Feltétel nélkül 6. fejezet

 

A hatodik fejezet, benne az egyik személyes kedvenc jelenetemmel!

Eme tudás birtokában tehát, amikor Jeong belépett a táncterembe, nem öntötte el az agyát a düh. Persze pokoli volt látni, ahogy Jin teste közelít Tae-hez, de a lelke ott volt Jeong mögött. A fiatalabb srác lekapta a cipőjét, és a terem belseje felé hajította. Tae erre azonnal hátraugrott, majdnem el is esett, ahogy szinte négykézláb igyekezett kifelé a teremből.

-        Innen átvesszük – mondta neki Jeong, mielőtt csukódott volna az ajtó.

-        Óó, bajban vagyok? – vigyorgott Jin arca, és Jeong most már el sem tudta képzelni, hogy keverhette őket össze. Jin sosem vágott ilyen magabiztos képet, sosem volt ennyire eltelve magával. Mondjuk Jimin sem… a saját testében legalábbis nem.

-        Befejezheted – mondta neki az igazi Jin. – Jeong mindent tud. – Jimin tekintete összeszűkült.

-        Nem arról volt szó, hogy…

-        Az még azelőtt volt, hogy elkezdted volna leépíteni a megítélésemet. – Jin megkerülte Jeong-ot, hogy közelebb jusson a másikhoz. – Tényleg úgy akarsz népszerűbb lenni, hogy engem lejáratsz?

-        Nem ez volt a célom – mondta Jimin őszintén. – Én csak…

-        Megint olvastál valamit magadról? – kérdezett közbe Jeong. – Vagy Jinről?

-        Utóbbi.

-        Meg kellene tanulnod kiszűrni ezeket a hülyeségeket az életedből!

-        Próbálkozom!

-        Próbálkozz jobban! – Jimin a felcsattanást követően gúnyosan elmosolyodott.

-        Neked is ugyanaz a gondod, mint Jinnek. Elvettem a testét, így nem tudtok egymásnak esni minden félreeső helyen.

-        Nem állítom, hogy hyung teste nem játszott szerepet abban, hogy belé szerettem – kezdte Jeong -, és igen, rettenetes látni, miket művelsz vele csak azért, mert azt hiszed, megteheted. – A véresen komoly, halk kioktatást hallva Jimin szíve megdermedt. – Miért nem fogod fel, hogy azzal, amit művelsz, Jin lelkét is tönkreteszed? Szerinted neki kellemes látni, amit csinálsz? Hiányzik nekem, hogy átöleljen, hogy együtt aludjunk, de te nem csak ezt vetted el tőlem. Elvetted a támaszomat, a barátomat, valakit, akire akkor is számíthattam, amikor azt sem tudtam, szükségem van rá. Hagytad, hogy azt higgyem, eltávolodott tőlem, hogy már nem érdeklem, és így nem csak egy, de két lelket is megtiportál. – Jeong mélyet sóhajtott. – Talán nem érezted át eddig, milyen mélyen szeretjük egymást. Remélem, most már látod. Most pedig táncoljunk! A konfliktusaink nem mehetnek az előadás rovására.

És mintha ez még nem helyezett volna rájuk kellő nyomást, a következő napokban nem egyedül gyakoroltak. A menedzsment mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy csapataik támogassák egymást, így esett, hogy a BTS tagjai istápolni kezdték az egyik újonnan megjelenő együttest.

Ahogy Jin végigjártatta rajtuk a tekintetét, azt érezte – nem először -, hogy kezd lassan kiöregedni. A maga harminc évével persze nem számított a legöregebbnek ebben az iparban, de az új srácok közül az egyik tizenhat éves volt… Jin meg csak igyekezett elrejteni az ősz hajszálait.

-        Srácok! – vigyorgott rájuk Ho-seok, ahogy beléptek a terembe. – Remélem sokat fejlődtetek, mióta nem találkoztunk!

-        Két hónapja volt, hyung – mutatott rá Jake.

-        És? Talán most, hogy elkezdtétek, be is akarjátok fejezni?

-        Dehogyis! – ellenkezett nyomban Jay. – Igyekezni fogunk, hyung!

-        Igyekezetben sosem volt hiány, ahogy láttam – mondta Jin. Mivel a fiatalok Jimint tartották az egyik legjobb táncosnak, elpirultak a dicséretét hallva. – Össze sem lehet hasonlítani a produkcióitokat a mi első próbálkozásainkkal.

-        Jézusom, emlékszel még, mivel nyomultunk? – vigyorgott Tae.

-        No more dream! – csapott a tenyerébe Yoon-gi. – De mi szerencsére azóta is egyre nagyobbakat álmodunk!

-        Nagyon szeretnénk egyszer olyan jók lenni, mint ti – mondta csillogó szemmel Ni-ki. A Jin testét irányító Jimin odasétált hozzá, és átkarolta.

-        Nem öt perc alatt értünk el oda, ahol most tartunk – szólt közbe Nam-joon. – De ha kitartóak vagytok, a kemény munka meg fogja hozni a gyümölcsét. – Jeong közben a szeme sarkából látta, hogy Jimin – Jin testében - valamit sugdos Ni-ki fülébe, mire az elpirult, elnevette magát, és lesütötte a tekintetét. Közben a másik térfélen Jin – Jimin alakjában – segítséget nyújt Heeseung-nak néhány hang tökéletes kiéneklésében. Jeong érteni vélte, kedvese miért ahhoz a sráchoz kezdett közeledni – ha Jin a valódi alakjában állt volna mellette, eléggé hasonlítottak volna egymásra, tíz év és némi tehetség különbséggel. Aztán Jeong észrevette, hogy Nam-joon is őket nézi – azt, akit Jiminnek vélt és Heeseung-ot -, és Jeong hirtelen nem tudta, kire is kellene féltékenynek lennie. Éppen ezért inkább összeütötte a tenyerét.

-        Elég a nyavalygásból, kislányok! Színpadra! Hadd lássuk, min kell még dolgoznunk!

No, persze ezt a nagyon komoly fellépést nem sikerült sokáig fenntartani. Mindőjüket lenyűgözte a fiatalok kicsattanó energiája, a tanulási vágya, az, hogy szívták magukba az új információkat, első szóra megcsinálták, amit kértek tőlük, de ha valami szerintük nem illet a profiljukba, azt is őszintén megmondták. Mivel megalakulásuk körülményei miatt sokkal feszesebb tempóhoz szoktak, új volt nekik az a békés, barátias légkör, amit a BTS teremtett számukra. A próbák így kellemes hangulatban zajlottak, és Jeong is elfeledkezett a féltékenykedésről. Egy darabig legalábbis.