Végül

Supernatural; Destiel; ez volt az első; talán OOC (ne legyen az!); és nyilván AU (vagy ki tudja)

A címet innen loptam: Linkin Park - In the End

-         Cas?

-         Tessék, Dean.

-         Muszáj megtennünk?

-         Attól tartok. Nagyon fontos, hogy egyszerre történjen. Nem adhattok esélyt arra, hogy megakadályozzanak.

Egy ideig csend volt. Sam a pajta egyik sarkában aludt, bár nem akart, de Castiel könnyen álomba ringatta, hogy nyugodtan válthasson pár szót Deannel.

-         Fura – szólalt meg Dean a sok jelet bámulva a falon.

-         Micsoda?

-         Ott veszítelek el, ahol megismertelek.

-         Dean…

-         Figyelj, ezt most már ki kell mondanom, oké? Ez nem olyan, mint az összes többi eset, mikor meghaltál.

-         Nem fogok meghalni.

-         Éppen ez az – csattant fel Dean. Castiel nem igazán értette, mi bántja. – Mert akkor sehogy sem tudtam segíteni, most viszont én leszek az, aki örökre bezár téged a mennybe.

-         Az az otthonom – mondta Castiel lassan. – Jobb lesz így mindenkinek. – Dean fanyarul elmosolyodott, majd felült a rozoga ágyon, majdnem lefejelve ezzel az angyalt, aki mellette ült. – Most véget vethettek a szenvedésnek. Ha sikerrel jártok, újra tiétek lesz a Föld. Az életetek normalizálódik.

-         Az a helyzet, hogy… ez már nem tűnik olyan csábító ajánlatnak. Megszoktam, hogy szörnyekre kell vadásznom. Megszoktam, hogy minden második nap meg akarnak ölni. Megszoktam, hogy mikor felébredek, téged látlak először. – Castiel valami furcsát kezdett érezni, mikor Dean megérintette az arcát.

-         Dean…

-         Így végül Sam és én arra jutottunk, kell a francnak a normális élet. – Puhán szájon csókolta az angyalt, aki önkéntelenül viszonozta a gesztust. – És a sok borzalmat leszámítva – tette hozzá Dean komolyan -, szebb a világom, amióta te is benne vagy.