Vegas először azt hitte, álmodik. Elég sokszor voltak
erőszakos és egyben erotikus álmai; rég elfogadta, hogy sötét személyiség, akit
a kettő elegye izgat fel és elégít ki. Általános helyszínnek számított a
hálószobájuk, a medence, vagy a szauna, ebben az esetben viszont valami
raktárépületben ébredt, a hideg falhoz láncolva. Bilinccsel a csuklója körül.
Ekkor már kezdte sejteni, hogy nem álomról van szó, mivel mindennél jobban
gyűlölte a bilincset, soha nem is alkalmazta. Pete is tudta ezt, tehát nem is
arról volt szó, hogy ő tréfálta volna meg.
Vegas végignézett magán. Azokat a ruhákat viselte, amikben
előzőleg lefeküdt, tehát az ágyból rángatták ki úgy, hogy észre sem vette.
Elhúzta a száját – mióta Pete az élete része, igencsak ellankadt a figyelme.
Ezt a gondolatmenetet folytatva azonban rájött arra is, hogy az utóbbi években
egyre kevésbé vett részt a veszélyes játékokban, így ellenségeket sem
szerezhetett. Mit akarnak tehát tőle? Kezdett fájni a csuklója. Egy bilincs
csak addig tűnik erotikus dolognak, míg egyszer egy hideg kőfalhoz kötözve nem
találod magad.
Felkapta a fejét, amikor éles kiáltás hatolt át a csukott
ajtón. A fa a széleknél kezdett elvetemedni, ezért volt hát, hogy ilyen
odafigyelve kötözték meg; ha a kezei és a lábai szabadok, nem tudták volna a
helyiségben tartani. A kiáltást néhány pillanaton belül lánccsörgés követte;
Vegas elemelkedett a padlótól, már csak a lábujjaival érintette, ahogy egy
láthatatlan valaki feljebb húzta. A karjai tiltakoztak a feszítés ellen. Átélt
már rosszabbat is, de csak idő kérdése volt, hogy a lőtt sebei is sajogni
kezdjenek.
Megismétlődött még néhányszor a kiáltás-felhúzás kombináció,
míg Vegas végül úgy érezte, kiszakadnak a végtagjai. Csöpögött róla az
izzadtság, és egyre nehezebbnek érezte a fejét. Talán beadtak neki valamit,
mikor elrabolták?
Új erőre kapott, ahogy a helyiség másik végében kinyílt az
ajtó. Ezúttal tisztán hallotta a kiáltást, és megfagyott a vér az ereiben.
-
Pete!
-
Igen, ő is vendégszeretetünket élvezi – mondta a
belépő fickó. Olyan volt, mint Vegas legtöbb ellensége; túl színes és túl drága
ruhák, pocak, gyűrűk mindkét kézen, kopaszodó fej. Meg persze széles vigyor.
-
Pete!
-
Próbáltam csevegni egy kicsit a… partnereddel –
húzta el a száját -, de nem volt valami készséges. Ezért hát elkezdtünk
büntetni téged, hátha akkor megered a nyelve. – Felsóhajtott. – Nagyon magas a
tűrésküszöbe.
-
Olyasmiket tettem vele, amit el sem tudsz
képzelni – fröcsögte Vegas. – Honnan veszed a bátorságot, hogy kezet emelj
arra, ami az enyém? Van fogalmad róla, ki vagyok?
-
Nagyon is tudom, ki vagy. És hamarosan te is meg
fogod tudni, én ki vagyok.
-
A cipőm talpára is érdekesebb mocsok ragad. – A
fickó arca megrándult. – Most azonnal ereszd el Pete-et, és akkor nem hasítok
szíjat a hátadból.
-
Nem vagy abban a helyzetben, hogy alkudozz. – A
fickó gonosz mosolyt villantott rá. – Milyennek találod a szobád? Tettünk bele
néhány különleges játékszert, amiről tudtam, mennyire gyűlölöd. A bilincseket
az egyik ellenséged adta el nekem jutányos áron. – Vegas ökölbe szorította a
kezeit, és nem törődött a csuklójába vágó fémmel.
-
Mit akarsz?
-
Na, végre rátérhetünk a lényegre. –
Összedörzsölte a kezét. – Nemigen megy jól a verseny-biznisz mostanában. Többen
úgy gondoljuk, hogy ennek a fiadhoz van köze. – Vegas egy pillanatra lehunyta a
szemét.
-
Phayu.
-
Így van. Őt még nem találtuk meg, így úgy
döntöttünk, előbb a szüleit vesszük kezelésbe. Azon belül is az anyját. – Vegas
nem tudta megállni, felhorkant.
-
Szeretnék ott lenni, amikor közlöd Pete-tel,
hogy ő Phayu anyja. – A következő kiáltás már-már egy sikollyal volt határos,
ami összeszorította Vegas szívét. A fickó figyelmét persze nem kerülte el a
reakciója.
-
Egészen egyszerű dolgot kérek. Vedd rá a fiad,
hogy csődbe juttassa a vállalkozását, és azonnal elengedem a háziállatod.
-
Fenyegeted a fiam és a párom – csóválta a fejét
Vegas. – Valószínűleg nem találkoztál még igazán veszélyes kis kedvenccel. –
Biccentett egyet. – A tied. Csinálj vele, amit akarsz.
-
Azt fogom tenni – mondta az ajtóban megjelenő
Pete, és beleeresztett egy sorozatot a fickóba.
Vegas már egy roskatag széken ülve, lüktető csuklóját
dajkálva nézte végig, ahogy Pete elbánt az elrablójukkal. A bilincset sem
felejtette el használni, de egészen máshol, mint általában szokták. Vegas
sötét, bűnös énje élvezettel szemlélte a vérengzést egy darabig, aztán viszont
odabicegett kedvese mögé, ás átkarolta. Pete is pizsamát viselt, amit
elcsúfított a saját és mások vére. Haja csimbókos volt, arca koszos és gyötört,
de ahogy Vegas a karjába vonta, feszült teste némileg elernyedt.
-
Köszönöm – suttogta a fülébe Vegas. – Most már
menjünk haza. Beszédem van a fiammal.
-
Na és a bilincs? – Vegas csókot lehelt a másik
homlokára.
- Nekünk nem kell bilincs ahhoz, hogy össze legyünk láncolva.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése