- Éhen halok – sóhajtozott Yoon-gi. A próba végén átöltöztek, mert facsarni lehetett a pólóikból a vizet.
- Kivételesen én is tudnék enni – bólintott Jimin. – Ma ki választ?
- Legyen az a ramenező – javasolta Nam-joon. – Ott pizza is van, ha valaki azt enne.
- Nincs… nincs kedvetek eljönni hozzám? – vetette fel Jeong. – Jin… - nyelt egyet -… szóval, maradt egy csomó kaja. Mindenféle.
- Ha Jin főzte, az nekem elég garancia – vigyorgott Tae, és a fejére biggyesztette a sapkáját.
Jeong megkönnyebbült. A lelke mélyén tartott attól, hogy a többiek még haragszanak rá, de a korábbi beszélgetés és az, hogy kiöntötte a lelkét, tényleg sokat számított. Na meg aztán, Yoon-gi, Tae meg Ho-seok nem is tudott túl sokáig haragot tartani. Amikor hét férfi van összezárva csaknem napi szinten – kezdetben konkrétan napi szinten, hiszen együtt is laktak -, akkor gyorsan meg kell tanulniuk elengedni a dühüket.
Tae és Jimin hozzá csapódott a mélygarázsban, a többiek pedig Nam-joon autója felé indultak. Jeong tudta, hogy ők ketten maradnak majd mellette, hiszen közeli barátoknak mondhatták magukat. Tae elterült a hátsó ülésen, Jimin pedig az anyósülést foglalta el. Mikor Jeong leparkolt a szokásos helyére, megnyugodva látta, hogy Jin nem messze parkoló autójának sincs semmi baja.
- Meg kellene kérnünk a menedzsmentet, hogy szállíttassa majd egy helyre a kocsikat – szólalt meg Jimin. Elhomályosult a tekintete, ahogy Jin autója felé nézett. Amíg csak Jinnek volt jogosítványa, nagyon sokat utaztak együtt. – Úgy nekünk sem kellene még egy dolog miatt aggódnunk.
- Jó ötlet. – Kiszálltak. – És mi lesz a lakásokkal?
- Én továbbra is fenntartom majd a takarítónőmet – felelte Jimin.
- Nekünk sosem volt bejárónőnk – elmélkedett Jeong.
- Hát akkor? – vonta fel a szemöldökét Tae. Figyelték, ahogy Nam-joon beállt egy szabad helyre.
- Mi takarítottuk a lakást. – Jeong nem vette észre, de barátai elképedve néztek rá.
- Azt akarod mondani, hogy ti végeztétek a házimunkát? – folytatta Tae. Ekkor már a többiek is odaértek, és Jeong vezetésével elindultak a lift felé.
- Igen. – Megnyomta a hívógombot. – Jin főzött, én mosogattam. Jin törölgetett, én porszívóztam. Vettünk egy szárítót, így nem kellett vasalni. Azon mindig összevesztünk, éppen melyikünk a soros levinni a szemetet. – Mosolyt csalt az arcára az emlék. Amikor bezárult a liftajtó, észrevette barátai arckifejezését. – Ez… furcsa?
- A legkevésbé sem – mondta gyorsan Jimin. – Ha nem lennék olyan lusta, én is így csinálnám!
- Igen? – kételkedett Ho-seok. – És mit vállalnál, a feladatok kiosztását Nam-joonnak?
- Hé! – kiáltott Jimin. – Tudok vizet forralni! – Nevetés harsant.
- Ez máris több, mint amit én elmondhatok magamról – mondta Nam-joon őszintén. Mind tudták, hogy Jin régen kitiltotta az összes konyhából valaha.
- Én eddig se haltam éhen – vont vállat Yoon-gi. – De másra nem főznék.
- Rám szoktál – fordult felé Tae.
- Persze, mert mindent belapátolsz, és nem érdekel, hogy néz ki, vagy, hogy éppen kié.
- Leviszem helyette a szemetet!
- És ki is porszívózol.
- Azért ne vigyük túlzásba!
Ahogy Jeong beengedte őket, a srácok egy pillanatra megtorpantak. Alig volt észrevehető, de mintha tiszteletteljesen fejet hajtottak volna. Lehúzták a cipőiket, máris elfoglalták szokásos helyeiket a kanapén vagy a szőnyegen, majd felnéztek Jeongra.
- Én nem vagyok Jin-hyung – kezdte vigyorogva. – Ha enni akartok, szolgáljátok ki magatokat!
- És turkáljunk a hűtődben? – mondta Ho-seok.
- A kompromittáló dolgokat a hálóban tartom. – Yoon-gi és Tae olyan hirtelen pattant fel, hogy Jeong már csak a háló ajtajában tudta elkapni őket. – Ne is álmodjatok róla!
- Csak ellenőrizni akartuk, valóban porszívóztál-e! – kiáltotta Tae, mialatt Jeong visszarángatta őket a nappaliba.
- Mert a szemetet nem vitted le, az világos – tette hozzá Hoby, aki már a hűtőből pakolt kifelé.
- Most ezzel fogtok szívatni?
- De még mennyire – hangzott Yoon-gi válasza. – Ezzel muníciót adtál a kezünkbe.
- Az persze nem volt baj, amikor Jin főzött rátok, mi?
- Nem vártuk el tőle – mondta Yoon-gi, mire Jeong, és ami azt illeti, Jimin és Nam-joon is felvont szemöldökkel nézett rá. – Vagy elvártuk?
- Ezzel tartott egyben minket – vélte Jimin. – Nem emlékszem olyan esetre, amikor ne közösen étkeztünk volna, ha mindenki otthon volt.
- Mondjunk neki köszönetet azzal, hogy mindent belapátolunk, amit főzött – vetette fel Ho-seok, és mind elfogadták a kihívást.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése