Egy történet arról, miért nem éri meg "normálisnak" tetetni magunkat, amikor boldogok is lehetnénk.
Life ~ Love on the Line
Vigyázat, spoiler!
Mindannyian apró pontokként érkezünk a világra, és keresünk más pontokat, akikkel vonalat alkothatnánk.
Az alig négy részes sorozat főszereplője Ito és Nishi, akik hazafelé tartva az iskolából egy bizonyos fehér vonalat követnek. Ennek a fehér vonalnak köszönhetően, tizenhét éves korukban találkoznak, s fonódik egybe a sorsuk. Ito komoly, tehetséges, helyes fiatalember, akivel még a suli legmenőbb lánya is járni akar, de amint Ito megismeri a kissé naiv, álmodozó Nishit, senki másra nem tud gondolni. Ők ketten azt játsszák, hogy ha lelépnek a vonalról, szörnyű dolgok fognak történni velük.
Miután találkoznak, egy darabig azon a szent helyen beszélgetnek, aztán mindenki megy tovább a dolgára.
Meglátásom szerint kezdetben Ito sem érez mélyebben Nishi iránt, csupán élvezi, hogy végre önmaga lehet, és kötöttségek nélkül viselkedhet a másik társaságában.
Ito barátai az iskolában egyszer csak megkérdezik tőle, szerelmes-e, s a srácnak Nishi jut eszébe. Ezután már nem tud másként nézni a srácra, s egyik alkalommal nem bírja tovább, megcsókolja.
Ezután Ito rettentő zavarban érzi magát, és egy darabig nem megy a fehér vonal közelébe. Pont ebben a zavarodott időszakban keresi őt meg a gimi legnépszerűbb lánya, Shiraishi, és megkéri, hogy járjon vele. Ito persze nemet mond - nyilván azért főleg, mert Nishi iránt vannak érzelmei, meg hát konkrétan nem is ismerik egymást a lánnyal.
Ito egyébként komoly nyomás alá van helyezve a családja által. Az anyja elvárja, hogy egy helyi egyetemre menjen, és normális életet éljen, ne úgy, mint a nővére, aki el merészelt menni egy külföldi egyetemre. Mi az, hogy normális? Mit jelent ez a szó? És Ito nővére már önző lenne attól, hogy a saját életét akarja élni? Nagyon haragudtam emiatt a felfogás miatt Ito anyjára, aki szegény srácba is folyamatosan ezt sulykolta.
Nishi közben gondolkodik a dolgokon, de hiányolja Itót, és nem érti, a srác miért nem bukkan fel. Ito hiába próbálja kerülni a vonalukat, Nishi elkapja, és kérdőre vonja. Miért nem találkozhatnak? Mert Nishi látni akarja a másikat. És néha csak ez számít. A vonal hozta össze őket, s most lelépve róla, egymás mellett folytathatják útjukat, közösen.
A második részben a srácok tizenkilenc évesek. Még mindig a vonal környékén találkoznak, de mivel már leléptek róla, sokkal több lehetőségük van az ismerkedésre, kirándulásra. Nishi a rész elején említi először az Aurora Borealist, ami később nagyon fontos lesz. Ennek a résznek a témája már kicsit komolyabb. Ito és Nishi egyetemista, Itónak pedig kezdenek komolyabb vágyai lenni. Meg is értem, nem semmi, hogy közel két éven keresztül visszafogta magát. Egy alkalommal le is támadja Nishit...
... illetve kétszer, mivel később a lakásán Nishi átöleli Itót. Valószínűleg nem is sejti, milyen hatással van a srácra, és Ito ismét nem bír magával.
A fehér vonal ezúttal kicsit negatív szerepben tűnik fel, Nishi ugyanis ezzel választja el magukat. Megértem, hogy tapasztalatlan, de Ito vágyát is értem a továbblépésre. És basszus, kiderül, hogy csak meg kell beszélni a dolgokat! Mivel Nishinek egyáltalán nincs ellenére, hogy tovább menjenek, viszont a letámadást nem szereti. Ezúttal tehát ő az, aki közeledik Itóhoz, megcsókolja, és... bizony ő az, aki először szerelmet vall a másiknak. Ebből is látszik, hogy Nishi fejlődött a legtöbbet, neki rengeteg fehér vonalat kellett átlépnie Ito kedvéért... képletesen és a gyakorlatban is.
A búcsúzásuknak azonban más is szemtanúja, mégpedig Ito nővére. A srác neki be meri vallani, hogy Nishi a szerelme, amit a nő boldogan fogad... de vajon meg fog birkózni a szülei, és a világ reakciójával?
Huszadik évükben a srácok kapcsolatban vannak, boldogok, közös élményeket szereznek.
Huszonegyedik évükben ismét felmerül egy komoly téma, mégpedig a felnőtté válás, a munkakeresés, munkába állás. Ito majd' kicsattan az energiától és a lelkesedéstől, és szeretné, ha Nishi is így érezne. Nishi viszont le van maradva, úgy érzi, nincs célja, semmi sem érdekli.
"Mindenkinek megvan a maga oka a munkára." És Ito bevallja, hogy az ő célja bizony az, hogy összeköltözzenek. Ezért akar munkába állni, pénzt keresni. És erre már Nishi arca is felragyog... közös célt tűztek ki maguk elé.
A huszonötödik évükre mindez meg is valósul. Együtt élnek, mindketten dolgoznak, és a boldog Ito finom vacsorával várja haza a fáradt, de ugyancsak boldog Nishit.
Aztán viszont... visszatér a képbe Shiraishi, akit Ito anno kikosarazott. Ito cégénél helyezkedik el egy munka miatt, és persze Itót bízzák meg azzal, hogy segítsen neki. Nincs bajom egyébként a nővel, és el kell ismerni, hogy ő is és Ito is nagyon helyesek, még akár össze is illenek. Ha nem lenne Nishi.
"Mivel csak egyszer élünk, mindent meg akarok szerezni." Mondja Shiraishi a harmadik rész elején. Itt még látszólag minden rendben van, mert a nő hiába terelné a témát a házasság és a gyerekek felé, Ito még nem reagál, még boldogan megy haza Nishihez.
Ők ketten elutaznak hétvégére, ahol Nishi bevallja, hogy fel szeretne mondani a munkahelyén, hogy forgatókönyv író legyen.
Nyilván tart attól, Ito hogy fogadja majd a hírt, de a férfi támogatja, így szerencsére nem lesz köztük konfliktus. Itónak viszont eszébe jut, vajon Nishi élete végéig játszani akar-e majd, vagy felnő egyszer.
Korábban Ito a parton elvesztette a gyújtóját, amit Nishi éjszaka kimegy megkeresni. Szerintem gyönyörű és szívszorító, ahogy Ito keresi őt, aztán végül megpillantja a napfelkelte közepén... arcán hatalmas mosollyal.
Ennél a jelenetnél szinte éreztem Ito szerelmét Nishi iránt, és megnyugodtam, hogy nem fognak elválni útjaik.
Huszonnyolc éves korukban találkozunk ismét hőseinkkel, és sajnos itt már nincs minden rendben. Ito feszült Nishi munkája miatt, Nishi pedig alig törődik vele, mikor hazaér, annyira elmerül az írásban. Persze Nishi továbbra is lelkes, sőt, felveti, hogy mondják el végre a szüleiknek, hogy együtt élnek.
Ő maga ezt néhány órával később meg is teszi.
Nishi anyja nagyon jól fogadja a dolgot, máris az esküvőt kezdi szervezni, mivel azt Japánban nem lehetne megtartani. Nishinek rettentően jól esik a nő reakciója, ismét látszik rajta, hogy megkönnyebbült és boldog.
Ito sajnos korántsem érez így. Shiraishi már három éve van a cégnél, most azonban elmegy... de előtte még elmondja, hogy még mindig kedveli Itót, és randira hívja.
Odahaza Nishi lelkes az egyik munkája miatt, de Ito látványosan elhúzódik tőle.
Mikor pedig már a szex is elmarad... ott komoly gondok vannak. Ito egyre többször gondol arra, milyen lenne, ha felesége és gyereke lenne...
Valószínűleg néhány nappal később, amikor Nishi - ismét lelkendezve - arról beszél, elutaznak majd ketten megnézni a Sarki fényt, és milyen jó lesz, de neki bármi jó bárhol, csak együtt legyenek... ezt Ito már nem bírja hallgatni. Szakít a sráccal. Racionális érveket sorakoztatva győzködi magukat... hogy ennek a kapcsolatnak úgysem lett volna jövője, és, hogy... hiba volt eddig kitartaniuk mellette.
Harminckét éves korára Ito mindent elért, amit akart. Jó a munkájába, otthon pedig egy feleség várja. Mert ezt akarja. Mert így a normális. Nem igaz?
A negyedik, és egyben utolsó részben hőseink külön utakon folytatják. Míg Itót feleség és vacsora várja haza, addig Nishi egy bárban vegetál, és még egy fickóval is megpróbál elmenni, de visszatérnek a félelmei. Nagyon tartottam attól, hogy összeomlik, és történik vele valami.
Ito közben boldog, hiszen normális életet él. Vagy nem? A következőkben már azt látjuk, hogy a feleségének hazudva egy bárban tölti az időt, és csak szívja a cigiket. Nem akar hazamenni, egyre Nishi jár az eszében. De jól van az úgy, hogy már normális.
De Ito egy játszótéren ülve, a napfelkeltét nézve arra a felfedezésre jut, hogy túlságosan is szerette Nishit, ezért véget kellett vetnie a kapcsolatuknak. Mert nem volt szabad, hogy annál jobban szeresse. Ki hallott már ekkora hülyeséget?
Shiraishi otthon az asztalra borulva aludt el, úgy várta a férjét, Ito pedig végre nem vár tovább, beavatja a múltjába és az érzéseibe. Természetesen megértettem a nő felháborodását. Mert basszus, Ito önző volt! Nem törődött mások érzelmeivel! Nishit elkergette, elvette szegény nőt, pedig nem is volt belé szerelmes! Elrabolt tőle éveket, ami alatt talán megtalálhatta volna a valódi párját. De sem én, sem Shiraishi nem tudott őszintén haragudni, mivel Ito saját magát büntette a legjobban, hiszen megfosztotta magát a szerelemtől.
Harminchárom éves korára Ito egyedül van, éppen a válási papírokat írja alá, s azt tervezi, a családjának is elmondja a hírt. Azonban a nővére hazaérkezik, és bejelenti, hogy nemzetközi házasságot kíván kötni. A mama természetesen kiakad... és pontosan ugyanazokkal a szavakkal dobálja a lányát, mint amiket Ito mondott anno Nishinek. A fiatalos lelkesedés már nem elég... válassz normális párt... szörnyű volt hallgatni! A nő nem is ismerte még a lánya párját, mégis leírta!
De Ito végre felpattant, és a sarkára állt. Kifakadt, hogy mennyire próbált normálisan élni, és ezért elvesztette azt, akivel boldog volt, akivel önmaga lehetett. Gyönyörű jelenet volt, ahogy végre kiállt a saját érzései, és a nővére mellett.
Ito ezután megkönnyebbülve azonnal felkeresné Nishit... csakhogy a srác felszívódott.
A harminchatodik évében látjuk újra Itót. Továbbra is próbál Nishi nyomára akadni, mígnem egy kirakatban meglátja a Sarki Fény plakátját. Hiszen ez a fény nem más, mint vonal az égen, ami talán újra összehozza őket.
Ito elutazik, de hatalmas mázli kellene ahhoz, hogy megtalálja a másikat. Izgultam érte, de a következő pillanatban a szívem is megállt...
... nem más bukkant fel ugyanis, mint a Make our days count két hőse! Te jó ég, akkorát visítottam, és azonnal zokogni kezdtem. Imádtam őket, a tragikus véget azonban nem tudtam elfogadni, itt viszont eszméletlenül jó volt látni őket!
Node aztán Ito szó szerint belebotlott Nishibe. És Nishi végre átadta neki azt a pofont, ami járt. Illetve kettőt. De megérdemelte. Önző volt, nem törődött mással, csak magával. De ha Nishi megbocsát neki... akkor mostantól nem fog elfutni. És örökre mellette marad. Nyilván folytak a könnyeim.
Harminchét évesen együtt látjuk a családot Itóék otthonában.
Negyven évesen pedig...
És akkor most jöjjön a véleményem. Kifejezetten ajánlom a sorozatot, mert rettentő jól bánt két olyan dologgal, amin sok BL sorozat elcsúszik.
Az egyik ilyen dolog volt az idő. Sok sorozatban szinte napok, hetek alatt szeretnek egymásba a szereplők, aztán már össze is költöznek. Ez a sorozat csupán 30 perc volt részenként, összesen 4 résszel, mégis totál hihetőnek éreztem mindent. Mert először 17 évesen találkoztunk a srácokkal, majd 19 évesen már láttuk, hogy kezd komolyra fordulni a dolog. 25 évesek, mikor már együtt laknak! Tehát nem pillanatok kérdése volt az egész, és ezért rettentő hálás voltam. És 40 évesek lettek, mire révbe értek.
A másik dolog pedig a konfliktusok. Minden részben volt belőle több-kevesebb, de ezeket is hitelesen vezették fel és oldották meg. Az összetalálkozás, majd annak bevallása, hogy kedvelik egymást. A testiség! Nekem - mint azt tudjátok - rettentően fontos egy BL sorozatban, hogy lássam a vonzalmat a két főhős között, hogy legyenek intim pillanatok. Nem másztak folyton egymásra, mégis éreztem köztük a kötődést, és az első lépéseket is úgy tették meg, hogy elhittem, ez így is lehet. Aztán jött a felnőtté válás, a munka, valamint a család nyomása. Nagyon dühös voltam Ito anyjára, amiért rossz irányba befolyásolta a fia életét a sulykolásával. Ha az embernek gyereke van, szerintem mindenkor az a legfontosabb, hogy egészséges, boldog és elégedett legyen. Ito azt hitte, meg kell felelnie, hogy "normálisnak" kell lennie. Nem értette akkor még, hogy a normális nem mindenkinek jelenti ugyanazt.
Ito döntései miatt is haragudtam néha, de végső soron szurkoltam neki, hogy belássa, Nishi élete szerelme és a társa.
Ez egy remek, rövid, mégis tömör sorozat, amit mindenképpen ajánlok.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése