Hagyjál!

Dr. House; Wilson&House; igen, ilyet is tudok

A címet innen loptam: Kocsis Tibor - Hagyjál!

James Wilson egész nap nem találta a helyét. Dolgozott benne az adrenalin, úgy érezte, tennie kell végre valamit, amivel megváltoztatja az életét. Elege volt a rácsokból, amik körbevették, elege volt a halálból, mely ott lebegett fölötte, mikor felkelt, s egész estig vele maradt. Érezte, hogy valamilyen nagy tragédia közeledik, s Wilson eltervezte, hogy nem várja tétlenül, amíg ideér.

-         Hová igyekszel? – bicegett elé House a folyosón.

-         El.

-         De még csak három óra múlt. Ilyen korán én sem mernék lelépni. – Wilson komolyan a másik szemébe nézett.

-         Tégy meg nekem egy szívességet. Hagyj békén.

-         Nem tűnt még fel, hogy ezt eddig is megtehettem volna?

-         És mi akadályoz meg benne?

-         Az, hogy te vagy az egyetlen ember, akit szeretek, és túl önző vagyok ahhoz, hogy elengedjelek.

Wilson már majdnem hitt neki, de aztán megrázta magát, s távozott. Készített egy bakancslistát, majd elkezdte sorra venni a pontokat. Mikor kiért az ejtőernyős ugrás helyszínére, House-t már ott találta. A férfi az eget kémlelte, már rajta volt az egyenruha.

-         Mi a fenét keresel itt? – sziszegte Wilson.

-         Szép nap ez az ugrásra.

-         Kértelek, hogy…

-         Hagyjalak békén, igen. – House vigyorgott. – Mondhatsz bármit, én nem megyek el. Kitöltheted rajtam a haragod, nem számít. Sőt, megköszönném, ha megütnél.

Wilson hitetlenkedve bámulta pár pillanatig, aztán elnevette magát. Ügyetlenkedve felvette a kezeslábast, majd hagyta, hogy odakössék a legjobb barátjához.

-         Nem tudom, mihez kezdenék nélküled, House.

-         Ezzel én is így vagyok – mormolta a másik.

-         Honnan tudtad, hogy itt leszek?

-         Ismerlek – hangzott a felelet. – Jobban, mint saját magamat. – A repülőgépen ülve azonban Wilson megijedt. – És különben is – nézett a szemébe House. – Tudtam, hogy nem mondtad komolyan.