A negyedik páros:
Larry
Harry Styles izzadtan, zihálva, de elégedetten száguldott le a színpadról. A hónap utolsó fellépésén volt túl, ahol a jegyeladás minden addigi várakozást felülmúlt. Persze lehettek volna millióan is, ha nem élvezik a műsort, de szerencsére ezzel sem volt gond. Harry szívesen zenélt volna akár öt embernek is, ha cserébe azok jól érzik magukat.
A kötelező köröket letudva visszavonult az öltözőbe. Gyors pillantást vetett a telefonjára, de nem várta üzenet. Pedig tudta, hogy ott volt, elrejtőzve az egyik erkélyen. Mindig megérezte, ha nézte, mert a pillantása égetett, de jólesően, elvárások nélkül.
Harry beletúrt rövid, csapzott hajába. Lázadás volt részéről, hogy levágatta; fájdalmat akart okozni neki, ahogy ő okozott, mikor megtagadta a múltjukat.
Bárcsak el tudná engedni! Bárcsak ne lenne többé hatalma felette…
Fél óra múlva távozott az épületből a hátsó kijáraton, majd fogott egy taxit. A menedzsere és a biztonsági főnök is megértette, hogy néha szüksége van az egyedüllétre, így nem követték. Harry kifelé bámult az ablakon, és csak kis késéssel fogta fel, hogy habár nem adott meg címet, az autó tart vele valahová. Ahogy néhány perccel később kiszállt, máris érezte azt az erős vonzást, mely hozzá vezette. A szíve szaporán vert az izgalomtól. Hiába voltak más partnerei is, nem tagadhatta, hogy vele teljesedhetett ki leginkább, vele lehetett önmaga. A titkolózás mestereivé váltak, Harryt mégis újra meg újra képes volt meglepni egy váratlan ötlettel, vagy egy taxival, ami a kivilágított korcsolyapályára hozta. Szó nélkül vette át a cipőjét, és suhant néhányat a jégen. Tudta, mennyire szereti nézni, ő maga pedig élvezte, hogy egy kis hatalom neki is adatott.
Aztán egyszer csak ott volt. Kevésbé kecsesen, de erőt sugározva tartott felé, szemében vad tűzként égett a viszontlátás öröme. Harry megremegett, és újult erővel zuhant rá a felismerés; továbbra is szerelmes volt.
Louis Tomlinson csendben nézte a mellette alvó srácot. Férfit. Hajlamos volt elfelejteni, hogy már nem voltak gyerekek, akik bármit megtehettek, következmények nélkül. Tudta, hogy ennek az újabb találkozónak is meglesz a böjtje, de eddig bírta távol tartani magát Harrytől. Egyszerűen csak el kellett volna fogadniuk, hogy nem tudnak lemondani egymásról, de az a gondosan felépített, hazugságokon alapuló világuk összeomlásához vezetett volna. Harryt az öltözködése és a megnyilvánulásai miatt minimum biszexuálisnak bélyegezték, de Louis nem volt biztos benne, együtt tudna-e élni az igazsággal. Habár Harry volt a legerősebb ember, akit ismert, nem akarta tönkretenni felfelé ívelő karrierjét.
- Tetszik, amit látsz? – Harry karcos hangja visszarántotta Louis-t a jelenbe.
- Mindig. – Harry hozzányomta puha, forró, meztelen testét.
- Akkor talán be is bizonyíthatnád.
Vannak olyan helyzetek, amikor felesleges az ellenállás. Louis távol tartotta magát a másiktól néhány hétig, Harry pedig tehetett úgy, mint akinek ez nem fáj, a végén mégis mindig ugyanoda jutottak. Louis megragadta Harry tarkóját, hogy magához vonhassa. Harry ajkai virágként nyíltak szét az övé alatt, Louis nyelve pedig kilőtt, és ismét elvette, ami hozzá tartozott.
Persze ami köztük volt, az sosem csak a testi vágyról szólt. Úgy kapcsolódtak össze, mint egy lélek két fele; néha hamarabb kitalálták, mit akar a másik, nem ritkán pedig csak gondolniuk kellett a másikra, és az ott termett. Louis szíve összetört, amikor le kellett mondania erről a harmóniáról, de tudta, hogy akkor és ott még nem jött el az ő idejük.
- Min gondolkodsz? – kérdezte Harry. Letusoltak, és kiültek a csendes, körbekerített erkélyre, hogy Louis elszívhasson egy cigit. A füst a sötét ég felé kígyózott.
- Hogy milyen veszélyesen kényelmes ez az egész. – Harry felvonta a szemöldökét. – Tudom, hogy soha nem történhet meg, de attól még el szoktam képzelni. Ezt. Minket. Kettőnket. – Harry mélyet sóhajtva dőlt hátra a székben.
- Régóta szerettem volna már hallani tőled valami ilyesmit.
- De ezt így nem folytathatjuk.
- Tudom. – Harry elmosolyodott. – Van egy tervem.
- Na, ne mondd.
- Ne gúnyolódj – csapott a combjára, mire Louis elkapta a kezét, és az arcához húzta.
- Beavatsz?
- Igazából nagyon egyszerű. Jövőre létrehozom a saját kiadómat, így már nem fogok függni senkitől. Visszateszem székhelyem London mellé, és veszek egy kertes házat, ahol Freddie szaladgálhat, amikor magaddal hozod. – Louis tekintete megrebbent.
- Te… akarod a fiamat?
- Hogyne akarnám. Ő a részed. Ennyiből hálás vagyok annak a nőnek, mivel én sosem tudtam volna… - De Louis addigra már az ölében ült, és ott csókolta, ahol érte.
Harry nyöszörögve adta meg magát a rohamnak. Mivel csak a köntös volt rajtuk, elég hamar a tettek mezejére léphettek. Miközben Louis rajta lovagolt, Harry átkarolta a derekát, és a szemébe nézett.
- Bármit elfogadok… bármit elviselek, ha visszatérsz hozzám. – Louis a nyakához nyomta izzadt homlokát.
- Mindenem a tiéd. Ha elküldesz… akkor is visszajövök.
Az erő néha nem nyilvánvaló. Egy dalszöveg, egy jól elhelyezett interjú többet számíthat, mint egy csattanó ököl. Harry évek óta csendesen küzdött azért, hogy végre szabad lehessen, hogy végre otthonra lelhessen Louis karjai között. Valószínűleg nem volt tudatában annak, mekkora erő rejlik benne. Louis tudta és érezte ezt minden alkalommal, amikor kedvese a színpadon állt. Az egész világot talán nem sikerül megváltoztatnia, de a saját, külön bejáratú világukat elég hatalma van megteremteni.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése