Szeretek élni

Sherlock BBC; enyhe Johnlock

-         Hová mész?

-         A városba. Péntek van.

És ez már feljogosít téged arra, hogy itt hagyj?

Sherlock szándékosan elfordult, mikor John kisétált az ajtón az éjszakába. Mostanában egyre többet járt el, amit a detektív egyre kevésbé tolerált. Péntek volt az a nap, amikor a gyilkosok leginkább elemükben voltak, így szombaton nagy szüksége lett volna Johnra, de a doktor délig elő sem bukkant a szobájából.

-         Mi a jó neked ebben? – tudakolta Sherlock a következő pénteken.

-         Miben?

-         Abban, hogy elmész.

-         Valamikor nekem is ki kell kapcsolódnom – vont vállat John. – Szeretem ezt. Szeretek élni.

Sherlock ugyan nem egészen értette meg ezt az érvelést, de megszokta, hogy lakótársa ritkán ad számára elfogadható válaszokat.

-         Veled tartok – jelentette ki végül, s arra számított, John azonnal tiltakozni fog, de mosolyogva bólintott.

Először beültek egy kocsmába, ahol meghallgattak egy zenekart. A detektív nem sokat tudott a modern zenéről, de ha mindenki ilyen igényes dalokat játszott, akkor talán vetnie kellene rá egy pillantást.

-         És most hová? – tudakolta, mikor már a járdán álltak.

-         Erre – indult meg John, s Sherlock biztosra vette, hogy most egy éjszakai mulató következik. A doktor mindig olyan kielégült képpel támolygott haza, ami azt sejtette, hogy pár hölggyel töltötte az estét.

Sherlock azonban tévedett. Egy aprócska színházba tértek bel, ahol már csaknem az összes szék foglalt volt. A detektív nem látott Johnnál jegyet, a doktor mégis felfelé tartott, mintha tudná, merre kell menni. Tízkor aztán felhúzódtak a függönyök, és…

Sherlock majdnem kizuhant a székéből. A lakásuk állt a színpadon.

John ragyogott, mikor az előadás végeztével kitört a tapsvihar.

-         Ez az Elementary – magyarázta a doktor. – Minden pénteken megnézem, hogy emlékezzek rá, mennyire szeretek élni. Mennyire szeretek veled élni.