Késő már

Harry Potter; Remus&Sirius; szeretem ezt a párost

A cím innen: Muri Enikő - Késő már

Sirius Black nagyot nyújtózva ébredt. Az előző esti buli olyan jól sikerült, hogy még a másik három házból is lógtak át diákok a griffendéles klubhelyiségbe. Sirius kinyitotta a szemét, s arra számított, hogy egy ismerős barna hajzuhatagot fog látni. Azonnal felült, mikor mégsem így történt.

-         Remus?

-         Itt vagyok. – Sirius hunyorgott egy keveset, s most már ki tudta venni az egyik üres ágyon ücsörgő barátját.

-         Hogy tudtál nesztelenül kiosonni mellőlem?

-         Olyan hangosan horkoltál, hogy egy robbanást sem észleltél volna azonnal – felelte Remus Lupin csipetnyi éllel a hangjában.

Remus általában mosolygott reggelente, így Sirius ezt a viselkedést nem tudta hová tenni. Kicsusszant a takaró alól, hogy áttelepedhessen a másik fiú ölébe – mostanában egyre gyakrabban tette ezt -, de Lupin felpattant.

-         Ennek véget kell vetnünk, Sirius – kezdte halkan.

-         Minek? – A fekete hajú srác nagy kísértést érzett, hogy beletúrjon a barna tincsekbe, melyeken táncolt az ablakon betűző napfény.

-         Ennek, ami… köztünk van. Tudom, hogy nem szereted kapcsolatnak nevezni, akkor legyen, mondjuk viszony. – Sirius még mindig nem értette, mire utal a másik. – Nem bírok tovább melletted maradni. Legalábbis így nem.

-         Te… most szakítasz? – krákogta Sirius.

-         Olyasmi. – Black úgy érezte, valami rátelepedett a mellkasára, s nem engedte levegőhöz jutni.

-         De… szeretlek. – Remus szemében szomorúság villant.

-         Én is téged. Ezért engedlek szabadon.

Másfél óra múlva Sirius már a Nagyteremben ült, s próbált úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Remus szinte ragyogott, mintha hirtelen minden diák az ő társaságát kereste volna. Eddig Sirius miatt nem mertek közeledni hozzá, most viszont rámosolyogtak, megérintették a karját, a vállát, valaki pedig odáig merészkedett, hogy a combjára simította a tenyerét. Sirius levágta a kanalat az asztalra, de senki nem foglalkozott vele. Akkor tudatosult benne végérvényesen, hogy már késő. Remus már nem az övé.