Subscribe:

Labels

2013. április 11., csütörtök

Késő már


Harry Potter; Remus&Sirius; szeretem ezt a párost






Sirius Black nagyot nyújtózva ébredt. Az előző esti buli olyan jól sikerült, hogy még a másik három házból is lógtak át diákok a griffendéles klubhelyiségbe. Sirius kinyitotta a szemét, s arra számított, hogy egy ismerős barna hajzuhatagot fog látni. Azonnal felült, mikor mégsem így történt.

-         Remus?
-         Itt vagyok. – Sirius hunyorgott egy keveset, s most már ki tudta venni az egyik üres ágyon ücsörgő barátját.
-         Hogy tudtál nesztelenül kiosonni mellőlem?
-         Olyan hangosan horkoltál, hogy egy robbanást sem észleltél volna azonnal – felelte Remus Lupin csipetnyi éllel a hangjában.

Remus általában mosolygott reggelente, így Sirius ezt a viselkedést nem tudta hová tenni. Kicsusszant a takaró alól, hogy áttelepedhessen a másik fiú ölébe – mostanában egyre gyakrabban tette ezt -, de Lupin felpattant.

-         Ennek véget kell vetnünk, Sirius – kezdte halkan.
-         Minek? – A fekete hajú srác nagy kísértést érzett, hogy beletúrjon a barna tincsekbe, melyeken táncolt az ablakon betűző napfény.
-         Ennek, ami… köztünk van. Tudom, hogy nem szereted kapcsolatnak nevezni, akkor legyen, mondjuk viszony. – Sirius még mindig nem értette, mire utal a másik. – Nem bírok tovább melletted maradni. Legalábbis így nem.
-         Te… most szakítasz? – krákogta Sirius.
-         Olyasmi. – Black úgy érezte, valami rátelepedett a mellkasára, s nem engedte levegőhöz jutni.
-         De… szeretlek. – Remus szemében szomorúság villant.
-         Én is téged. Ezért engedlek szabadon.

Másfél óra múlva Sirius már a Nagyteremben ült, s próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Remus szinte ragyogott, mintha hirtelen minden diák az ő társaságát kereste volna. Eddig Sirius miatt nem mertek közeledni hozzá, most viszont rámosolyogtak, megérintették a karját, a vállát, valaki pedig odáig merészkedett, hogy a combjára simította a tenyerét. Sirius levágta a kanalat az asztalra, de senki nem foglalkozott vele. Akkor tudatosult benne végérvényesen, hogy már késő. Remus már nem az övé.

4 megjegyzés :

HardCandy írta...

ah, miért mindig ilyen rövid? úúgy olvasnék még róluk. *szeret szomorkodni*
örülök, hogy róluk is írsz, mert ők a kedvenc párosításom a fandomon belül. :)

Valerin írta...

Papíron egy oldal, sajnos mind ilyen rövid. Tapasztalatból tudom, hogy nekem nem szabad ennél hosszabbat írnom.:) Örülök, hogy tetszett.

Unknown írta...

ismét egy páros, amibe kész örömöm belebotlani (✿◠‿◠)
rég olvastam már róluk. ez a kis szösszenet pedig úgy dobbantotta meg a szivem, mint egy zongorán lenyomott, halk és szomorkás ütem [hu de reménytelen vagyok, ha kritika írásról esik szó]. igazán szép volt :3

Valerin írta...

Szia. Örülök, hogy megmozgatott benned valamit. Sokat olvastam erről a párosról, és sajnáltam Lupint, szóval elkezdtem írni velük.:) Egyáltalán nem vagy reménytelen, szívből köszönöm a véleményt.:):)

Megjegyzés küldése