- Au, au, basszus!
Derek Hale csaknem egyszerre hagyta maga mögött a tíz lépcsőfokot, ahogy leszáguldott a konyhába. Egy falka alfájaként éjjel-nappal készen állt a harcra és arra, hogy megvédje a szeretteit. Elég hamar kiderült, hogy a támadó jelen esetben egy forró serpenyő.
- Képes voltál ezért kiabálni? – vonta kérdőre kedvesét. Stiles Stilinski háttal állt neki, kezét a folyó víz alá tartva.
- Eléggé fájt. – Derek nagyot sóhajtva lépett mögé, és karolta át a derekát.
- Adjak rá gyógypuszit?
- Túl korán van még a gúnyolódáshoz.
- Ki gúnyolódott?
Mielőtt Stiles elhúzódhatott volna tőle, hogy tovább folytassa reggeli teendőit, Derek óvatosan elkapta a kezét. Feljebb húzta a fehér ing ujját egészen a csuklójáig, majd odahajolt, és csókot nyomott Stiles bőrére. Lassan haladva elérte a megégett pontot, ahová jó erősen rányomta az ajkát, és még egy kicsit meg is nyalta. Ahogy feltekintett, egy igencsak felizgult Stiles nézett vissza rá.
Nem indult minden reggel egyformán. Volt, hogy Stiles már elindult az őrsre, mire Derek magához tért. Volt, hogy egy gyors, de nem kevésbé szenvedélyes együttlétet is be tudtak iktatni… általában azonban a falka többi tagja már hajnalok-hajnalán a küszöböt rágta, reggelit követelve.
- Mi ez az égett szag? – hangzott Isaac nyitókérdése.
- Csak a bőröm, ne is törődj vele – legyintett Stiles.
- Van egy olyan érzésem, hogy Derek szépen leápolt utána – vigyorgott Erica, és elmart egy pirítóst a tálról.
- Muszáj ilyen gusztustalannak lenned? – fintorgott Liam.
- Te még túl fiatal vagy ehhez a témához – vélte Isaac.
- Aha, akkor valószínűleg nem láttad, milyen tekintettel nézi az új csajt a suliban.
- Erica! – Liam fülei elvörösödtek. Stiles és Derek gyors pillantást váltott.
- Mindenkinek joga van hozzá, hogy kiszemeljen valakit a gimiben – ült le Stiles is. – Emlékszem, én magam is nagyrészt egy lány miatt szerettem suliba járni… - Erica az asztalra köpte a kávéját, amiből nem kevés landolt a srácok arcán.
- Hogy mi van? – ezt már Isaac kérdezte. – Te nem voltál mindig meleg?
- Most sem vagyok meleg. – Erre persze mind Derekre pillantottak jelentőségteljesen.
- Nem azért vagyunk együtt, mert mindketten férfiak vagyunk – szállt be az alfa is. – Legalábbis én nem azért szerettem bele, mert férfi. Persze vannak férfiként kedvemre való testrészei…
- Fúúúj! – méltatlankodtak a kölykök kórusban, Stiles meg csak vigyorgott.
- Visszakanyarodva a témához, Liam, ha van kiszemelted, az egyel több ok, hogy bejárj. Ti pedig – bökött Erica és Isaac felé – koncentráljatok inkább a tanulásra.
- Tök jó jegyeim vannak – védekezett a lány.
- Voltak eddig – kotyogta ki Liam, aztán gyorsan kivetődött az ajtón, mielőtt Erica bosszúja elérhette volna.
Derek világéletében biztos volt benne, hogy ha egyszer kapcsolatban fog élni, akkor természetesen ő lesz az erős és domináns fél. Stiles persze szintén erős volt a maga módján, és Derek el is ismerte a képességeit egy bizonyos pontig, de végső soron csak egy ember volt.
Stiles képes volt arra, hogy lecsillapítsa Esicát, ha a lánynak foltos lett a kedvenc felsője. El tudta magyarázni Liamnek az aktuális leckéjét, és még Isaac-nek is tudott csajozós tippeket adni. Fizikailag azonban Derek volt az erősebb.
Alig néhány nappal később Derek kimerülten tántorgott az erdőn keresztül a ház felé. A rivális alfákkal való harc elszívta az erejét, arra is alig tudott figyelni, merre vannak a kölykök. Megkönnyebbülten sóhajtott, ahogy meglátta a kivilágított ablakokat.
- Derek? – Stiles vadászpuskával a kezében lépett ki az ajtón, vonásait eltorzította a bentről kiszűrődő fény. – És a többiek?
- Közelebb vannak, mint gondolnád. – Derek karján felállt a szőr, de már arra sem volt ereje, hogy megforduljon. Lerogyott a lépcsőre, Stiles lábához.
- Deucalion, ez privát terület – mondta Stiles meglepően nyugodt hangon. – Megtennéd, hogy visszaszolgáltatod a gyerekeimet?
- Talán átálltak hozzám – vont vállat a vak alfa.
- Mondj valami hihetőbbet – vetette oda Stiles, és lesétált a lépcsőn. Derek elkínzottan kapott utána, a szíves heves dobogásra váltott. Ha a kölykök után Stiles-t is elveszíti… - Még egyszer kérdezem. Hol vannak?
- Stiles! – Liam hangja belevágott az erdő viszonylagos csendjébe. Derek szinte érezte Stiles fájdalmát, de a srác kívülről továbbra is nyugodt maradt. A fegyvert maga mellett tartotta, ahogy tett néhány lépést Deucalion felé. Az alfa már-már a száját nyalogatta elégedettségében.
Aztán történt valami. Mivel Stiles háttal állt neki, Derek nem láthatta az arcát, csupán Deucalion reakcióját. Az alfa vak tekintete ide-oda ugrált, a vonásai eltorzultak, az arca megvonaglott.
- Mit… mit művelsz? – hörögte, és hátrálni kezdett. Hátrált Stiles elől.
- Utolsó lehetőség. – Stiles hangszínétől még Derek lélegzete is elakadt. – Hol vannak a gyerekeim?
Derek később megpróbált pontosan visszaemlékezni arra, mi is történt. Csak abban volt biztos, hogy másnap reggel az ágyban ébredt, lentről felhallatszott a kölykök csevegése, mellette pedig, mint egy kőszikla, ott ült Stiles. Derek magához húzta, érezte a testéből áradó hőt, és hálát adott azért, hogy Stiles ennyire erős.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése