Kedvesem

Harry Potter; Neville&Draco; igen, ilyen is van; talán OOC egy kicsit

A címet innen loptam: ByAlex - Kedvesem

Draco Malfoy arra riadt az éjszaka közepén, hogy mozog alatta a matrac.

-         Hová mész? – kérdezte rekedten.

-         A mosdóba – hangzott a felelet.

-         Igyekezz vissza.

-         Úgy lesz, kedvesem.

Neville Longbottom még kapcsolatuk elején kezdte így hívni a másik férfit, mert Draco néha hajlamos volt úgy viselkedni, mint egy nyűgös feleség. Neville a becenevet gúnyoldásnak szánta, de a szöszi nagyon is megkedvelte. Persze bárki más csak fejvesztés terhe mellett szólíthatta volna így.

-         Na – motyogta Draco, ahogy Neville bebújt mellé. Azonnal kihasználta a helyzetet, és simogatni kezdte a napbarnított mellkast.

Az ifjabb Malfoy még mindig alig bírta elhinni, hogy ekkora mázlija volt – nem halt meg a háborúban, a Minisztérium Potter közbenjárására elnézte korábbi bűneit, ráadásként pedig még Neville-t is megkapta. Mikor a szőke felpillantott, látta, hogy párja sem alszik még.

-         Min töprengsz?

-         Azon – kezdte Neville -, hogy hétvégén segíteni fogsz nekem a kertben. – Draco fintorgott, s megszemlélte tökéletesen manikűrözött körmeit.

-         Inkább passzolnám.

-         Szóval… nem akarsz leizzadni velem? – A férfi megint azt a hangot használta, amitől Draco testének minden csepp vére dél felé száguldott. – Nincs is nagyszerűbb, mint kimerülésig dolgozni valami nagyon és keményen.

Draco frusztráltan sóhajtott, majd hirtelen ráült Neville csípőjére.

-         Ne ingerelj.

-         Hmm…

-         Longbottom!

-         Igen, kedvesem? – villantott rá egy mosolyt.

-         Én az ágyban is le tudok izzadni úgy, hogy valami nagyon és keményen dolgozom. Azonnal meg is mutatom.