Mint a gyémántok

Sherlock BBC; Mystrade

A cím Rihanna nagy sikerű dalából.

Greg Lestrade összehúzta a köntösét, s tovább bámult a sötétségbe. A szeretője nem vette észre, hogy kibújt mellőle, pedig alig fél órával azelőtt még szorosan ölelte. Kifújta a levegőt és arra gondolt, jelen pillanatban olyan távol érzi magától Mycroftot, mint a csillagokat. Nem mintha korábban olyan közel lettek volna, de Greg a maga részéről elvárt volna egy kis intimitást.

Megrezzent, mikor kinyílt az erkély ajtaja.

-         Nem tudsz aludni? – kérdezte Mycroft rekedten.

-         Nem. Felkeltettelek?

-         Olyan hangtalanul jársz, mint egy tolvaj.

-         Azt mondod, szakmát kellene váltanom? – A másik felnevetett.

-         Én is fontolgatok valami ilyesmit.

-         Nocsak. Pedig a te pozíciódból nem igazán lehet feljebb lépni. – Mycroft váratlanul átkarolta Greget, akit meglepett a gesztus.

-         Inkább lejjebb – mormolta a vállába.

-         Ne viccelj. Mégis miért adnád fel az eddigi életed?

-         Nem miért, hanem kiért. – Lestrade szembe fordult vele, hogy lássa az arcát. Úgy tűnt, Mycroft teljesen komolyan beszélt.

-         Hogy mi van?

-         Te nem érzed, hogy eltávolodtunk? Belefáradtam, hogy a szakmai életem miatt nem tudok elég időt fordítani a magánéletemre. Eddig nem is akartam foglalkozni vele, de téged nem szeretnélek elveszíteni.

Greg pislogott párat, aztán félénken elmosolyodott.

-         Nem… nem is gondoltam, hogy neked ez ennyit jelent.

-         Nem vagyok otthon az érzelmek kimutatásában.

Lestrade bólintott, majd megcsókolta a másikat. Mycroft úgy kapaszkodott belé, mintha Greg lett volna a horgony, ami a valósághoz köti. Ezek után meglehetős ideig maradtak ágyban. Olyan helyeket fedeztek fel a másik testén, melyekről eddig tudomásuk sem volt. Mikor aztán Mycroft felhevült testtel hozzábújt, s szerelmet vallott, Greg észrevette, hogy azok a csillagok közelebb vannak, mint gondolta.