Mivel az első nagy fellépésüket az utolsó tanítási napra időzítették, az addig hátralévő időben szinte mindenki azzal ostromolta őket, milyen dalokat fognak játszani.
- Feldolgozásokat és saját szerzeményeket is.
Mintha ez a válasz bárkit is kielégített volna.
- Hogy bírod? – érdeklődött Bohn, mire Boss felsóhajtott.
- Olyan érzésem van, mintha éveket öregedtem volna.
- Akartam is szólni az ősz hajszálaidról – vicceskedett King, de Ram lábon rúgta az asztal alatt. – Na!
- Kénytelen voltam visszavenni kicsit, mivel rájöttem, hogy ez az egész Mekről szól, és nem rólam. – Duen együtt érzőn mosolygott rá. – Hiába szeretnék osztozni vele, jelenleg semmit sem tehetek.
- Ott vagy neki, amikor hazaér egy nehéz próba után – mondta Duen. – Hidd el, ennél többre nem vágyik.
Tine csendben mosolyogva figyelte, ahogy Sarawat összepakolta a cuccait az utolsó próbára.
- Ezután talán kicsit több szabadidőm lesz.
- Én tudok várni.
- A koncert után majd köszönetet kell mondjak a bátyádnak – folytatta Wat. – Ha ő nem foglalja le Mant, még mindig ott lábatlankodva körülöttünk. Pedig azt hittem, utál.
- Dehogy utál – állította Tine. – Abból láthatod, mennyire kedvel, hogy imád téged kihívások elé állítani.
- Bármit megteszek, csak engedje, hogy velem lehess. – Tine ismét elmosolyodott, aztán puszit nyomott a másik ajkára.
- Néha egy kicsit bánom, hogy összehoztuk ezt a bandát – vallotta be Type, mialatt Tharn készülődött ahelyett, hogy otthon maradt volna vele.
- Csak azért érzed így, mert vége a fociszezonnak, és unatkozol.
- Meg mert hiányzol – tette hozzá Type, amivel kiérdemelt egy varázslatos mosolyt. – Szeretem, hogy ennyire szenvedélyes vagy a zenében.
- Imádom a zenét – mondta Tharn, ahogy kedvese fölé hajolt egy csókért. – De tudod, mit szeretek még ennél is jobban? – Type felcsúsztatta kezeit Tharn tarkójáig, és magához húzta a fejét.
- Engem.
És Tharn némileg elkésett az utolsó próbáról.
- Egészen hihetetlen, hogy eljutottunk idáig, nem?
- Úgy érted ők. A zenészek.
- Azért nekünk sem volt egyszerű! – kelt Boss védelmére Man. A válogatóval ellentétben a koncerten a két csapat a legtermészetesebben vegyült egymással.
- Veled nem volt egyszerű, nem neked – vágta oda Type, aki roppant remélte, hogy Wat alakítása kárpótolja majd az elszenvedett sérelmekért. Nem mintha nagy megerőltetés lett volna számára ágyban tartani Mant. – Úgy viselkedsz, mintha a te pasid lenne!
- Én így is hittem – szólalt meg mellettük Phana, mire a legtöbben ugrottak egyet ijedtükben. Egyedül Type viselkedett továbbra is normálisan – mivel neki nem volt fogalma sem arról, ki is a srác.
- Hát, rosszul hitted, mivel hozzám tartozik – mondta, Man pedig büszkén kidüllesztette a mellkasát.
- A tieitek? – bökött Tine és Boss felé.
- Igen.
- Milyennek tartod őket?
- Nem voltam ott túl sokáig. – Pha megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy nem értesültek a kis kirohanásáról. – De ha valaki össze tudta hangolni őket, akkor az Tharn.
Mialatt a nézőtér lassan megtelt, a színfalak mögött szokatlan csend és nyugalom uralkodott. Tharn és Wat is lépett már fel zenekarral, így nem izgultak a minimálisnál jobban, Mek és Yo pedig a sok gyakorlásnak köszönhetően biztos volt magában.
- Nem kell tökéletesnek lennie – ismételgette Tharn a hosszú hónapok alatt. – Szórakoztatni akarunk, nem zenei díjat nyerni. Számomra az a legfontosabb, hogy élvezzétek, amit csináltok, és akkor nem volt hiába az egész. – Felállt, és kinyújtotta a kezét. – Hadd halljam, benne vagytok?
- Benne vagyunk!
- Köszönöm nektek a kemény munkát. A többi már piskóta lesz.
Techno, aki ismét magára vállalta a szószóló szerepét, néhány perc múlva rájuk szólt.
- Idő van. Kezdődjön a show!
- És én még azt hittem, a válogatón voltak sokan – pislogott körbe Bohn, és próbálta a könyökével óvni a privát szférájukat.
- Csodálkozol? – kérdezte Duen. – Egy színpadon a suli legjobb zenészei. Erre aztán mindenki kíváncsi.
- De így hogy fognak kiszúrni minket? – aggodalmaskodott Boss.
- Valószínűleg sehogy – vélte King.
- Ami nem is baj – mondta Tine. – Ne vonjuk el a figyelmüket.
- Helló, fiatalok – nyomult melléjük Type. – Mindenki jól van? – Bólintások. – Oké. Élvezzétek a koncertet, aztán találkozunk a backstage-ben! Veled is, ha meg tudod emberelni magad – kacsintott Pha-ra, majd ment is tovább.
Boss ismerte és elfogadta Mek szeretetét a zene iránt, a rajongásában viszont nem tudott osztozni. Abban a pillanatban viszont, ahogy azok négyen játszani kezdtek, a srác szíve félrevert, a pulzusa szapora lett. A ritmus a gyomrából indult, aztán elérte a torkát, míg sírás nem fojtogatta. Most már értette. Mindent értett.
Tine a fejét mozgatta a ritmusra. Felidéződött benne a legelső koncert, akin mindketten részt vettek, de még nem ismerték egymást. Az összes alkalom, amikor Sarawat neki ajánlotta a dalait. Az első pillanat, amikor egymásra néztek. És most újra beleszeretett.
Pha pontosan tudta, hogy Yo levedli a félénkség maszkját, és tökéletes lesz a bandába.
Type közben a színfalak mögé osont, hogy minél közelebbről láthassa Tharnt. Azt kapta, amit várt, és amiben reménykedett; a srác boldog volt és kiegyensúlyozott, nem nyomasztotta a jövő. Type féloldalas mosolyra húzta a száját, és visszagondolt arra az időre, amikor Tharn még nem jelentett többet számára egy idegesítő szobatársnál. Hogy alakulhatnak át ennyire az érzések? Hogy válhat a semmiből minden, ami számít? Tudta, hogy Mek, Wat és Wayo is megküzdött a saját kapcsolatával, de ez így van jól. Mind követtek el hülyeségeket – Type nem is egyet -, de ahogy Tharn most mosolyogva ránézett, a srác megértette, csak az számít, hogy ők itt vannak egymásnak. Bármit képesek túlélni, ha egymás mellett állnak. Ha egy csapatot alkotnak.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése