Boldogság

Glee; Klaine; egy kis csemege a rajongóknak

A cím innen: Hurts - Happiness

Kurt zsebre vágta a kezét - amit amúgy sosem szokott, de az alkalom megkövetelte -, s a falnak támaszkodott a zsúfolt terem egyik homályosabb szegletében.

Valentin-nap, megspékelve egy esküvővel. Ennél romantikusabbat el sem tudott képzelni. És nyálasabbat sem, ha jobban belegondolt. Egy éve még odavolt ezért az ünnepért, hiszen akkor még volt párja. Nincs is annál szörnyűbb, mint egyedül tölteni ezt a napot, de Kurt annyiszor volt már magányos életében, hogy már fel sem vette. Persze elhozhatta volna magával Adamet, de az ismeretségük még fiatal volt, nem akarta elrontani.

Végignézett a boldog párokon, majd az ajtó felé pillantott, mikor azon belépett Blaine. Korábban már összefutottak és váltottak pár szót, de Kurt nem akart sokáig a másik közelében időzni. Annak ellenére, hogy mindkettejük figyelmét felkeltette valaki más, Kurt nem tudta letagadni, hogy még mindig szerette volt barátját.

Így hamar kiosont a teremből a friss levegőre, de Blaine ahelyett, hogy Tinához csatlakozott volna, utána jött.

-         Kurt? - A srác megborzongott.

-         Igen?

-         Visszajössz velem? Táncolhatnánk - vetette fel habozva.

-         Mi nem táncolhatunk.

-         Miért nem?

-         Mert... - Jó kifogás, hol maradsz már? - Mert már nem vagyunk együtt. - Kurt szeme megrebbent, mikor Blaine közelebb lépett hozzá, megsértve a személyes terét.

-         Kurt - kezdte lágyan. - Ez a szerelem és a boldogság napja, mi pedig szeretjük egymást.

-         Én... - Blaine rátette az ujját Kurt ajkára.

-         Régen együtt voltunk, és az, hogy most külön utakon járunk, még nem jelenti azt, hogy soha többé nem lesz köztünk semmi. - Blaine szája egy végtelennek tűnő pillanatig a másikéra préselődött. - Nem töltheted egyedül azt a napot. Kérlek, hadd tegyelek boldoggá, ha csak pár órára is! - Kurt bólintott, hiszen mi mást tehetett volna?