Subscribe:

Labels

2013. április 29., hétfő

A te poklod


A fiúk a klubból; Britin; Istenem, hogy imádom őket

Fogalmam sincs, honnan van a cím.



Justin és Brian remekül kiegészítette egymást. Nem arra kell itt gondolni, hogy míg a szöszinek volt a legtökéletesebb feneke, addig Brian inkább a férfiasságára volt büszke, hanem a reggelekre és az estékre.
Justin minden reggel vigyorogva ugrott ki az ágyból, megmosakodott, csókot nyomott kedvese homlokára, s már rohant is tanulni. Ezzel szemben Brian nyűgösen készülődött, elküldött mindenkit a pokolba, aki délelőtt hozzá mert szólni, délután azonban lehengerlően szívélyes volt. Mégpedig azért, mert tudta, hogy hamarosan itt az este, az ő időszaka. Nem mintha Justin nem szerette volna az estéket, mikor együtt táncoltak a Babylonban, de nem hiába volt Sunshine a beceneve – neki fényre volt szüksége ahhoz, hogy ragyogni tudjon.

-         Én ezt most kihagyom, Brian – mondta a szőke srác egyik este. Rengeteg leckéje volt, és különben sem volt kedve a villódzó fényekhez.

Az idősebb férfi abbahagyta az ing gombolását, s a tükrön keresztül szigorúan meredt a másikra.
-         Magamra akarsz hagyni?
-         Minden ujjadra akad majd egy pasi.
-         A farkamra kell, nem az ujjamra. – Justin kuncogott. – Na – kezdte a puhítást Brian. – Csak pár órát maradunk.
-         Leckém van.
-         Fontosabb a lecke, mint én?
-         Ne dramatizáld túl – torkolta le Justin.

Brian a háta mögé állt, majd lehajolt, mintha a nyakába akarna csókolni, de végül nem ért hozzá.
-         Pontosan tudod, hogy a buli semmit nem ér, ha te nem vagy ott – suttogta Justin fülébe. Elérte a kívánt hatást, mert a szöszi megremegett. – Képzeld el a reggelt napfény nélkül.
-         Mmm… - ingatta a fejét a srác, így a haja csiklandozta Brian arcát. – Maga a pokol.
-         Most képzeld el… az én poklomat – motyogta, keze már szeretője derekán időzött. – Az én poklom a Babylon és az életem… nélküled.

2 megjegyzés :

Unknown írta...

krisztusom most épp lelkesen lehidaltam ღ
szivem apró széjjelte csócsált, de napsugaras kis csücske a britin. köszönöm, hogy olvashattam csudijólett és a pillanat egy az egyben beleillene az eredeti történetbe ^^.

Valerin írta...

Szia. Nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy tetszett.:) Nem mindig sikerül elkapnom a karaktereket, de amikor sikerül, akkor ilyen kis csodák születnek.:) Köszönöm, hogy írtál.:)

Megjegyzés küldése