Supernatural; Destiel; kissé szomorkás, mint azt a kép is jelzi; talán OOC is; és azt hiszem, AU
A címet innen emeltem el: Radics Gigi - Úgy fáj
A címet innen emeltem el: Radics Gigi - Úgy fáj
Dean és Sam egy újabb
szellemmel végzett egy nevenincs városban – valamiből meg kellett élniük, ugye
-, mikor Kevin értesítette őket, hogy hírei vannak. Dean nem sok jót jósolt az
akciónak, de azért átvezetett a fél országon, hogy találkozzanak. A poros, de
jól megvilágított pincébe lépve meglepetten tapasztalták, hogy Castiel is ott
van.
Dean a csalódottság ismerős
nyilallását érezte a szívében. Az angyal egyszer sem jelent meg a hívására,
mióta Alfie meghalt, pedig többször is próbált kapcsolatba lépni vele.
-
Azt ugye tudjuk,
hogy az angyaloknak is van egy táblája – törte meg a csendet Kevin. – A
démontábla nálunk lévő felére az van felírva, hol található. Az utalásokból
arra következtetek, hogy a másik felén szerepel az elpusztításuk módja. Ez az a
hely – s eléjük tolt egy térképet.
A két férfi és az angyal
odahajolt, Deant pedig hirtelen fejbe csapta Castiel illata. Ez nem a
porhüvelyhez tartozott, hanem valami olyasmi volt, ami az angyal lényéből tört
elő.
-
Elvileg van ott
valami pajta – mondta Kevint.
-
Ismerjük a helyet
– szólalt meg Castiel. – Dean ott idézett meg.
Igen,
gondolta Dean, és ott döftem beléd egy
kést, valamint ott vált nyilvánvalóvá, hogy a tied vagyok. Akkor miért mondtál
le rólam? És miért érzek emiatt akkora fájdalmat?
-
Dean –
szólongatta Sam. – Tudod, merre van?
-
Igen – felelte
lassan.
-
Először
körülnézek, aztán visszajövök értetek – darálta Castiel, de mielőtt eltűnhetett
volna, Dean megragadta a kabátját, így ő is vele utazott.
Amint lábuk talajt fogott,
Castiel taszított egyet rajta.
-
Ezt ne csináld
még egyszer.
-
Miért? – kérdezte
Dean. – Régen szeretted, ha ilyen közel voltam hozzád. Többször te magad léptél
be a személyes terembe.
-
Ha így volt is,
sajnálom. Többé nem teszem. – Fáj.
-
Én nem bánnám –
mormolta Dean, hátha ezzel kivált valamilyen normális reakciót a másikból.
-
Meg kell
találnunk a táblát. Más most nem számít.
Mióta?,
akarta tudni Dean. Mióta nem számítok már
neked?
5 megjegyzés :
Oké, mi az, hogy az egyetlen Destielnél nincs kritika? Ez így nem állapot. :DDD
Annyira jó, cuki és szomorú volt, hogy nem tudok mit mondani. Imádom, főleg a végét.
Ez a történet annyira szép és annyira szomorú, hogy az már nekem is fáj. :') Nagyon jó lett, egy élmény volt olvasni.
Köszönöm szépen mindkettőtöknek. Még van két történet a tarsolyomban, szóval készüljetek.:)
*-* de édesek.. a zene is annyira jó hozzá :D )hol lehet feliratkozni a blogra?
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett. :) Igazából fogalmam sincs. :D Ha a google profilomat megkeresed, talán ott, de ha véleményezed a kedvenceidet, nekem az elég. :) Boldog új évet. :)
Megjegyzés küldése