Jude kedvtelve legeltette a szemét Zero száguldó alakján. Mióta néhány hónappal korábban felvállalták magukat, nagymértékben csökkent rajtuk a nyomás, és ez Zero játékán is meglátszott. Többet passzolt a társainak, többször hagyta, hogy ők arassák le a babérokat, és többször mulatott velük, mint addig bármikor. Jude örült a felszabadultságának és annak, hogy ehhez ő is hozzájárulhatott. Ez az állapot azonban túl hamar véget ért.
Zero hamarosan megint hallgatag lett és feszült, egyedül a négy fal között, az ágyban volt képes elengedni magát. Jude rettentően szeretett volna segíteni neki, de Zero olyan durván utasította vissza, hogy a fal adta a másikat.
- Nem kell segítség – sziszegte, ahogy magára rántotta a nadrágját. Az utolsó szavai már az ajtóból szűrődtek vissza: - Nem vagyok gyenge.
- Teljesen össze vagyok zavarodva – vallotta be Lionelnek. – Olyan jól mentek a dolgok, erre most ez…
- Nos, a játéka szerencsére nem romlott. Akarod, hogy elküldjem egy pszichológushoz?
- Már csak az ötlet miatt leharapná a fejed.
- Megkérdezhetnéd a fiúkat, nem-e vettek észre rajta valami furcsát. – Jude grimaszolt.
- Kétlem, hogy árulkodnának rá.
- Ez nem árulkodás, hanem segítségnyújtás.
- Elég egyértelműen közölte, hogy nem kér belőle. – A férfi sóhajtott. – Mivel nekem sincs jobb ötletem, egy próbát megér.
- Zero sose volt egészen normális.
- Szerintem a kérdés nem is erre vonatkozott!
- Fura, hogy ilyen gyakran passzol nekem.
- Talán bejön neki a segged.
- Ami nem is lenne csoda, mivel világklasszis seggem van.
- Fogjátok már be! – harsogta túl őket Derek, majd kivezette Jude-ot az öltözőből. – Jesszus, ezek a seggfejek! Tudom, mire gondolsz. Kevés látható jele van, de nyomja valami Zero lelkét. Talán köze lehet azokhoz a levelekhez...
- Miféle levelekhez?
- Egyszer közvetlenül Zero után jöttem be az öltözőbe, és láttam, hogy egy bordó boríték van a szekrényére ragasztva. Gyorsan a táskájába süllyesztette, én meg úgy tettem, mintha nem láttam volna semmit. – Derek megveregette Jude vállát. – Hozd vissza közénk, oké? Már egész elviselhető volt, mióta együtt vagytok.
Jude gondolkodni kezdett. Zero tehát névtelen leveleket kapott, amiknek a tartalma felzaklathatta. Vajon hol tartja őket? Közös lakásukban biztosan nem, elvégre ott Jude bármikor megtalálhatta volna. Mivel nem volt a titkolózás híve, egyszerűen fogta magát, és átnézte Zero táskáját, amíg folyt az edzés. Talált egy bordó borítékot üresen, semmi mást. Frusztráltan vetette le magát a szemben lévő ülésre, mikor a szeme sarkából valami színesre lett figyelmes. Négykézlábra ereszkedve kúszott be a pad alá, amíg el nem érte a papírt.
- Ez ám a fogadtatás. – A hangra ijedten megugrott, és beverte a fejét. – Basszus, bébi, jól vagy? – Zero gyengéden segített neki felállni, azonban elborult az arca, amint észrevette, mit tart a kezében a másik. – Te… te voltál? – Zero fájdalma átsugárzott Jude szívébe.
- Jól gondolom, hogy ezek nem rajongói levelek? Mit írnak benne?
- Semmi… fontosat. – Zero megpróbálta kitépni a kezéből, de Jude arrébb lépett. A kosaras arca most már kétségbeesést tükrözött. – Add ide.
- Akkor elmondod, mi áll benne?
- Nem akarod tudni. – Erre Jude kivette a levelet a borítékból. – Jude… ne… - De a férfi sokkal erősebb tudott lenni, ha el akart érni valamit, így megfordult, és olvasni kezdett.
Aztán megroggyant a válla. Aztán levegő után kezdett kapkodni. Végül kénytelen volt leülni. A vérszínű boríték kihullott a kezéből. Észre sem vette, hogy Zero letérdelt elé és a tenyerébe fogta a kezét.
- Jude…
- Ez nem igaz – mondta a férfi meglepő erővel. – Ebből egy szó sem igaz, ugye tudod? – Mivel a másik nem válaszolt, Jude felpattant. – Hogy hihetted el egy percig is?
- Mert nem téved mindenben. – Zero szomorúsága mellbe vágta Jude-ot. Letérdelt a férfi mellé, mintha esdekelne.
- Jól figyelj arra, amit most mondok. – Csak ritkán parancsolgatott vagy mélyítette el a hangját, így Zero a szemébe nézett. – Nálad erősebb embert nem ismerek.
- Jude…
- Hadd folytassam! – Nyelt egyet. – Igen, ebben az is benne van, hogy a matracba tudsz döngölni, de ennél több is. Gyerekkorod óta küzdesz azért, hogy elfogadjanak. Volt elég bátorságod kiállni velem a világ elé, pedig mindent elveszthettél volna. – Undorodva pillantott a levélre. – Ez az illető, aki ezt gyengeségnek nevezi… az gyáva. - Újra egymásra néztek, majd Jude végigsimított kedvese arcán. – Elfogadni azt, aki vagy és aszerint élni a legbátrabb és legerősebb dolog a világon. Ne hagyd, hogy mások mondják meg, ki vagy és hogyan kellene érezned. Aki szerint ez gyengeség, azt küldd nyugodtan hozzám. – Zero arca a beszéd alatt fokozatosan felengedett.
- Néha… nem érzem magam elég erősnek. Néha… csak szeretnék mindent feladni. – Jude összeérintette a homlokukat.
- Ez teljesen természetes.
- És ettől nem leszek gyenge?
- Épp ellenkezőleg. Mert hiába kísértenek meg ezek a gondolatok, mész tovább és nem adod fel. Nem adsz fel minket. És pontosan emiatt vagy erősebb mindenki másnál.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése