Az utolsó nyár 4. fejezet

Nagyon boldog nőnapot nekünk, hölgyeim! Érezzék jól magukat a srácokkal, és a soron következő fejezettel! ;)

.

-          Niall James Horan! – kapta el az anyja az előszobában, mielőtt a srác felslisszolhatott volna szobája magányába. – Ez így tényleg nem mehet tovább. Nappal alszol, délután próbára, utána meg munkába rohansz. Már alig látlak.

-          Sajnálom, anya, de mindet nagyon élvezem.

-          De mégis… ez az utolsó nyarunk együtt.

-          Pontosan – ölelte magához a nőt. – Az utolsó nyár, és az utolsó esély arra, hogy nagyot dobbantsunk.

-          Téged mindenki imád a városban, drágám. Ma is, amikor lejátszották a dalotokat, minden vendég fennhangon gratulált a fantasztikus fiamhoz! – Az anyja a szája elé kapta a kezét. – Greg után most te is elmész…

-          Te is velem jöhetnél – vetette fel Niall már nem először, de a nő csak legyintett, aztán összeszedte magát.

-          Ne is törődj velem, csak élvezd az életet. Egyszer vagy fiatal.

Niall az ajkába harapott, majd követte a nőt a konyhába.

-          Anya?

-          Hm?

-          Az egyik… barátom nem biztos abban, hogy bejön-e egy csajnak, mert a lány eléggé kétértelmű jelzéseket küld felé. – A srác a pultnak támaszkodott. – Szerinted hogy tudná kideríteni, mi az igazság?

-          Nos, ez egy kényes kérdés, elvégre, ha a barátod túl korán lép, és téved, akkor a barátságuk is oda. – Eltöprengett. – A barátodnak is tetszik a lány? – Niall annyira meglepődött, hogy válaszolni sem tudott azonnal.

-          Ez… lényeges? – Az anyja felnevetett.

-          Hogy a fenébe ne lenne az? Ugye nem azt akarod mondani, hogy a barátod csak azért veszi egyáltalán figyelembe a lányt, mert úgy tűnik, a lánynak bejön?

-          Nem… vagyis nem hiszem – hebegte Niall elvörösödve. Megköszörülte a torkát. – De tegyük fel, hogy a haveromnak tetszik a csaj, és ki szeretné deríteni, hogy ez kölcsönös-e, vagy a lány csak szórakozik vele.

-          Akkor azt hiszem, itt a jó öreg féltékenységi jelenet lenne a legcélravezetőbb.

Niall alig tizenöt perccel később zsongó fejjel terült el az ágyán. Remélte, hogy az anyja nem jött rá, hogy saját magáról beszélt, bár így is remek tanácsokat adott. Az már más kérdés, hogy Niall nem volt biztos abban, végre tudja-e hajtani a tervet, elvégre sosem cserkészett még be senkit… mindig várta, hogy a szájába repüljön a sült galamb. Most azonban, ha a radarja nem csalt, akkor Calum igenis flörtölt vele. Nagyon ügyesen csinálta, mert Niall csak akkor kapcsolt, mikor a másik srác elszólta magát a katicákkal kapcsolatban… amiről csak akkor tudhatott, ha még arra is emlékezett, miket mondott Niall még általános iskolában.

A tanítás végeztével, mint akik letépték láncukat, úgy rohantak kifelé a teremből, végig a folyosón, le a lépcsőn, és ki a szabadba, ahol még hétágra sütött a nap. Már csak pár hetük volt vissza év végéig, és aztán elkezdődhet a jól megérdemelt nyári szünet. Niall már jó előre eltervezte, hogy minden idejét a tóparton fogja tölteni dalokat írva és a gitárján gyakorolva, amit a születésnapjára kapott. Megálltak még a barátaival pár percre a bejárat előtt, majd hirtelen arra lettek figyelmesek, hogy egy csomó katica röppen fel az egyik ablakból, amit akkor nyithatott ki valaki. Niall a hajába és a ruhájára is kapott néhányat, így eszeveszetten kezdett el ugrálni, a többiek nagy derültségére.

-          Ne röhögjetek, inkább segítsetek megszabadulni a kis dögöktől!

-          Mi bajod velük? – érdeklődött Harry, lesöpörve egy állatkát Niall válláról.

-          Semmi, csak utálom őket, és kész.

-          Na, ki vele, ennyivel úgysem úszod meg! – Liam beleborzolt a hajába, mintha csak segíteni akarna, bár Niall egészen biztosra vette, hogy a hajszálai között már egy fia bogár sem volt.

-          Arra emlékeztetnek, amikor apa elment – sziszegte a szája sarkából. – Anya annyira ki volt bukva, hogy takarítani sem volt ereje, ezek a kis szemetek meg ellepték a házat. Kiráz tőlük a hideg.

És amikor Niall később hátrapillantott az iskola felé, észrevette az egyik padon ücsörgő alakot, aki követte őt a tekintetével. Mikor pedig egymásra néztek, úgy mosolyodott el… mint aki teljesen átérzi Niall fájdalmát és félelmeit.

Niall teljesen meg is feledkezett erről az emlékről, most azonban Calum gondoskodása felszínre hozta benne. A srác olyan hirtelen ült fel az ágyban, hogy csillagok kezdtek táncolni a szeme előtt, de a gondolat, ami megfogalmazódott benne, nem engedte, hogy továbbra is heverésszen… mert mi van, ha Calumnak már régóta bejön? Niall agyába egyre több emlék tolakodott vissza… alkalmak, amikor együtt buliztak, vagy együtt ettek, együtt heverésztek a főben, de olyankor mindig voltak körülöttük mások is. Utána őt elvakította a Luke iránt érzett vágyakozása, és észre sem vette, hogy van valaki, aki a szeme sarkából lopva őt figyeli. Persze az is lehet, hogy mindezt csupán bemeséli magának, elvégre kicsit még mindig bánatos volt a csalódása miatt, és legyezgetné a hiúságát, ha kiderülne, hogy bejön egy olyan srácnak, mint Calum… aki okos, vicces, szellemes, és akinek nem derogál a munka. Akinek az izmai jelentős fejlődésnek indultak az utóbbi időben, aki mindig meghallgatta, amit mondani akart neki, és aki magától rákérdezett, mi van a bátyjával. Niall fel-alá járkálva szedegette össze a morzsákat, amiket Calum akaratlanul is elhullajtott, és kezdte elhinni, hogy ez valóban lehetséges. Már csak az volt a kérdés, mihez kezdjen mindezzel.

-          Alig egy hetünk maradt, srácok – nyitotta meg szertartásosan Liam az aznap délutáni próbát.

Niall megpróbált odakoncentrálni, de a tekintete folyton a nyitott ajtó felé kalandozott, amin keresztül nem is olyan régen Calum távozott. A szőke srác nem akarta áltatni magát, és még az anyja tanácsait sem fogadta meg; továbbra is csupán barátként viselkedett a másikkal, bár észrevette magán, hogy ez egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. Minél több időt töltött Calum társaságában, annál jobban meg akarta ismerni, egyszerűen mindent tudni akart róla onnantól kezdve, hogy mi a kedvenc színe, egészen odáig, hogy akkor biszexuális-e. Mert hiába beszélgettek sokat, Niall ezt a létfontosságú kérdést még mindig nem merte feltenni. Félt a rá adott választól. Egyrészről mi van, ha az anyjának van igaza, és csak azért figyelt fel Calumra, mert a srácnak talán tetszik? És mi van, ha a srácnak nem is tetszik, csak Niall vágyja ezt látni a kapcsolatukba?

-          Hé, haver – csettintett egyet Louis a szeme előtt, mire Niall összerezzent.

-          Mi van?

-          Mi is ezt kérdeztük tőled, de még nem érkezett válasz – mondta Liam, és rákönyökölt a széke háttámlájára. – Na, ki vele!

-          Minek kell nektek mindent tudnotok? Excel táblázatot ne készítsek a mindennapjaimról?

-          Most, hogy mondod… - nevetett fel Louis, aki sokkal vidámabb lett, mióta ő meg Harry… - Szerelmi ügy? Ha Hemmings megint hozzád ért, szétrúgom a seggét!

-          Már megtetted egyszer – emlékeztette Harry lágyan.

-          És nagyon szívesen megteszem újra. Nem elég, hogy veled szemétként viselkedett, még Nialler szívét is összetörte.

-          Nem törte össze a szívem, nem voltam belé szerelmes! – védekezett az érintett vehemensen, majd karba fonta a kezét. – Miért nem próbálunk inkább?

-          Épp azon voltunk, de elvonta a figyelmünket a fejed felett úszkáló viharfelhő – kedélyeskedett Liam. – Ha nem Luke, akkor valaki más? – Niall úgy döntött, megosztja velük a problémát, hátha tudnak neki segíteni.

-          Úgy is mondhatjuk.

-          Ez remek! – örvendezett Harry, ahogy keresztbe fektette egyik lábát a másikon. – Ismerjük?

-          Igen.

-          Jóképű?

-          Mintha ez lenne az elsődleges! – pirított Louis-ra Liam, aztán kacsintott egyet. – Van olyan helyes, mint te? – Niall elpirult.

-          Én… nem tudom. Nem az arca tetszett meg először. Ő… nagyon kedves. És figyelmes. És…

-          Izmos? – tippelt Louis megfelelő érzékkel, mire a másik bólintott. – Hah, van is egy tippem!

-          Kötve hiszem – csóválta a fejét Niall. Louis vigyorogva elnyomta a cigijét, majd felsóhajtott.

-          Hood. – Niall álla abban a pillanatban leesett.

-          Honnan tudod?!

-          Szóval Calum az? – kerekedett el Harry szeme. – Nem is tudtam, hogy meleg.

-          Biszexuális, és hogyne tudtad volna – mondta Liam, amivel magára vonta a szőke srác figyelmét. – Láttuk egyszer egy sráccal.

-          Mi van?! – Niall egyre kevésbé értette a helyzetet. – Mikor volt ez?

-          Nem t’om, talán egy-másfél éve. De miért fontos ez? Elég sok meleg ember él ebben a városban – tette hozzá kuncogva, mire Louis bemutatott neki. – És én erre nagyon büszke vagyok!

-          Visszatérhetnénk az adott problémához? – kérdezte Harry, és előredőlt. – Szóval Calum próbálkozott nálad?

-          Hát, nem. Úgy értem, nem direktbe. Az is lehet, hogy félremagyarázom…

-          Ha Louis is észrevette, akkor nem magyarázod félre – vélte Liam. – Egyébként meg te honnan is tudtad?

-          Onnan, hogy zseni vagyok.

-          Azért el ne szállj, ember. – Louis beletúrt a hajába, majd tekintetét újra visszafordította a szőke felé.

-          Én azért idősebb és tapasztaltabb vagyok nálatok…

-          Ebbe most ne menjünk bele! – emelte fel a kezét Harry.

-          Pedig ennek pontosan te veszed hasznát, Hazz – kacsintott rá a másik, mire Harry persze elpirult. – Na, tehát. Hood nagyon okosan és visszafogottan csinálja, de nekem van szemem. Majd’ belehalt szegény, mikor te Hemmings után csorgattad a nyálad.

-          Felismerted a magadhoz hasonlót, mi? – somolygott Liam, erre Louis csak megrántotta a vállát.

-          Az lehet. De a legárulkodóbb jel az volt, hogy nem esett hasra tőlem.

Niall nem tudta pontosan megmondani, mi is történt ezután. A legközelebbi emléke, hogy Liam átfogja a mellkasát, és nyugtató szavakat suttog a fülébe, miközben Harry épp feltörli Louis-t a padlóról. Niall érezte, hogy sebesen veszi a levegőt, de nem tudta volna megmondani, miért.

-          Hát, asszem ezt megérdemeltem – nevetett Louis, és letörölte a vért a szája sarkából.

-          Én… megütöttelek?

-          Ja – hagyta annyiban a másik. – Nem kellett volna ilyeneket mondanom… ne haragudj.

-          De… - Niall úgy össze volt zavarodva, mintha neki húztak volna be egyet. – Miért tettem? Sosem ütöttem még meg senkit. – Liam megpaskolta a vállát.

-          Nos, nagyon kedvelheted ezt a Calum gyereket, nem igaz?