Jó régen volt már olyan cikk, ahol több sorozattal foglalkoztam, de erről a kettőről egyszerűen alig tudok bármit is mondani.
Hozok helyette néhány képet, hátha kedvet kaptok, hogy belenézzetek.
Blueming
Oh! Boarding House
Vigyázat, spoiler és enyhe +18!
Blueming
Ezt a sorozatot talán barátnőm ajánlotta, hogy ha valami gyorsan ledarálhatót keresek, akkor ez az, és való igaz. Adott hősünk, Cha Si Won, aki szerintem megfelelés-kényszeres, sorra nyeri a versenyeket, mert okos, és még rettentően helyes is. Húgával és anyjával él, mert az apja elhagyta őket egy másik nőért. A sráccal kapcsolatban az az érdekesség, hogy gyerekként pufi volt, de lefogyott, manapság is ügyel az egészségére - konkrétan legelőször is edzés közben láthattunk -, fehérjeitalokat iszik, stb., és nagyon nem szeretné, ha az egyetemen bárki is tudomást szerezne a korábbi életéről. Igyekszik mindenkivel jóban lenni, segíteni, filmezést tanul egyébként, illetve régebben írt egy forgatókönyvet arról, ahogy az apja elhagyta őket.
S mivel ilyen rendes, és osztályelnök is, vállalja, hogy elvisz valamilyen anyagot egy társuknak, aki nem tudott megjelenni az egyeztetésen. Na, hát ott azért látni kellett volna Cha Si Won arcát. A másik srác, Hyeong Da Un éppen fotózott, és hát amúgy nem is nagyon figyelt oda a másikra, Cha Si Wont ez meg valamiért eléggé zavarta. Van még néhány interakciójuk később - mintha Cha Si Won annál jobban igyekezne bevágódni, minél jobban nem vesz róla tudomást a másik.
Nem akarom megbántani a srácokat, de nem igazán értettem ezt a sorozatot. Cha Si Won valamiért be akart vágódni mindenkinél, közben senkit sem akart megbántani - ezért nem akarta elküldeni a forgatókönyvét valami versenyre, erre a húga megtette helyette. És Cha Si Won akkor is azzal foglalkozott, mit gondolnak róla mások. Kiderült a titka is, miszerint kövér volt, de még ha ez nem lenne elég, nem teljesen jogosan nyerte meg a díjat.
Amit meg Hyeong Da Un próbált eltitkolni, az az, hogy a szülei híresek a filmvilágban, és elég egyértelmű volt, hogy ő beszélt az anyjával, és így nyert Cha Si Won műve. A srácok ekkor már kezdtek közelebb kerülni egymáshoz, de Da Un itt eléggé elszúrta a dolgokat.
Az utolsó részt meg konkrétan nem tudtam hova tenni. Cha Si Won persze megbocsátott a másiknak, de olyan érzésem volt, mintha kétféle befejezést forgattak volna. A rész elején Hyeong Da Un roppant elfoglalt szülei otthon voltak, hogy együtt vacsorázzanak meg filmezzenek, Da Un azonban elsétált, és ott állt a sarkon Cha Si Won, elbuszoztak valahová, és ott jött egy jó kis smárolás.
A rész másik felében viszont Da Un volt az, aki ott állt a másik házánál, bocsánatot kért, és nagy nehezen kibékültek, utána ismét elmentek a tengerpartra, satöbbi. Hogy most az első verzió csak álom volt, vagy a filmes téma miatt forgattak két "befejezést", azt nem tudom.
És, erről a sorozatról ennyit.
Oh! Boarding House
Nem fogom tagadni, ezt a sorozatot egy bizonyos csókjelenet miatt néztem meg, és körülbelül pont ennyit is néztem belőle... oké, az elején még ott voltam, ahol bemutatták a szereplőket meg a kiinduló szituációt, de utána ugrottam is majdnem a végére.
Seol Won le van égve, átverték egy lakással, elúszott a foglaló, így visszakuncsorogja magát az anyjához, aki rábízza a panzió vezetését, míg ő Amerikában nyaral. Seol Won megismerkedett a lakókkal - egy "író", aki gyűlöli a hangoskodást, ott van egy diák, aki Seol Won unokatestvére, és várnak egy harmadik személyt, aki egy iskolai tanár.
Meg is érkezik a fickó, tiszta feketében van és kopasz, és nagyon emlékeztet minket a tévében mutatott rablóra. Hőseink ezt nem veszik észre, beengedik a fickót, még egész jól el is vannak, aztán viszont, mikor a diák megeszi a fickó kajáját, a férfi kést ránt. Ebbe a borzasztó, körömlerágós pillanatba vágódik be az igazi új bérlő, Kim Cheol Soo.
És ennyi elég is, hogy belezúgjunk a srácba, mert hát irtó helyes, azt el kell ismerni.
A két másik lakó viszont nincs annyira elragadtatva, főleg a tanuló, mivel Cheol Soo a tanára.
Ezután, ha jól láttam, Seol Won kezdett kicsit sok lenni. Mivel bejött neki a pasi, igyekezett ezt kimutatni, gondoskodni róla, stb., de Cheol Soo ebből láthatóan nem kért. Rányitott zuhanyzás közben, reggelit készített neki, elég tolakodónak tűnt, aztán viszont, mikor Cheol Soo bajba került, elvitt neki az iskolába egy pendrive-ot. Ezután Cheol Soo elhívja a srácot egy filmre, Seol Won pedig a kedvéért azonnal faképnél hagyja a barátját, akit elrángatott magával enni. És itt eléggé nyilvánvalóvá válik, hogy a barátja szerelmes Seol Wonba. És az is nyilvánvaló, hogy Seol Won kissé önzőn viselkedik.
A poén az egészben, hogy Seol Won hiába várja Cheol Soo-t, a srác meg sem jelenik! De a legjobb barát sem szórakozik tovább, ő is beköltözik a panzióba.
Egyértelmű volt, hogy a legjobb barát nem nyerhet, de nem is baj, ő jobbat érdemel. A két főszereplő szerintem nagyon önző volt, Cheol Soo érzelmei később alakultak ki, de aztán ő sem igen törődött senki mással. A legjobb barát még figyelmeztette is, hogy ha csak játszadozik, akkor inkább lépjen vissza.
Nem lépett vissza, Seol Won pedig természetesen őt választotta.
Mondanám, hogy megéri megnézni, de hazudnék. Szinte végig pörgettem, mikor kiderült az alapszituáció, onnan már tudni lehetett, mi lesz a vége, mert hát a legjobb barát ritkán nyer, különösen egy olyan jóképű pasival szemben, mint Cheol Won.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése