Megérkeztem egy újabb, cuki sorozattal, aminek az első hat részét végigzokogtam.
Készítsétek a zsebkendőt!
Cherry Magic
30sai made Dotei dato Mahotsukai ni Narerurashi
Vigyázat, spoiler!
Egyáltalán nem gondoltam, hogy ez egy ilyen összetett, magával ragadó sorozat lesz. Valamiért elég sokáig halogattam, sőt, ez volt az egyik utolsó azon a BL sorozatos listán, amit néhány hónappal ezelőtt állítottam össze magamnak. A barátnőm is beszélt róla, de valahogy nem vonzott, pedig az alapötlet is érdekesnek tűnt. Aztán mikor nem halogattam tovább, rájöttem, mennyivel több van ebben a szériában, mint a poszter sugallja.
Főszereplőnk, Adachi egy értékesítési irodában dolgozik, de csak a háttérben, számokkal foglalkozik, ha jól láttam, de ebbe igazából nem mentünk nagyon bele. Kis csendes, magának való, elvégzi a kiszabott feladatot, aztán hazamegy. A harmincadik évéhez közeledve azonban egyik kollégája azt mondja neki, vigyázzon, mert ha még mindig szűz, akkor varázsereje lesz!
Természetesen a srác nem hisz ebben, éppen ezért akad ki annyira, amikor hallani kezdi a körülötte lévők gondolatait, ha azok hozzáérnek, még ha csak egy aprócska felületen is. Jó alkalom ez arra, hogy megtudja, mit is gondolnak róla mások, valamint ezt kihasználva megoldhat néhány kényes helyzetet. Ezzel talán még nem is lenne gond, Adachi esetleg meg tudna vele birkózni, de ott van még az iroda egyik legmenőbb értékesítője, Kurosawa. Ezért a fickóért mindenki odavan, férfiak és nők egyaránt. Nem egy díjat kapott már, és még jól is néz ki. Adachi nem ismeri közelebbről, de történetünk kezdetén ez is megváltozik.
Mikor Adachi végül rájön, hogy a harminc-éves-vagyok-és-még-szűz átok/áldás valóban fogott rajta, igyekszik még inkább kerülni az emberek társaságát. Nem használja a tömegközlekedést, nem furakszik be a liftbe, satöbbi. De aminek meg kell történnie, az egyszer megtörténik. Adachi és Kurosawa, meg persze még néhány ember közös liftbe kerül, amikor is tülekedés támad. Adachi a falhoz szorul, Kurosawa pedig ott támaszkodik fölötte. Egy kicsike ponton érintkezhetnek, mert Adachi hallja a másik izgatott gondolatait.
Kurosawa dobogó szívvel örvendezik annak, mekkora szerencséje van - nem csak láthatja reggel a kiszemeltjét, de még ilyen közel is lehet hozzá! Túl sok ez a jóból, meg sem érdemli! Adachi először nem vonatkoztatja magára a gondolatokat, utána viszont teljesen megdöbben... a közkedvelt Kurosawa, az iroda legjobbja érdeklődik iránta?
Bizony, így van. Lehetne ez egy nagyon egyszerű érdeklődés is. Talán Kurosawa megunta, hogy mindenki körbeugrálja, és felkeltette a figyelmét az a valaki, aki mintha kerülni igyekezne őt?
Innentől kezdve, mintha a sors akarná, időről-időre összefutnak. Persze egy irodában dolgoznak, de úgy tűnik, eddig nem sok dolguk akadt egymással. Most viszont Kurosawa segít a srácnak egy nagyobb munkában, vagy odaadja neki a sálját, mikor este indulnak haza.
Nem vicceltem, mikor azt mondtam, az első hat részt végigsírtam, természetesen Kurosawa gondolatai miatt. Mert ő meglátta ezt a srácot, meglátta benne azt az okos, kitartó munkatársat, ő hisz benne, pedig Adachi nem hisz saját magában. De lesz ez még rosszabb is, Adachinak meg nekünk is. Mert Korusawa persze a saját fejében nem szűri a gondolatait; hogy neki már az is elég, ha a másik közelében lehet, ha segíthet neki. Ez az önzetlenség volt az, ami megríkatott, és ami miatt szerelmes lettem ebbe a fickóba.
Szóval Kurosawa céljának tekinti, hogy megmutassa a másiknak, mennyit is ér, és hogy ő maga is észrevegye, mennyien kedvelik. Egyikük például Fujisaki, egy nagyon aranyos kollégájuk, akinek nagyon hamar leesik, mi is alakul a két férfi között. Illetve rájön Kurosawa pillantásaiból a férfi érzéseire.
Ezután kapunk még egyet a szívünkbe, amikor Kurosawa leápolja a másik felsértett kezét. Természetesen halljuk Kurosawa gondolatait - miközben Adachi azon kattog, milyen béna volt már megint -, hogy vajon nem ment túl messzire? Megint beleavatkozott Adachi életébe, vajon a srác mit gondol most róla? Megtudhatjuk itt, hogy a kifelé magabiztos Kurosawa is bizonytalan néha, főleg, ha arról van szó, akit szeret.
Volt egy olyan alkalom is, amikor Adachi a másik férfinál aludt. Túl késő volt már, Kurosawa pedig nem akarta így hazaengedni a srácot. Huh, szegény Adachi, mikor meglátta a másik fejében pergő jeleneteket... Kurosawa persze igyekezett visszafogni magát, de hát vágyai tárgya nála van, az ő ruháit használja - azt a selyem pizsamát, amit direkt neki vett! Oké, elismerem, volt benne egy-két erősebb jelenet, de megbocsátottam a férfinak. Hiszen szerelmes!
Mint mondtam, az első hat részt végigsírtam, az egyik jelenet pedig, ami a szívembe vágott, a következő.
Volt egy másik kedves kolléga is, aki Kurosawa mentoráltja volt úgymond, és amikor megkötötte az első üzletét, elmentek ünnepelni. Adachi egyrészt segített a srácnak - megérintette, és látta, hogy Yuta mennyire nem érzi jól magát a cigifüsttől, így elküldte a srácot a gyógyszertárba. De csak ezután jött a java! Valamilyen ostoba játékot játszottak, aminek keretében Kurosawa azt a feladatot kapta, hogy csókolja meg a mellette ülő Adachit. Hát látni kellett volna a sokkot Adachi arcán, aki összeszorította a szemét és a száját, mikor Kurosawa közeledett felé. És Kurosawa a homlokát csókolta meg, miközben azt gondolta... sajnálom.
De valami jó is kisült ebből legalább... odafent a tetőn is hallhatjuk még Kurosawa gondolatait, aki ismét bocsánatot kér, amiért beleszeretett a másikba.
Itt aztán már Adachi sem bírja tovább, elvégre nem szívtelen... azt mondja a másiknak, hogy nem volt rossz a csók... óóó, Kurosawa persze nyomban ráveti magát az információra, és megkérdezi, tudja-e a másik, hogy ez mit jelent. Adachi nem mondja ki, de mind tudjuk - ha nem volt ellenére a csók gondolata, akkor talán kedveli a másik férfit.
Meg azt is jelenti, hogy meg kell próbálni ismét, csakhogy Adachi telefonja, s legjobb barátja közbeszól - aki most lett 30, és szerintem ki tudjátok találni, mi történt vele, de erről majd később.
Ezután Kurosawa - nem elítélhető módon - még jobban hajtani kezd. Hazakíséri például a srácot, mikor az elájul az iroda előtt - sajnos velük tart egy nő is, akit Adachi a másik exének vél, és emiatt eléggé féltékeny! Persze Kurosawa később tisztázza, hogy a nő a testvére.
Kurosawa ismét bebizonyítja, mennyire fantasztikus férfi, mivel ápolja a másikat, és nem kér cserébe semmit. No persze néha egy-egy érintést engedélyez magának, ilyenkor pedig Adachi ismét megbizonyosodhat róla, a férfi továbbra is nagyra tartja és kedveli.
A vízválasztó hatodik részben történik mindez, ahol Kurosawa ragaszkodik hozzá, hogy Adachi lakásában maradjon, mivel a sajátját átadta a nővérének, közben néha Yuta is csatlakozik hozzájuk, de ilyenkor látszik, Kurosawa mennyire féltékeny. A rész végén aztán Kurosawa nem bírja tovább, színt vall; kedveli a másikat. Mivel Adachi tapasztalatlan, néha kicsit kegyetlennek tűnő dolgok szaladnak ki a száján, amit Kurosawa igyekszik lazán kezelni, és még ilyen helyzetekben is a másikat méltatja. Hogy szerencsés lesz az, akit Adachi a párjának választ, és hogy az az illető lesz neki mindenben az első. Megszakad a szív!
Kurosawa nem akar már Adachi terhére lenni, főleg, mivel fájdalmas a közelében maradnia. Mert érzései vannak iránta.
Kurosawa ezután tartja a távolságot, ami Adachi számára igencsak kellemetlen, mivel megszokta a férfi jelenlétét. Próbálja eldönteni, most akkor kedveli-e vagy sem, és hát arra jut, hogy...
Szerintem az egyik legédesebb jelenet volt, amikor Adachi azt gondolta, azért kapta meg ezt a képességet, hogy megérinthesse Kurosawa szívét. És végül is ez igaz, szerintem Adachi enélkül az életben nem jött volna rá, hogy egy Kurosawa kaliberű férfinak tetszhet.
Másik cuki jelenet, mikor Adachi randevúra hívja a másikat, mire majdnem rázárul a lift ajtaja.
Egyszerűen fantasztikus volt látni, ahogy Kurosawa a srác után kapott, nehogy meggondolja magát, és persze az is aranyos volt, a férfi mennyire nem akart hinni a szerencséjének.
De a randevú még váratott magára, ugyanis Kurosawa biztatására Adachi benevezett egy céges versenyre, ahol egy új használati tárgyat kellett tervezni. Adachi valószínűleg ott zúgott bele a fickóba végleg, mikor Kurosawa vitte neki a jelentkezési lapot, és biztos volt benne, hogy szuper lesz, és meg kellene próbálnia.
S gondolhatnánk, hogy innentől aztán minden szép és jó. Egy darabig így is van.
Kurosawa igyekszik nem zavarni a srácot az alkotásban, de a levertségből is kirángatja, amikor Adachi nem tud haladni tovább. A srác nem nyeri meg a pályázatot, de elismerik a munkáját - viszont ismét felötlik benne, hogy mi van, ha mindezt csak a képessége miatt érte el.
Ezután végre sor kerülhetne arra a bizonyos randevúra, amit Kurowasa meg is szervez, Adachi viszont nem érzi jól magát. És itt legszívesebben megvertem volna a srácot!
Mert elutasítja a másik férfit! Ismét! Amikor Kurosawa már kezdett reménykedni, amikor már az érzéseiket is megvallották egymásnak... és Adachi ismét visszamenekül a jól ismert, szürke világába. Rettentően mérges voltam, hogy ismét megfutamodott, és ismét összetörte egy fantasztikus férfi szívét.
Kurosawa terve az volt, hogy együtt nézik majd a tűzijátékot, ami azonban úgy tűnik, valami miatt mégis elmarad. Adachi az irodában búslakodik, pedig az egészről egyedül ő tehet. Egyébként valamilyen szinten a kedves barátja is befolyásolta, és akkor hadd ejtsek néhány szót gyorsan arról a szálról.
Adachi legjobb barátja, Tsuge egy író, aki szinte alig érintkezik emberekkel. Van egy macskája. Mindent házhoz rendel, és egyik alkalommal egy cuki, szőke cicafiú a kiszállító, akire Tsuge azonnal felfigyel. És amikor elérkezik a harmincadik születésnapja, Tsuge is hallani kezdi mások gondolatait. Kimerészkedik a lakásból, megnézi a srác táncgyakorlását, aztán jól elbújik előle, mikor látja, hogy a szöszit lesmárolta egy másik srác. Yuta - emlékeztek rá? Kurosawa beosztottja -, aki Wataja barátja, felháborodik azon, hogy Tsuge így ignorálja a másikat, homofób talán? Nem, Tsuge nyilván nem ezért nem keresi már a srác társaságát. Nagy nehezen összejönnek, de mivel akadnak gondok, így Tsuge néha a barátjának panaszkodik. És akkora hülyeséget mond egyszer... például, hogy inkább tartsa meg a képességét, és ne vállaljon kapcsolatot. Vagy valami ilyesmi, így Adachi hite ismét meginog.
Ismételten jól megráztam volna Adachit, amiért képtelen dönteni. Rendben, nem volt még komoly kapcsolata, bizonytalan. Megtudhattuk egyébként, hogy Korusawa mikor figyelt fel rá; amikor még kezdő volt a cégnél, el kellett menniük közösen inni több férfival meg egy női főnökkel. Szegény Kurosawa megtudta, hogy csak azért hívták magukkal, mert helyes, nem pedig azért, mert értékelik a munkáját. Adachi is ott volt - Kurosawa itta meg helyette az italát, s lett kicsit rosszul -, később Adachi pedig vigasztalni próbálta, meglátva, hogy a mindig kiegyensúlyozott Kurosawa is bizonytalan néha saját magában.
De szerencsére a nagy meditálásban Adachi észhez tér, és csak úgy süvít arra a helyre, amit Kurosawa fejében látott, és ahol meg akarták nézni a tűzijátékot.
Kurosawa persze nincs ott... vagy mégis? Naná, hogy ott van. S minden jó, ha a vége jó.
Hiszitek vagy sem, egyetlen csókot sem kaptunk. De az első néhány rész annyira lenyűgözött, hogy ez nem is érdekelt. Kurosawa rendkívüli férfi volt, aki önzetlenül segített annak, akit szeretett, akiben meglátta az értéket, és akit hajlandó lett volna elengedni, ha Adachi úgy dönt. Azt nem értettem, a másik szál minek kellett bele, általában át is pörgettem, annyira nem fogott meg.
Aranyos sorozat volt, az első hat rész egyenesen zseniális, szóval mindenképpen megér egy nézést!
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése