttogva megszólalt:
-          Minden nap rá gondolva ébredek, és este őt látom utoljára magam előtt. Egész nap arra várok, hogy találkozzunk, vagy csak simán láthassam. Majd’ kiugrik a szívem, ha esetleg szóba elegyedik velem, bár ez nem látszik rajtam. Ha meghallok egy király dalt a rádióban, arra gondolok, neki vajon tetszene-e. Amikor sütit eszem, felötlik bennem, hogy talán ez a kedvence, és mit szólna hozzá, ha vinnék neki belőle. Szomorú vagyok, ha ő is az, de mindenáron fel akarom vidítani. Ha jó kedve van, nekem is az lesz, függetlenül attól, milyen hangulatban indultam el otthonról. Ha valaki mással van… az rosszul esik, és onnantól kezdve azon pörög az agyam, hogy vajon mit tudhat az a másik, amit én nem. De aztán újra rám néz, elmosolyodik, és minden rendben van.

Niall torkát sírás fojtogatta, nem is beszélve a könnycseppekről, amik próbáltak utat törni maguknak, hogy lefolyhassanak az arcán. Végül úgy-ahogy összeszedte magát.
-          Nagyon… nagyon szerencsés az a lány, akinek odaadtad a szíved – motyogta, és még abban sem volt biztos, hogy Calum egyáltalán meghallotta, de akkor a srác azt kérdezte:
-          Honnan veszed, hogy lány az illető? – Niall hápogott egy sort.
-          Hát, nem is tudom… habár Liam említette, hogy… - Összepréselte a száját, de mivel a mondat első fele már kint volt, Calum nyilván kíváncsi lesz a folytatásra is.
-          Mit mondott Liam? – fonta karba a kezét a srác, mire a bicepszének látványa elemi erővel rohanta meg a szőkét. Elképzelte, hogy belekapaszkodik, hogy körmét belevájja a barna bőrbe, miközben Calum…
-          Ja, csak hogy látott régebben egy sráccal… szóval hogy valószínűleg biszexuális vagy. – Próbálta oldani a hirtelen támadt feszültséget egy kis nevetgéléssel. – De egyáltalán nem akart rosszat ezzel.
-          Azt gondoltam. De ha érdekelt a téma, miért nem engem kérdeztél?
-          Mert… az elég furán vette volna ki magát, nem? – pislogott Niall a haja takarásából.
-          Amennyiben? – A francba, még Calum arisztokratikusnak ható beszéde is felizgatta. Mégis hogy jutott idáig?
-          Hát, talán flörtölésnek minősült volna, hiszen én meg meleg vagyok – felelte végül többé-kevésbé magabiztosan, aztán rendületlenül állta a másik pillantását.
-          És ha flörtölésnek vettem volna? – érdeklődött Calum halk, bársonyos hangján, ami egyenesen Niall ágyékába hatolt. A srác ezek után teljesen biztos volt benne, hogy a másik nem közömbös iránta, de reagálni persze ismét nem maradt ideje.

-          Calum Hood? – Mindketten a hang irányába kapták a fejüket, Calum azonban tovább is ment; szélesen rámosolygott a pult másik oldalán ácsorgó lányra.
-          Hé, Elizabeth Marks! Mi szél hozott a fertőbe?
-          Fertő? Ennél tisztább bárt még életemben nem láttam! – nevetett a lány cseppet sem erőltetetten vagy fülsértően, ami Niallt némiképp bosszantotta. Még egy morgás is majdnem kicsúszott a száján, ahogy Calum áthajolt a pulton, és magához ölelte Elizabeth-et.
-          Hogy vagy mindig? Mióta is nem találkoztunk?
-          Amióta sulit váltottam.
-          Tényleg! És hogy érzed ott magad? Sikerült az érettségi?
-          Még szép – kacsintott a lány játékosan. – Neked mennyi?
-          Öt – hangzott a Niallnek semmit sem mondó információ.
-          Hat.
-          Nyertél. Ezért meghívlak egy italra.
-          Mindig olyan kedves voltál!
-          Van, ami sosem változik.
-          Pontosan ebben reménykedtem – dobta be a kisebbfajta bombát Elizabeth, mire Niall álla pár centit süllyedt. Érezte, hogy Calum megkövül mellette, de eszében sem volt megvárni, mégis mi sül ki ebből.
-          Ha megbocsátotok – biccentett, felkapta a tálcáját, és már ott sem volt.

Másnap hajnalban, a műszak lejártával persze már pontosan tudta, mennyire gyerekesen viselkedett, Elizabeth felbukkanásával azonban szinte a teljes önbizalma elpárolgott, és ezen már az sem segített, hogy Calumnak valószínűleg tetszik. Mert valószínűleg a lány is tetszik neki, máskülönben nem csevegtek meg viháncoltak volna egész este, nem igaz? Niall pedig ahelyett, hogy odaállt volna maga is, hogy bekapcsolódjon, messziről elkerülte mindkettejüket, és arcán mogorva kifejezéssel siklott az asztalok között. Aminek az lett az eredménye, hogy sikeresen alulmúlta önmagát borravalók tekintetében. Átöltözés közben átgondolta a dolgokat, és arra jutott, hogy Calum nyilván csak egy újabb pasi lesz, aki kihasználja az ő hiszékenységét, és ráveszi, hogy szopja le, aztán a következő percben meg már másvalakivel mutatkozik együtt. Niall persze nem akarta egy kalap alá venni őt Luke-kal, de sérült szíve egyszerűen nem volt hajlandó elviselni több megaláztatást.

-          Niall? – szólította meg Calum már az utcán, a bár előtt.
-          Mi az? – Találkozott a tekintetük.
-          Semmi. Jó pihenést. – És a srác eltűnt a szürkületben.


Augusztus 15-e volt, hétfő. Niall aznapra szabadnapot kért a bárban, hogy együtt hallgathassák a rádiót Harry otthonában. Már kora délután óta a nappaliban gyülekeztek, ott voltak ők négyen, meg persze Harry családja, Niall édesanyja, Louis nagymamája, meg Liam papája. A srác barátnője már elutazott az egyetemre, így nem tudta tiszteletét tenni. A srácoknak az egész hétvégéje ráment Liam vigasztalására, de végre úgy tűnt, a srác képes félretenni búslakodását, ami átadta helyét az izgalomnak. Harry Louis-nak támaszkodva ült a földön, Niall meg felváltva evett és a mobilját nyomkodta. Napok óta nem beszélt Calummal pár szónál többet, és már arra gondolt, ha a másik csapat bejut az élő műsorba, akkor küld neki egy üzenetet. Addig is a Face falán meg a twitterén bogarászott, hogy minél többet megtudjon arról, mivel tölti a srác a szabadidejét mostanság. Sajnos a legfrissebb képein Elizabeth is szerepelt, ami újabb tőrdöfés volt Niall szívébe.

Mikor pár órával később végül elkezdődött az adás, mind azonnal abbahagyták, amit épp csináltak. A legelső órákban leadták az összes benevezett dalt, amik között voltak kifejezetten jók is, Louis nagy bosszússágára. Mikor egy bizonyos Zayn nevű srác dala következett, Niall felvonta a szemöldökét.
-          Ez csak nem…
-          Dehogynem! – csapott a padlóra Liam dühösen, majd moderálta magát, mikor az apja kitekintett rá a konyhából. – Egy darabig velünk együtt nyomult, aztán meg már hirtelen nem is tetszett neki a mi zenei vonalunk. Persze akkor még eszünkben sem volt zenekart alapítani.
-          A hangzás tényleg kicsit távol áll tőlünk – bólintott Harry elgondolkodva. – Bár attól még nem rossz.
-          Ssss, Hazz – tapasztotta a tenyerét a szájára Louis. – Ne is mondj többet.
-          De miért nem?
-          Mert ha neked tetszik, akkor nagy eséllyel be fog jutni, és a mi esélyeink csökkennek.
-          Már miért jutna be, ha nekem tetszik? – értetlenkedett Harry, mire a másik srác átölelte. Niall somolyogva pillantott újra a telefonjára.
-          Mert csalhatatlan érzéked van az ilyesmihez, azért.
-          Mit nyalizol neki? Van olyasmi, amit még nem érdemeltél ki? – kuncogott Liam, aztán hirtelen hátradőlt a szőnyegre, mielőtt eltalálta volna a távirányító. – Hé, a séróm!
-          Egyáltalán nem nyalizok, nem vagyok én hetero!
-          A melegek talán nem nyalnak? – bukott ki a kérdés Niall száján.
-          Roppant fontos kérdés, Mr. Horan – komolykodott Liam. – És erre te vagy az egyik, aki választ tud adni.
-          Ne beszéljünk már ilyesmiről, itt vannak a szüleink! – sziszegte a szőke elpirulva.
-          Hát te hoztad fel a témát! – Valószínűleg elveszekedtek volna ezen még egy darabig, ha Harry le nem inti őket, hogy a rádióra bökjön.

-          És most, tisztelt hallgatóink – kezdte a műsorvezető -, elérkezett az idő, hogy lerántsuk a leplet arról a három tehetséges előadóról, akik az Önök szavazatai alapján bejutottak az augusztus 28-án megrendezésre kerülő élő műsorba. – Dobpergés hangzott fel, mire mind megforgatták a szemüket. – Az élő műsorban is bizonyíthat tehát… Zayn!
-          Faszom – morogta Louis, aztán gyorsan elhallgatott.
-          A következő szerencsés, aki felléphet élő közönség előtt… a 5 second of summer! – Niall megpróbálta nem elképzelni Calum örömét abban a pillanatban. – És a harmadik fellépő pedig nem más, mint… a One direction!

-          Na de gyerekek – mormolta Liam apja halkan, mialatt a négy srác összekapaszkodva ugrándozott a szoba közepén, de mivel a férfi hangja is elcsuklott a büszkeségtől, senki sem vette komolyan a dorgálást.
-          Annyira büszke vagyok rátok! – törölgette a könnyeit Niall anyja, és megszorította Harry anyjának a kezét. Percekig bámulták csendesen pityeregve a gyermekeiket, míg végül ők is lenyugodtak nagy nehezen.
-          Bejutottunk! – bokszolt a levegőbe Liam. – Bejutottunk!
-          Kételkedtél benne egy percig is? – nevetett Louis, aki más helyzetben minden bizonnyal rágyújtott volna, most viszont csak beletemette arcát Harry hajába. – Megcsináltuk!

Niall letörölte a kósza könnycseppeket a szeme sarkából, majd fogadta az anyja csontropogtató ölelését, miközben már a kezében is volt a telefonja, hogy üzenjen Calumnak. Előtte viszont csupán merő kíváncsiságból felment a srác instagram oldalára, ahol csodák csodájára már ott is virított egy alig pár perces fénykép a következő kísérőszöveggel:

A the Unicorn ma minden győztest ingyen itallal vár! Kihagyhatatlan! #bulivan #bejutottunk #5sos

-          Nincs kedvetek ünnepelni egyet? – nézett a többiekre, akik még mindig örömmámorban úszkáltak.
-          Remek ötlet! – bólintott Louis készségesen. – Hová lesz a menet?
-          A the Unicornban ingyen piát kapunk, mert bejutottunk.
-          Ez micsoda királyság már! – vigyorgott Liam, majd az apjához fordult. – Vigyelek haza?
-          Ne fáradj, nekem is terveim vannak! – Azzal szeretettel meglapogatta a döbbent srác vállát, és távozott.
-          Kisfiam, ugye nem fogsz megint olyan állapotban hazatérni, mint a múltkor? – húzta össze a szemét Niall anyja.
-          Nem iszom le magam, megesküszöm akármire. – A nő szemlélte egy darabig, majd mivel belátta, hogy ezt a fiú vagy betartja, vagy nem, felsóhajtott.
-          Rendben, érezzétek jól magatokat.
-          Éjfél előtt meg ne lássalak itthon! – kacsintott Harryre az anyja, aki vállalta, hogy gondoskodik Louis szunyókáló nagyijáról. – Na, tűnés, legyetek fiatalok és bolondok!
-          Komolyan bírom a muterodat –visszhangozta Liam nyár eleji szavait. Visszagondolva lehetetlennek tűnt, hogy eljutottak idáig, az meg még inkább, hogy már csak hetek választják el őket az új, felnőtt életüktől. Mivel azonban erre még egyikük sem akart gondolni, szinte futva indultak el a bár felé.


Niall időközben elővette a zsebéből a szemüvegét, érezte ugyanis, hogy lassan elfárad a szeme. Nagyokat pislogva követte barátait az utcán, a szíve pedig léptei ritmusára vert. Úgy érezte, döntő pillanathoz érkeztek, nem csak a zenekar jövője, hanem a saját jövője miatt is. A srác elhatározta, hogy ha Calum ott lesz, és jelzéseket ad felé, akkor ő nem fog habozni, lecsap a kínálkozó lehetőségre. Kár lett volna tovább áltatnia magát; szó szerint nekiment Louis-nak, amikor arról beszélt, hogy Calum nem volt rá vevő, aztán Elizabeth-et is nagyon szívesen felpofozta volna, amiért bájcsevegett a sráccal. Minden nap alig várja, hogy a bárban találkozzanak; ha Calum letört, akkor ő maga is az lesz, de igyekszik felvidítani a másikat, ha pedig a srác boldog… akkor ő megállíthatatlannak érzi magát. Mi ez hát, ha nem szerelem? Niall feltörő reménnyel a szívében gondolt arra, hogy Calum talán más lesz… hogy ez a nyár végre más lesz.

0 megjegyzés :

Megjegyzés küldése