- Nem lesz ez egy kicsit túl…
- Direkt?
- … erotikus? – heherészett Techno, zavarában a tarkóját dörzsölgetve.
- Tharn akkor is erotikát sugároz, ha éppen a kanapén tesped az egy hetes ruhájában.
- Köszi, köszi – legyintett No, mire Type rávigyorgott.
- Pontosan mi miatt aggódsz?
- Hát amiatt nem, hogy esetleg elhagy téged – sietett megnyugtatni a barátja. – De még alig heverted ki a múltkorit; nem hiányzik neked egy újabb féltékenységi jelenet. – Type csak bólintott, majd nézte, ahogy egyre gyűlik a tömeg az imént kifüggesztett felhívás előtt.
- Tharn élete a zene – kezdte mondani. – Amióta a banda feloszlott, nem találja a helyét. Én is szeretem a focit, de az meg sem közelíti az ő érzéseit. Nem bízom nézni, hogy otthon ül. Össze kell hoznunk neki egy zenekart, én pedig szíves örömest lenyelem a féltékenységem, ha látom, hogy mosolyogva ül a dobok mögött. – Techno nem titkolta megdöbbenését.
- Tényleg szereted, ugye? – kérdezte büszkén.
- Igen – hangzott a felelet. – Akkor segítesz?
- Naná! Ide azonnal a plakátokkal!
Mikor Tharn aznap este hazaért, még mindig azon töprengett, hogy fogja elmondani Type-nak, hogy egy srác letámadta a folyosón, és felajánlotta, hogy minden fellépés után leápolja, ha beveszi a bandájába. A dolog két helyen is sántított, ő mégis Type reakciója miatt aggódott. Kedvese épp a vacsorát szervírozta.
- Szóval – sóhajtott Tharn. – Mit gondolsz?
- Hát, előbb meg kellene tudnod, máson is játszik-e oboán kívül. – Tharn összevonta a szemöldökét. – Tettem valamit az ágyra. Nézd meg. – Tharn összezavarodva engedelmeskedett, aztán…
- Ezt te csináltad?
- Igen. Mit szólsz?
- Én… - Ahogy Tharn keresgélte a szavakat, Type beállt mögé, és átkarolta.
- Tudom, hogy szeretnéd. Bízom benned. És nem fogok az utadba állni.
- Mek! – Az összes tekintet Boss felé fordult, csupán a megszólított meredt továbbra is a könyveire. – Mek! – Boss nem zavartatva magát átvágott az udvaron barátai asztaláig. – Mek!
- Na, mi az már? – szólalt meg King. – Ennyire nem bírod a férjed nélkül?
- Hogy ez milyen cuki – gügyögött Bohn, habár Boss szerint pont neki nem kellett volna szót emelnie a cukiság ellen, amennyire rá volt tapadva a pasijára…
Boss további szó nélkül levágott eléjük egy plakátot. King és Bohn azonnal közelebb hajolt, de Boss elhessegette őket.
- Vigyétek arrébb a képeteket, ezt Meknek hoztam.
- Óó – hangzott a kórus.
Mek végül hajlandó volt a plakátra sajdítani, de nyomban meg is rázta a fejét.
- Kizárt dolog.
- Miért, mi ez? – kíváncsiskodott Bohn.
- Fantasztikus ötlet! – lelkendezett Duen, ahogy ő és Ram odaért melléjük. – Nekem is eszembe jutott, de ahhoz nem volt merszem, hogy ellopjam a posztert…
- Mit is mondhatnék? – vont vállat Boss.
- Mondjuk beavathatnál minket is – javasolta Bohn.
- A suli egyik legmenőbb végzőse tagokat keres az új együttesébe.
- És még helyes is! – csicseregte Duen, amire persze Bohn nyomban harapott.
- Áá, szóval szerinted helyes?
- Ram szerint is.
- És akire ő azt mondja, helyes, az úgy is van – gúnyolódott King.
- Szerintem te is helyes vagy – jelentette ki Ram, King pedig elégedetten befogta a száját.
- De ott van az a másik végzős is… - töprengett Bohn. – Mi is a neve? Ő is gitározik…
- Biztos Sarawatra gondolsz – segítette ki Duen, majd összerezzentek, ahogy Mek feje az asztalnak csapódott.
- Kösz a segítséget – sziszegte Boss. – Mek ezek után az életben nem fogja elhinni, hogy bekerülhet abba a bandába.
- Természetesen be fogsz kerülni abba a bandába – jelentette ki Tine.
- De nekem már van bandám – ellenkezdett Sarawat fél szívvel. Amióta meglátta a felhívást, másra sem tudott gondolni, mint hogy bárcsak kipróbálhatná magát…
- Ugyan, menj már – legyintett Man. – Azok csak gyerekek, akik ellopták a szüleik hangszereit.
- Tényleg így gondolod? – vonta össze a szemöldökét Wat.
- Te vagy a szabályt erősítő kivétel. Tudom, mennyire lojális vagy a srácokhoz, de ezt a lehetőséget nem hagyhatod ki. – És jelentőségteljesen a poszterre koppintott.
- Mindenki odalesz a boldogságtól, ha két ilyen jóképű srác lép színpadra – vélte Tine, Wat viszont grimaszolt. A másik nyomban tudta, mi baja. – A külső adottságaidat nem tagadhatod le, viszont a tehetséged miatt fognak beválogatni. – Sarawat gyengéden a srácra mosolygott.
- Hé, mellőzhetnénk ezt a nyálaskodást? Felfordul tőletek a gyomrom.
- Csak azért vagy morcos, mert Type nincs itt – mutatott rá Wat, Man meg durcásan összefonta a karját.
- Nem muszáj percenként emlékeztetned.
- Szóval elmész? – kanyarodott vissza a témához Tine. Ahogy csillogó szemmel kérlelte, Sarawat ismét úgy érezte, soha nem lesz képes neki nemet mondani.
- Csak ha eljössz és szurkolsz. – Tine elmosolyodott.
- Talán a mezedet is vegyem fel?
- Áh, elég, ha a szurkolósrác ruhádban jössz – vont vállat mosolyogva, a szívét azonban szétrepesztette a boldogság.
Mivel a meghallgatásig már csak két nap volt hátra, így Sarawat bevetette magát a próbaterembe. Tine tudta, a másik mennyire örülne a lehetőségnek, csendben azért fohászkodott tehát, hogy Tharn is lássa meg Watban amit ő meglátott; a zene feltétlen szeretetét.
1 megjegyzés :
Ez érdekes lesz! Várom a következő részt!
Megjegyzés küldése