A mennyekbe repítesz

Spartacus; Nagron; tudok még meglepetést okozni; az új részeket tekintve AU

A címet innen vettem kölcsönbe: Locked out of Heaven

Nasir, az egykori rabszolga serényen oktatta az újonnan érkezett embereket. Valamiért mindannyian úgy hitték, hogy egy kisembert könnyűszerrel le tudnak győzni mindenféle felkészülés nélkül is, de Nasir megmutatta nekik, hogy hová dugják fel az előítéleteiket vele kapcsolatban.

A férfi szerette, hogy végre hasznos lehet, mert a csatákban ő általában a háttérbe húzódott, viszont a kiképzést már teljes egészében rá bízták. Spartacus elhitte, hogy képes megoldani a feladatot, Nasir pedig hálás volt neki ezért.

Miközben lemosta magáról a vért és a sarat, arra gondolt, vajon hol tartana most, ha Agron nem figyel fel rá? Mintha csak a nevét hallotta volna, a szobában megjelent a szeretője. Ő is kimerültnek tűnt.

-         Azt hittem, sose lesz vége ennek a napnak - sóhajtotta, majd hamar megszabadult öltözékétől, s beült a dézsa vízbe Nasir mögé. Azonnal magához húzta a kisebb testét, majd a nyakába csókolt. - Hogy ment?

-         Lassan - vallotta be Nasir. - Szeretném elérni, hogy azért harcoljanak, mert ők is úgy akarják, nem pedig azért, mert kell.

-         Már úgy beszélsz, mint Spartacus - jegyezte meg Agron. - Ő is mindig a szabad választás lehetőségét hangsúlyozza.

A beszélgetés később egyszerű nyögésekké redukálódott, ugyanis a pár hozzálátott ahhoz a tevékenységhez, amit a harc mellett a leginkább szeretett csinálni: a szexhez.

Agron nem tudott betelni a másik testével. Mindketten kellően izmosak voltak, Nasir testének rejtett zugai azonban puhák voltak és finomak, nem csoda hát, hogy minden szeretkezés a mennyekbe repítette őket. A repülés elkélt, hiszen sosem tudhatták, hogy visszatérnek-e egy-egy csatát követően.

Agron rettegett, valahányszor egy új ellenség támadt Nasirra, de megbízott a másikban. Ahogy még mindig lihegve átkarolták egymást, Agron arra jutott, hogy Nasir miatt máris megérte elkezdeni ezt a háborút.